"A Bogáncs nem csupán a tánc élményét kínálja, hanem a közösség erejének ünnepléséről is szól."
Immár negyven éve ropják a táncot a kolozsvári Bogáncs Néptáncegyüttes tagjai, amely idő alatt több nemzedéknyi gyermek, illetve fiatal nőtt fel, akiknek számos emlékezetes pillanatot sikerült szerezniük a népi kultúrát kedvelők számára. De mindemellett tevékenységükkel jelentősen hozzájárultak hagyományaink, értékeink, népzenénk és -táncunk megőrzéséhez. A néptáncegyüttes negyvenedik születésnapját augusztus 23-án, szombaton délután 5 órakor ünnepli a 16. Kolozsvári Magyar Napok keretében a Református Kollégium udvarában kialakított Folkudvarban a Bogáncs 40 című előadásával. A jubileum alkalmával Könczei Csongorral, az együttes vezetőjével beszélgettünk az elmúlt négy évtizedről. A néprajzkutató, egyetemi oktató szerint táncolni a világ egyik legjobb dolga, és ha ezt az ember a barátaival, a gyermekkori pajtásaival teszi, akár negyven-ötven évesen is, az elmagyarázhatatlan érzés.
Idén ünnepli 40. születésnapját a Bogáncs Néptáncegyüttes, amely az elmúlt négy évtized során jelentős szereplőjévé vált a magyar néptánc mozgalomnak. A csapat története egy olyan időszakra nyúlik vissza, amikor a népi kultúra iránti érdeklődés újraéledt, és a hagyományok megőrzése egyre fontosabbá vált. A Bogáncs néptáncegyüttes megalakulásának első lépései a 1980-as évek elejére tehetők. A kezdeti célkitűzések között szerepelt a hagyományos néptáncok és népviseletek bemutatása, valamint a fiatalok bevonzása a népi kultúra világába. A csoport tagjai elhivatottan dolgoztak azon, hogy a helyi közösség számára elérhetővé tegyék a néptáncot, mint művészeti formát, és ezzel együtt szoros kapcsolatokat építettek ki a helyi hagyományőrző egyesületekkel. A Bogáncs néptáncegyüttes azóta számos sikeres fellépést tudhat magáénak, és az évtizedek során több generációt inspirált a népi kultúra ápolására és népszerűsítésére. Az együttes nemcsak a tánc, hanem a közösség összekovácsolásának szimbólumává is vált, így méltán érdemli meg az ünneplést.
A kolozsvári Bogáncs Néptáncegyüttes története 1985 októberére nyúlik vissza, amikor Tolna Éva, a Brassai Sámuel-líceum magyar szakos tanárnője megalapította a gyermekek számára létrehozott Folklórkört. Az alapító szándéka az volt, hogy megőrizzék a kolozsvári táncház szellemiségét, amely 1984-ben az államhatalom által ellehetetlenült. E kezdeményezés célja a hagyományos néptánc és népzene tanítása és népszerűsítése volt, a gyerekek körében. A Bogáncs tehát Erdély első városi táncházának, a 1977 februárjában indult kolozsvári táncház "közvetlen utódjának" számít, hiszen az első oktatók, Könczei Csilla és Fülöp Hajnalka is ennek a táncházas közösségnek voltak aktív tagjai.
Hogyan fejlődött az együttes az elmúlt negyven év során? Milyen szakaszok jellemezték az útját, és hol áll most? Van-e információnk arról, hogy az évek folyamán hányan csatlakoztak a csapathoz, esetleg statisztikai adatok, amelyek ezt alátámasztják?
A korábban "névtelen" Folklórkör 1990 januárjában vette fel a Bogáncs nevet, és azóta is folyamatosan gazdagítja a magyar néptánc világát. Az 1992-es Éghy Ghyssa EMKE díjjal kitüntetett Bogáncs ma Erdély legidősebb, töretlenül működő magyar gyermek- és ifjúsági néptáncegyüttese. Az évek során fokozatosan fejlődött, iskolai néptánccsoportból nőtte ki magát, és ma már a kolozsvári magyar gyerekek és fiatalok néptáncegyütteseként ismert. A csoport története során több alcsoportra is szétágazott: 1990-ben megalakult a Kisbogáncs, 1999-ben az Apróbogáncs, 2000-ben pedig a Morzsabogáncs, amely a legkisebbek tánccsoportja. Az első bogáncsos nemzedék, amely 1993-ban végzett, megalapította a Bogáncs felnőtt együttesét, a Zurboló Táncegyüttest, amely az oktatók közösségeként is funkcionál. A 1996 és 2004 közötti időszakban működött a Zurboló Utánpótlás, 2001-ben pedig létrejött a Bogáncs Utánpótlás csoport is. Az eltelt évek során több mint 1400 gyermek és fiatal táncolt a Bogáncs csoportjaiban, gazdagítva ezzel a közösség kulturális életét. 2002-ben elnyertük az önálló jogi státuszunkat, amikor megalapítottuk a Bogáncs - Zurboló Egyesületet, amely azóta is támogatja az együttes csoportjait. Jelenleg a kolozsvári magyar gyermekek és fiatalok 40 éves néptáncegyüttese mintegy kétszáz taggal büszkélkedik, akik lelkesen ropják a táncot, megőrizve e hagyomány értékét és szépségét.
Az elmúlt negyven év során szinte több generáció nőtt fel a zenekar körül. De vajon mi az, ami ennyire vonzóvá tette ezt a formációt a gyerekek és fiatalok számára?
A jelenlegi morzsabogáncsosok már a tizenkettedik nemzedékként táncolnak, és körülbelül három-négy évente tartjuk meg a nemzedékváltó ünnepségeket. Ekkor minden csoportunk feljebb lép, és akik a búcsúzó bogáncsosok közül felnőttként is szeretnének táncolni, azok csatlakozhatnak a Zurboló Táncegyütteshez. De mi is teszi vonzóvá a bogáncsos létet? Talán a bogáncsos szellemiség, ami az évek során változatlan maradt: számunkra nem csupán a színpad a cél, hanem a néptánc és népzene révén létrejövő közösségépítés, mindenféle felesleges ideológia nélkül. Ugyanakkor komolyan vesszük a táncoktatást és a színpadi fellépéseket, mindig a minőségi munka iránti elkötelezettséggel dolgozunk, ráadásul nem "egyentáncosokat" nevelünk. Ezt érzik a gyerekek, a fiatalok, és természetesen a szülők is. A negyvenéves évfordulónk kapcsán többször is felmerült bennem, hogy mi is a titka ennek az együttesnek. A válasz rendkívül egyszerű: ugyanott, a János Zsigmond Unitárius Kollégium alagsorában, ugyanakkor, hiszen a próbarendünk évtizedek óta nem változik, és ugyanazt csináljuk (sőt, az egyre képzettebb oktatóinknak köszönhetően valószínűleg még jobban is). A kitartó munka pedig végül mindig meghozza gyümölcsét...
A repertoár összeállítása általában több tényező figyelembevételével történik. Először is, a helyi népzenei hagyományok és táncformák alapvetően meghatározzák, hogy milyen stílusokat és formákat tanítanak. A hangsúly gyakran a Kárpát-medence különböző régióinak népzenéjére és táncaira irányul, mint például a moldvai, gyimesi, vagy éppen a mezőségi hagyományok. Ezek a régiók gazdag kulturális örökséggel rendelkeznek, amelyeket a tanfolyamok során igyekeznek életben tartani és átadni a következő generációknak. Emellett a repertoár kialakításánál figyelembe veszik a tanulók igényeit és érdeklődését is, hogy a tanulási folyamat élvezetes és motiváló legyen. A cél, hogy a diákok ne csupán technikai tudást nyerjenek, hanem mélyebb kapcsolatot is kialakítsanak a népzene és néptánc világával.
Erdélyi, kolozsvári táncegyüttesként szívügyünk Belső-Erdély gazdag tánchagyománya. Kolozsvár fekvése kiválóan illeszkedik ehhez, hiszen nyugaton Kalotaszeg, keleten a Mezőség, északon a Borsa és Lozsárd völgye, míg dél felé Erdőalja, Aranyos vidék és a Maros-Küküllő mente terül el. Az évek során persze más tájak táncait is felfedeztük, például a marosszéki, Nyárád menti, felcsíki, szilágysági és szatmári táncokat, de a gyökereink mindig is a saját régiónkban gyökereztek. Felnőtt együttesünk, a Zurboló, a műkedvelő táncegyüttesek között kiemelkedik a legnagyobb repertoárral Erdélyben. Az 1993-as megalakulásunk óta folyamatosan tematikus táncszínházi produkciókat is létrehozunk, ami már a bogáncsos csoportjaink munkájában is megmutatkozik. A morzsa- és apróbogáncsosok általában két-három tánccal dolgoznak egy évad során, míg a kisbogáncsosok és bogáncsosok már négy-öt táncot is bemutatnak. A Bogáncsnak pedig több tematikus produkciója is volt, köztük a 1994-ben debütáló Kelekótya című táncos mesejáték, amely talán az egyik legfontosabb mérföldkő a munkánkban.
Az évek során rengeteg fellépésen voltunk, és mindegyiknek megvolt a maga varázsa. Azonban ha ki kell emelnem néhányat, akkor a legemlékezetesebb és legsikeresebb események közé tartozik az, amikor a közönség valóban együtt élt a zenénkkel, és éreztük, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Ezek az esték mindig különlegesek, és olyan emlékeket hagynak bennünk, amelyekre mindig szívesen gondolunk vissza.
A Bogáncs csoportjainak története 1985 óta 317 különböző fellépést számlál Kolozsváron, valamint 251 vendégszereplést, amelyek mindegyike egyedi élményekkel gazdagította a művészeti palettát. (Megjegyzendő, hogy a Zurboló Táncegyüttes előadásait külön nyilvántartásban kezeljük.) Minden fellépés más-más szempontból vált emlékezetessé és sikeressé; például a kisgyerekcsoport előadásai a szülők előtt nem hasonlíthatók össze a nagyobbak fesztiválokon való szereplésével, ahogyan a nyári edzőtáboraink záróprodukciói sem mérhetők a kolozsvári magyar operás gálák szintjéhez. Az eltelt négy évtized alatt számos helyszínen megfordultunk, főként Erdélyben és Romániában, de nemcsak ott, hanem külföldön is bemutatkoztunk.
Miért érdemes tagja lenni egy ilyen mozgalomnak? Az ilyen közösségekben való részvétel nem csupán inspiráló élmény, hanem lehetőséget kínál a személyes fejlődésre is. Az itt megszerzett tudás nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is értékes, hiszen a mindennapi életben könnyedén alkalmazható készségeket és tapasztalatokat nyújt. Legyen szó kommunikációról, csapatmunkáról vagy vezetői készségekről, ezek a tudások segítenek abban, hogy hatékonyabban boldoguljunk a munkahelyünkön, vagy akár a magánéletünkben is. Az utánpótlás kérdése különösen fontos, hiszen a jövő generációi fogják továbbvinni a mozgalom értékeit és céljait. Ezért elengedhetetlen, hogy támogassuk és mentoráljuk a fiatalokat, lehetőségeket biztosítva számukra, hogy tapasztalatokat szerezzenek és fejlődjenek. A közösségi események, workshopok és tréningek segítenek abban, hogy a fiatalok ne csak résztvevők, hanem aktív formálói legyenek a mozgalomnak. Ezzel nemcsak a saját tudásukat bővítik, hanem hozzájárulnak a közösség fejlődéséhez is.
A tánc a világ egyik legcsodálatosabb élménye. Amikor ezt barátainkkal, gyermekkori társainkkal együtt éljük át, akár negyven-ötven évesen is, az egy olyan különleges érzés, amit nehéz szavakkal kifejezni. A Bogáncs nem csupán a táncról szól; sokkal inkább a közösség erejéről. Az elmúlt évtizedek során számos család alakult a csapat keretein belül, gyermekek születtek, és egyre gyakoribb, hogy egykori táncosaink utódai (mint például az én lányaim is) szintén a Bogáncs táncait járják, majd később a zurbolósok között folytatják pályafutásukat. Fontos kiemelni, hogy a Bogáncs egy rendkívül befogadó táncegyüttes, ahol bárki, bármikor csatlakozhat hozzánk, legyen szó gyermekekről vagy fiatal felnőttekről. Ezt a kolozsvári magyar közösség jól tudja. Továbbá, büszkék vagyunk arra, hogy egy elismert szakmai műhelyt képviselünk a magyar néptáncmozgalomban. A "bogáncsos" szellemiség mellett a "zurbiság" különleges, kísérletező táncműhelyt teremtett Kolozsváron, amely merész újításairól és egyedi megközelítéséről ismert.
Személyesen számomra a néptáncmozgalom éltetése kihívást jelent, mert ez a tevékenység nem csupán a mozgásról szól, hanem a kultúra mélyebb megértéséről és átadásáról is. A néptánc révén olyan hagyományokat és értékeket ismerhetek meg, amelyek a közösségünket formálják. Fontosnak tartom ezt a mozgalmat, mert a néptánc nemcsak a múlthoz köt bennünket, hanem lehetőséget ad arra is, hogy összekapcsolódjunk másokkal, és közösen megéljük a közösségi élményeket. A tánc, mint a kifejezés egy formája, segít a kulturális identitásunk megőrzésében, és hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalabb generációk is felfedezzék és megszeressék a hazai hagyományokat.
Harmincöt esztendeje irányítom a kolozsvári Bogáncs Néptáncegyüttest. 1990 őszén, tizenhat évesen vettem át a stafétát a nővéremtől, Könczei Csillától, mivel akkoriban nem akadt más, aki vállalta volna ezt a feladatot. Így mondhatom, hogy a Bogáncs mellett nőttem fel, és ez a bogáncsos-zurbolós életforma folyamatosan formálta és formálja a mai napig a személyes és szakmai utamat egyaránt. Jelenleg a legnagyobb kihívást számomra az jelenti, hogy fokozatosan átadjam az együttes vezetését. Remélem, hogy volt tanítványaim, mostani kollégáim irányítása alatt a Bogáncs Néptáncegyüttes megéri majd az 50., 60. és ki tudja még hány évfordulót is!
