Angela Merkel szabadsága egy olyan időszakot jelöl, amikor a német politikus, aki hosszú éveken át vezette Németországot, végre eltávolodik a politikai élet mindennapi kihívásaitól. Az ő távozása a hatalomból nem csupán a német, hanem a nemzetközi politik

A "Freiheit, azaz Szabadság" című önéletrajzi könyv 2024 novemberében debütált, és a német politikai élet ikonikus alakja, Angela Merkel tollából származik. A németországi megjelenését követően a könyv azonnal a bestsellerlisták élére ugrott, ami nem meglepő, figyelembe véve, hogy Merkel 16 éven át állt az ország élén, ezzel pedig a világ legnagyobb hatású politikai személyiségei közé emelkedett. A magyar olvasók számára az Animus Kiadó jóvoltából, Torma Péter fordításában hamarosan elérhetővé vált a mű, amely a kancellár életének és politikai pályafutásának lenyűgöző összefoglalóját kínálja.

Bizonyára sokan várták már Angela Merkel önéletrajzi könyvét, hiszen nem mindennapi lehetőség nyílik arra, hogy egy olyan politikai figura meséljen a közelmúlt eseményeiről, amelyek alapvetően formálták a világunkat. Az elmúlt két évtizedben számos jelentős világpolitikai válság, polgárháború és humanitárius krízis zajlott, nem is beszélve a Covid-pandémia kihívásairól, amelyekre Németországnak, mint Európa gazdasági motorjának, sürgős és hatékony válaszokat kellett adnia. Ezek a válaszok nagymértékben függtek a kancellár személyétől, aki nem más, mint Angela Merkel. Bár az orosz-ukrán konfliktus hivatalosan 2021 decemberében, Merkel távozásakor még nem robbant ki, a feszültségek már régóta jelen voltak, gondoljunk csak a Krím-félsziget Oroszország általi annektálására vagy a 2008-as grúziai háborúra. Merkel asszony aktívan részt vett a diplomáciai manőverekben, így az orosz-ukrán háború témája is fontos szerepet kap a könyvben. Érdekes módon az olvasó már az előszóban megtudhatja, hogy Merkel soha nem tervezte az önéletrajz írását, de egy váratlan fordulat — mégpedig Orbán Viktor szerepe — hozzájárult ahhoz, hogy végül mégis megszülethessen ez a fontos dokumentum.

A "Szabadság" cím látszólagos egyszerűsége mögött egy mély és sokrétegű üzenet rejlik, amely a könyv olvasása során több szempontból is értelmezhetővé válik. Egyrészt absztrakt fogalomként, másrészt pedig mint egy olyan vezérlőelv, amely formálja a politikai pályafutás főszereplőjének világképét. A szabadság kérdése nem csupán a politikai tevékenységek során merül fel, hanem visszatekintve a szerző életének korábbi szakaszaiba is, ahol a szabadság jelenléte vagy hiánya folyamatosan visszatérő motívum. A könyv szerkezete lineáris, ám az időrendben egymást követő események között folyamatosan reflektálunk a múlt történéseire és az azok közötti ok-okozati összefüggésekre. Ha röviden szeretnénk összefoglalni a "Szabadság" lényegét, talán azt mondhatnánk, hogy első olvasás után valóban "németes" jellegűnek tűnik. Precíz felépítése, lényegre törő narrációja és az egyes fejezetek tartalmát pontosan tükröző címei mind ezt a jelleget erősítik. A több mint hatszáz oldalas kötet az Előszó és az Epilógus között öt fő részre tagolódik. Az első rész, "Nem születtem kancellárnak" címmel, betekintést nyújt Angela Dorothea Kasner, vagyis Merkel fiatalkorába. Ez a szakasz a könyv tavalyi megjelenésekor már 70 éves szerző első 35 évét öleli fel, egészen a berlini fal leomlásáig. Érdekessége, hogy noha Hamburgban született, evangélikus lelkész édesapja hitével kapcsolatos döntése miatt az NSZK-ból Kelet-Németországba költöztek. Apja brandenburgi gyülekezetének lelkészeként végzett szolgálata már önmagában is elegendő ok volt arra, hogy a kelet-német hatóságok gyanakvással és fenntartásokkal figyeljék őket.

Angela Kasner gyerekkora a visszaemlékezések szerint boldog pillanatokkal teli volt, de a múlt árnyai is megjelentek, amelyek mély nyomot hagytak a személyiségén, és ezek a hatások később a politikai döntéseiben is megmutatkoztak. A német kancellár korai éveinek bemutatása érdekes olvasmány, ám azok számára, akik a Vasfüggöny keleti oldalán nőttek fel, nem feltétlenül tartalmaz új információkat. Ugyanakkor a nyugati rokonoktól kapott csomagok révén felsejlik, miért választotta Merkel asszony kancellárként a színes blézereket: "Az NDK hivatalos stílusa számomra a teljes ízléstelenséget jelentette. A valódi anyagok helyett csak silány másolatokkal találkoztam, és a színek is mind szürkébe fulladtak. (...) Talán a színes blézerek iránti vonzalmam gyökerei abban a gyermeki élményben rejlenek, hogy mennyire hiányoztak a harsányabb színek az NDK-beli mindennapjaimból."

Ezt követően betekintést nyerünk a középiskolai és a lipcsei egyetemi évekbe, szóba kerülnek a szocialista blokk országaiba, köztük Romániába tett utazások, az első házasság - első férje után veszi fel a Merkel nevet, amelyet válása után sem változtatott meg -, és persze mindazon események, amelyek a berlini Fal leomlásához vezetnek. Az 1990-es év fordulópontot jelent a fiatal fizikus kutató életében, ugyanis a kezdeti eufóriát követően nagyon gyors rajtot vesz a politikai karrierje. Németország újraegyesítését követően az első szabad választásokon Mecklenburg-Elő-Pomerániai képviselőként kerül be szövetségi parlamentbe, a Bundestagba. Ezekről a folyamatokról és a képviselői mandátumig vezető útról számol be a könyv második része, A demokratikus ébredés, majd a Szabadság és felelősség című harmadik rész egy hosszabb időszakot ölel fel, amely 2005 novemberéig, Angela Merkel kancellári hivatalba lépéséig terjed.

Az igazán izgalmas események a negyedik és ötödik részben bontakoznak ki, amelyek címe megegyezik: Németország szolgálatában I. és II. A szerző jól tudja, hogy az olvasók figyelme elsősorban ezekre a kérdésekre irányul, és nem véletlen, hogy a kancellári pályafutásának két fontos fejezete 2015-re fókuszál. A világpolitikai színtér, amely magában foglalja Párizst, Brüsszelt, London, Washington és Moszkvát, valamint a világgazdasági és euróválságokat, ütközik George W. Bush, Donald Trump és Vlagyimir Putyin nevével, továbbá a Nyolcak és a G20 kulcsfontosságú szereplőivel. Ezek az események kronológiai sorrendben kerülnek bemutatásra az önéletrajzban. Kiemelt figyelmet kap az ukrajnai Majdan, valamint az abból következő globális politikai változások, retrospektív perspektívából vizsgálva, hiszen ezek a történések közvetlen előzményei voltak a 2022 februárjában kirobbant orosz-ukrán háborúnak. Ez a visszatekintés számos helyen megjelenik, hiszen a "merkeli örökség" mind a német belpolitikában, mind a külpolitikában a mai napig érezteti hatását.

Egy másik érdekes elbeszélői síkja a Szabadságnak az a vonal, amely arra tényre reflektál, miszerint az elbeszélő Németország mindmáig egyetlen női vezetője, ami kiegészül azzal a "fegyverténnyel", hogy az ő személyében töltötte be első alkalommal nő a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöki tisztségét. Ilyen szempontból (is) egy különleges és egyedülálló pályafutás az Angela Merkelé, viszont épp emiatt a könyv olvasása közben támadhat némi hiányérzet az olvasóban. Elsősorban azzal kapcsolatosan, hogy mondanivalója akad ugyan bőven, helyenként azt a benyomást kelti, némileg sarkítva, mintha fogta volna valaki 16 év csúcspolitikai találkozóinak a jegyzőkönyveit és mesterséges intelligencia segítségével leírta volna, amiket utólag a szerző(k) személyes vonatkozású kommentárokkal egészítettek volna ki.

A könyv szerzői két figyelemre méltó személyiség: Angela Merkel és Beate Baumann. Noha a borítón csupán Merkel neve olvasható, a belső címlapon Baumann is megjelenik, aki évtizedeken át, a kilencvenes évek elejétől kezdve, Merkel árnyékaként kísérte őt. Bár hivatalos tisztséget soha nem töltött be, mint személyi tanácsadó, jelentős hatással volt a könyvben tárgyalt események alakulására. Politikai körökben nem véletlenül nevezték őt "Kobrakirálynőnek", amely elnevezés jól tükrözi befolyását és erejét. Ezzel szemben Angela Merkel a németek körében a "Mutti" vagyis "Anyuka" néven vált ismertté, egy sokkal kedvesebb megszólítás, amely a korábbi német társadalom feszültségeitől mentesebb időszakában honosodott meg.

Ha a hiányérzet kérdésére térünk vissza, érdemes elgondolkodni a mögöttes történelmi kontextuson. Bár helyenként úgy tűnik, hogy alaposabb magyarázatokat kapunk azokról a folyamatokról, amelyek idáig vezettek, a személyes reflexiók és motivációk felszínes bemutatása ellenére, a lényegi elemzés mégsem valósul meg. Az eredmény inkább hasonlít arra, amikor egy egyén vagy csoport kizárólag a saját nézőpontját próbálja megmagyarázni, miközben elhanyagolja az alternatív lehetőségek áttekintését. Nem hangzik el érdemi diskurzus arról, hogy miként lehetett volna másként cselekedni a német gazdaság válságának elkerülése érdekében, vagy hogyan lehetett volna hatékonyabban reagálni a politikai és gazdasági világválságokra. A pandémia idején tett intézkedések részletesebb bemutatása sem elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza ezt a hiányosságot. Még fontosabb talán, hogy a német politikai eliten belül ma egy olyan kihívás jelentkezik, amely a Harmadik Birodalom óta példa nélküli: a szélsőjobboldali AfD párt soha nem volt ennyire népszerű. Az előrehozott választások közeledtével a helyzet nem tűnik kedvezőnek. Sokan Angela Merkelre és az általa képviselt ún. Wilkommenskulturra hárítják a felelősséget, amely a 2015-ös bevándorlói válságra vezethető vissza. Fontos hangsúlyozni, hogy Merkel nem próbálja eltüntetni ezt a történelmi momentumot; sőt, a könyvében kifejezetten foglalkozik vele. A könyv két utolsó része között húzódó határvonal nem véletlenül 2015-re esik, hiszen ekkor hangzik el a híres „Wir schaffen das” (Megoldjuk) kijelentése, amely körüli értelmezések kapcsán Merkel saját nézőpontját is rögzíti. Ezen a ponton a saját karrierjében is jelentős fordulatot élt meg, és elhatározta, hogy megírja ezt a könyvet, hogy saját szavaival magyarázza el az eseményeket, elkerülve ezzel mások félreértelmezését.

A "Szabadság" című könyv immár bestseller státuszt ért el, és számos nyelven olvasható, így mindenképpen ajánlott azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a politika és a politikai döntéshozatal összetett folyamataiba. A 2015-ös eseményekkel kapcsolatos elemzések olvasása közben, valamint ezen sorok megírása alatt, elgondolkodtam azon, hogy mit érezhet annak a kétéves kisgyereknek a családja, akit a minap brutálisan meggyilkolt egy afgán bevándorló Aschaffenburgban, Bajorországban. Az ilyen tragédiák hátterében rejlő társadalmi és politikai kérdések mélyen megérintenek minket, és arra késztetnek, hogy elgondolkodjunk a jövőnkről és a közösségünkről.