A játék örököse: A kihívások örök láncolata A játék nem csupán szórakozás, hanem egy olyan örökség is, amely generációkon átível. Minden egyes játszmában, minden döntésben és minden győzelemben ott rejlik a múlt bölcsessége és a jövő ígérete. Azok, akik
Csipkés blúz, virágmintás mellény és fiatalos sötétkék farmer – Erna néni öltözéke már messziről árulkodik arról, hogy nem csupán az idő múlását tűri el, hanem inkább barátként öleli magához. Még egy évtizedet is könnyedén letagadhatna a mögötte sorakozó hétből, de ő büszkén viseli az életkorát, és egyáltalán nem zavarja, ha "nénizik" a fiatalok között. A tegeződést viszont elengedhetetlennek tartja, hiszen úgy véli, ez az igazi baráti beszélgetések alapja.
Bevallom, ez a kislányos lendülettel bíró, fürge mozgású asszony egy - a korosztályában szokatlan - elfoglaltsága révén vált számomra igazán érdekessé. Régóta ismertem már őt látásból, és rendszeresen köszöntöttük egymást, így nem volt nehéz szóba elegyedni, amikor egy szombat délelőtt a lakóhelyünkhöz közeli piacon éppen ugyanannál az árusnál nézegettük a kis műanyag dobozokba csomagolt epreket.
- Itt valahogy vonzóbbak, mint a bolt polcain - fűzte hozzá Erna néni, miközben a csillogó, piros szemeket szemlélte. Majd, az egyik dobozt szorongatva, az árus felé fordult: - Ezt a szépséget kérlek, mérd le nekem!
Észrevettem, hogy elindult a távozás felé, ezért sürgősen elő kellett állnom a kérésemmel.
- Üljünk le egy kávéra, én állom a költséget! Itt a közelben van egy hely, ahol igazán ízletes tejszínhabos változatot készítenek - válaszolta Erna néni, azonnal és határozottan. Néhány perccel később már a piac melletti bár teraszán ültünk, és az illatozó, meleg italunkat kavargattuk, miközben minden bátorságomat összeszedve próbáltam a lényegre térni.
- A barátom gyakran tesz sportfogadásokat, és jó párszor, amikor éppen vele voltam, én is beléptem a fogadóirodába. Olyankor mindig láttam..., bocsánat, láttalak az egyik asztalnál. Rendszerint az egyik képernyőt figyelted, és egy kis lapon karikázgattál be számokat.
- Igen, ez a Szerencsés hatos nevű játék, amit sokan csak Lucky six-ként emlegetnek - kezdte mesélni a történetet a beszélgetőtársam. - A férjem imádta, hetente három-négy alkalommal is eltöltött legalább fél órát vele. Ez volt az ő egyetlen igazán nagy szenvedélye, mellette csak a futballmeccsek vonzották a tévén. Amikor tavalyelőtt tüdőrákot diagnosztizáltak nála - és sosem dohányzott -, egy csapásra összeomlott, mintha az életenergiáját egy hirtelen rablás során elvették volna tőle. Az orvosi kezelésekről hallani sem akart, hetekig a négy fal között rekedt. Végül az első házasságából született lánya tudta rábírni, hogy legalább alternatív gyógymódokat próbáljon ki, különböző méregtelenítési eljárásokat, és ezek közül néhány ideig-óráig segített is. De a legnagyobb probléma az volt, hogy a testi betegség tudata a lelkét is meggyengítette. Hosszan győzködtem, hogy próbálja meg visszaállítani a régi, aktív életmódját: menjen el bevásárolni, barkácsoljon otthon, és üljön be újra a fogadóirodába játszani. Korábban gyakran panaszkodtam a hobbijára, de abban a nehéz időszakban azt is megadtam volna, ha minden nap befizet egy-két körre. De hiába unszoltam, nem hallgatott rám. A betegség másfél éve alatt aztán jött egy enyhébb időszak, amikor úgy tűnt, mintha erőre kapott volna. Ekkor kezdett el újra sétálni a környéken naponta, és én is aggódtam, hogy egyedül ne engedjem el, nehogy rosszul legyen. Így amikor csak tudtam, vele tartottam. Így indultunk el kettesben a fogadóirodába is. Én mindig csak megfigyeltem, de így gyorsan megtanultam a játékszabályokat. Amikor a férjem végleg ágynak esett, érdekes módon lelkileg sokkal erősebbnek tűnt, mint akkor, amikor először szembesült a betegségével. A közös életünk utolsó heteiben megkérdezte, hogy nem játszanék-e helyette a Szerencsés hatoson. Természetesen igent mondtam. Ennél a lottószerű játéknál hat számot kell választani 1-től 48-ig, és mind a hat számnak meg kell jelennie a húzások során. Harmincöt számot húznak ki egymás után, és minél hamarabb szerepelnek köztük a választottak, annál nagyobb a nyeremény. A férjem általában a lánya születésének és a házasságunk napjának számát választotta, a többi négy számot pedig általában véletlenszerűen. Amikor én játszottam helyette, mindig lediktálta az új számokat. Egyszer kétszáz lejt nyertem neki, és akkor mindketten, mint a gyerekek, örültünk. Mikor a férjem eltávozott, úgy éreztem, az életem minden értelmét elvesztette. Nincs közös gyerekünk, hiszen már túl voltam az ötvenen, amikor egy közös kiránduláson találkoztunk. Az anyaság élményéből kimaradtam, de a közös mindennapok teljesen kitöltötték az életem. Ő volt a biztos pont számomra, ami hirtelen eltűnt. Tudtam, ha nem találom meg a kiutat ebből a lélekfullasztó állapotból, nekem sem lesz jövőm. Ekkor határoztam el, hogy folytatom a játékát, és ugyanúgy megkérdezem tőle, melyik négy számot válasszam, mint amikor még itt volt velem. Ezért járok, kedvesem, hetente háromszor a fogadóirodába. Ilyenkor mindig szépen felöltözöm, mert biztos vagyok benne, hogy a férjem odafentről figyel, és szeretném, ha büszke lenne rám. Igaz, eddig nem nyertem sok pénzt, de a befizetett két lej szinte mindig visszajött, amikor a hatodik szám éppen 35-ösként jött ki. De nem adom fel, és ha egyszer nyerek egy nagyobb összeget, elutazom majd arra a helyre, ahol a férjemet megismertem.
