A hatalmas játszma megkezdődött: vajon valóban gazdasági fellendülés vár ránk, vagy csupán illúzióval próbálják elaltatni a tömegek figyelmét?
A traumaoldás hiteles szereposztása - Ki beszélheti el a magyar holokauszt történetét?
Különleges időket élünk, hisz a kormányfő és a kabinet olyan gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási fordulatot hirdetett meg az elmúlt hetekben, ami példa nélküli a NER 15 éves fennállásának történetében. Új gazdaságpolitikai akcióterv, munkáshitel program, vidéki otthonfelújítási program, Demján Sándor program, beruházás-élénkítő program, exportösztönző hitelprogram, hogy csak néhányat említsünk az igéző hangzású kezdeményezésekből - s ki tudja még, hol a vége, hisz a nagy fellendítési művelet csak nemrég kezdődött el.
A programcsomag népszerűsítésébe lelkes promóterként természetesen Orbán Viktor is becsatlakozott: "2025-ben fantasztikus éve lesz a magyar gazdaságnak!" "2025-ben repülőrajttal indulunk!" - fogalmazta meg a kormányfő nagyívű látomásait indiai nyaralását megelőzően, hogy aztán a varázslat és bűvölés országából hazatérvén az idei első Kossuth rádiós interjújában is megadja a derűlátó alaphangot az előttünk álló évhez.
Bár az optimizmus és a jövőbe vetett hit szép eszmének számít, a kormányfő által hangoztatott, szinte varázslatos kijelentések éles ellentétben állnak az utóbbi időszak gazdasági mutatóival és az átlagpolgárok tapasztalataival. Egyesek már azon tűnődnek, vajon nem valamilyen mentális diszkréció áll-e a háttérben, ami miatt a kormányfő ilyen eltérően érzékeli a valóságot. A 2024-es év harmadik negyedévében a GDP teljesítménye a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva 0,7 százalékkal csökkent, ami azt jelzi, hogy a gazdaság recesszióba került. Ráadásul a helyzet nem túl bíztató, hiszen az elmúlt kilenc negyedév során mindössze három alkalommal sikerült növekedést elérni.
A makrogazdasági statisztikák mellett a lakosság jövőképe is meglehetősen borongós. A 16 és 75 év közötti emberek körében mindössze 30% bízik abban, hogy a saját háztartásuk anyagi helyzete javulni fog. Ezzel szemben 32% nem vár semmiféle változást, míg 38% egyenesen úgy véli, hogy a pénzügyi helyzetük a tavalyinál is kedvezőtlenebbé válik. A kilátások tehát nem éppen rózsásak, és sokan érzik úgy, hogy a jövő nem tartogat számukra pozitív meglepetéseket.
Ha a számok tükrében vizsgáljuk a gazdasági jövőt, jogosan merül fel a kérdés: miért ilyen derűlátó a miniszterelnök és csapata? Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb európai elemzés a közelgő dekonjunktúra miatt nem sok kedvező kilátást fest. Ahhoz, hogy ezek az optimista várakozások valóban megvalósuljanak a gazdasági színtéren, szinte csodának kellene bekövetkeznie – aminek nem sok jele látszik. Az igazi probléma azonban éppen itt rejlik.
Ha úgy vesszük, politikai cselekedeteiket manipulációs megfontolások irányítják, és ez nem újkeletű jelenség. A bűvös, csengő elnevezések, a kedvező hangzású gazdasági szlogenek, valamint a populista ígéretek az utóbbi időszakban egyre inkább egy varázslatos narratívává álltak össze, amely a konkrét programok mellett szintén a kormány új gazdasági stratégiájának szerves részét képezi. A gazdasági döntések és piaci mozgások mögött nem csupán a klasszikus gazdasági modellek által megfogalmazott racionális megfontolások állnak: gazdaságpszichológiai szempontból a történetek és narratívák legalább ugyanolyan jelentőséggel bírnak.
A politikai narratívák világában a csodavárás történetei gyakran a remény, a hősies cselekedetek és a gonosz legyőzésének drámájára építenek. Ezek a mesék komoly hatással bírnak az emberek cselekedeteire és gondolkodásmódjára. A csodavárás klasszikus elmesélésének középpontjában áll egy karizmatikus egyén vagy egy zseniális terv, amely kiutat kínál az elkeseredett helyzetekből, ahol az egyének vagy közösségek gyakran tehetetlennek érzik magukat. Ez a képzeletbeli megoldás különösen vonzóvá válik, amikor gazdasági válságok sújtják a társadalmat, mivel az emberek ilyenkor hajlamosak azonnali és egyszerű megoldások ígéretének hinni. A csodák várásának perspektívája tehát olyan, mint egy vírus, amely könnyen elérheti a közvéleményt és gyorsan terjedhet, hiszen a reménytelenség pillanataiban a vágyott "csoda" tűnik a legkönnyebb és legvonzóbb kiútnak.
Bár a legtöbb történetben általában egyetlen karakter került a középpontba, a magyar politikai színtér igazi különlegességet mutat, hiszen Donald Trump, Orbán Viktor és Nagy Márton hármasa egyszerre osztozik a rivaldafényben. A populista táborból kiemelkedő Nagy Márton technokrata háttere miatt némiképp eltér a többiektől, ám éppen e tulajdonsága miatt választotta őt Orbán Viktor a gazdaság irányítására. Nagy Márton az a technokrata, aki nemcsak szakmai téren képes kiemelkedően teljesíteni, hanem hajlandó a populizmus eszközeivel is élni, ami a legtöbb technokrata esetében ritkaságnak számít.
A technokrácia és az ahhoz kapcsolódó mentalitás első blikkre nehezen fér össze a populizmussal, mivel a technokraták általában épp annak az elitnek a tagjai, amely a populista támadások kereszttüzében áll. Más téren viszont a technokrata szellemiség nem áll annyira távol a populizmustól. Ahogy a populisták szerint csakis ők képviselik őszinte módon a népet - azaz egy erőteljes kinyilatkoztatásból származtatják legitimitásukat - úgy a technokratáknak is van egy hangsúlyos állításuk: olyan szakértelemmel és kompetenciával rendelkeznek, amelyek feljogosítást adnak a kormányzásra és vezetésre anélkül is, hogy megválasztaná őket a nép. Alapvetően tehát mind a technokrata, mind a populista szemlélet szemben áll a képviseleti demokrácia elveivel.
A technokrata vezetés tipikus példája a "szakértői kormány", ami ellenzéki oldalon mindig is egy mágikus kifejezés volt, a Fidesz táborában azonban jobbára megvetett intézménynek, amolyan "bolsevik trükknek" számított. Noha jelen esetben a szakértői kormánytól azért még távol vagyunk, Nagy Márton rendkívüli felhatalmazása által mégis csak elmozdulás történt ebbe az irányba, még akkor is, ha ő sokkal inkább technopopulista, mint tisztán technokrata karakter.
A technopopulista cselekvésmód, valamint a csodaváró narratívák képesek erősen befolyásolni a fogyasztói bizalmat és a befektetői magatartást, meghatározhatják a gazdasági szereplők várakozásait a közeljövő alakulásáról - nem véletlen tehát, hogy a kormányfői-miniszteri tandem keményen üti a vasat kommunikációs szempontból.
a gazdasági bumm előfutára, vagyis a narratíva részben igazolást nyert. Ez a fajta politikai cselekvés a hozzá társuló elbeszélés által segíthet abban is, hogy a közvélemény megértőbb legyen, a közönség jelentős része ugyanis hajlamos a türelmesebb várakozásra "a fordulat hamarosan elérkezik" szólamok hatására - még akkor is, ha a valóság egyelőre nem igazolja az ígéreteket. A kormányzat így időt nyerhet.
Bár a racionalitás és a gazdasági realitások gyakran ellentmondanak a gyors és jelentős gazdasági eredmények elérésének lehetőségeinek, a miniszterelnök és közvetlen munkatársai láthatóan komoly erőfeszítéseket tesznek a siker érdekében. Az általuk alkalmazott módszerek rövid távon akár kedvező eredményeket is felmutathatnak. A Nagy Márton által irányított gazdaságpolitikai intézkedéscsomag egyértelműen a kereslet élénkítésére összpontosít, és keynesiánus elveket követ, célja pedig a gazdasági aktivitás fokozása. Ezt a lakosság és a vállalkozások költekezési lehetőségeinek bővítésével kívánja elérni, ami egyben a beruházásokat is serkenti.
A szuggesztív politikai kommunikáció célja, hogy mélyen befolyásolja a közvéleményt: amikor egy politikai vezető elmerül a saját narratívájában, az nemcsak rá, hanem a közönségre is komoly hatással bírhat. Az elvárások könnyedén átjárhatják a társadalom egyes csoportjait. Orbán Viktor saját álmai és reményei alapján egyfajta kollektív "vágyvezérelt gondolkodás" kereteit alakíthatja ki. Amennyiben a "csodaváró" történet meggyőzően hat a szereplőkre, és azt sugallja, hogy a gazdaság helyzete javul, ez akár egy önbeteljesítő jóslatként is funkcionálhat, legalábbis egy ideig.
Miközben az ellenzéki táborban egy önjelölt megváltó kormánybuktatási ígéretében bízva tömegek álmodoznak, addig a kormánypárti oldalon egyre többen várják a csodával felérő gazdasági fellendülést, amely újra Orbán Viktor kiütéses győzelmét hozhatja el. Úgy tűnik, hogy 2025 lesz az az év, amikor a politikai elit és a lakosság jelentős része egyfajta messianisztikus, csodaváró illúzióba ringatja magát – ami nem sok jót sejtet a társadalom mentális és érzelmi állapotáról.
A szerző politikai tanácsadóként és közgazdászként tevékenykedik, szakmai tapasztalatával és tudásával hozzájárulva a társadalmi és gazdasági kérdések mélyebb megértéséhez.
