"Csapataink bátran küzdöttek a harcmezőn" – ma nemzeti gyásznapot tartunk Magyarországon.

November 4-e Magyarországon a nemzeti gyásznap megjelenését hordozza, amikor az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, valamint a szovjet csapatok bevonulásának évfordulóját ünnepeljük. Ezen a napon mély tisztelettel adózunk az áldozatok emlékének. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának összeállítása alapján emlékezünk meg a történelem e fájdalmas és jelentős eseményéről.

1956. október 23-án békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi Mátyás nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A forradalom a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott.

Sorsát szovjet katonai invázió pecsételte meg november 4-én, négy nappal azután, hogy a Nagy Imre vezette kormány kinyilvánította Magyarország semlegességét és felmondta a Varsói Szerződést.

A beavatkozásról már október 31-én döntöttek Moszkvában, ettől kezdve folyamatosan érkeztek szovjet csapatok Magyarországra.

1956. november 4-én, vasárnap hajnali négy óra 15 perckor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen.

A főváros védői - nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvédegységek - felvették a harcot. A nap folyamán a szovjet csapatok a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatát lefegyverezték. A szovjet csapatok délig elfoglalták a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot és a Budapesti Rendőr-főkapitányságot, vidéken is több helyen jelentős ellenállás bontakozott ki.

Öt órakor és öt perckor az ungvári rádió által közzétett híradásban Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc, akik a Nagy Imre-kormány távozott miniszterei voltak, bejelentették, hogy megszüntették minden kapcsolatukat a Nagy Imre-kormánnyal. Ezzel egyúttal kezdeményezték a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány létrehozását, Kádár János vezetésével. Aznap Kádár és Münnich szovjet kísérettel repült Szolnokra.

Öt óra 20 perckor elhangzott Nagy Imre rövid, drámai hangú rádióbeszéde, amelyet többször megismételtek és valamennyi világnyelven beolvastak:

"Itt Nagy Imre szól, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának vezetője. Ma hajnalban a szovjet erők támadást indítottak fővárosunk ellen, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy megdöntsék a törvényes, demokratikusan megválasztott kormányt. Csapataink harcban állnak, és a kormány rendíthetetlenül a helyén marad. Ezt üzenem az ország népéhez és a világ közvéleményéhez."

A Szabad Kossuth Rádió adása nyolc óra 7 perckor váratlanul megszakadt. Ezt követően rövidhullámon a Himnusz és a Szózat dallamai váltakozva csendültek fel, megteremtve ezzel egy különleges hangulatot.

Miután Dalibor Soldatic, Jugoszlávia nagykövete a hajnali órákban értesítette Szántó Zoltán államminisztert arról, hogy a jugoszláv kormány menedékjogot kínál Nagy Imrének és társainak, 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezett Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György, valamint Szántó Zoltán. Ezzel egy időben Mindszenty József bíboros az amerikai követségen keresett menedéket.

A jugoszláv követségen 43 menekült nyert menedékjogot, akikkel Soldatic bemutatta Tito jugoszláv elnök üzenetét, amely arra szólította fel őket, hogy ismerjék el a Kádár-kormányt. Ezt azonban Nagy Imre és társai egyöntetűen visszautasították.

Bibó István, a törvényes magyar kormány, az Országgyűlés épületében maradt egyetlen képviselője kiáltványt adott ki. Ebben közölte, hogy Magyarországnak nincs szándéka szovjetellenes politikát folytatni, visszautasította azt a vádat, hogy a forradalom fasiszta vagy antikommunista irányzatú lett volna. Felszólította a magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsereget vagy az esetleg felállított bábkormányt ne ismerje el, vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen.

Dwight D. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, határozottan kifejezte ellenérzéseit a szovjet beavatkozással szemben.

A Biztonsági Tanács ülésén a Szovjetunió vétót emelt az amerikai javaslat ellen, amely a szovjet csapatok kivonására irányult. A délutáni rendkívüli közgyűlés során azonban elfogadták a kibővített amerikai indítványt, amely arra szólította fel az ENSZ főtitkárát, hogy alakítson egy bizottságot a magyarországi helyzet alapos áttekintésére. Ezzel párhuzamosan a Kádár-kormány táviratban kérte az ENSZ főtitkárát, hogy "a magyar kérdés" kerüljön le a napirendről.

A november 4-i harcok a fővárosban 135 életet követeltek.

A Központi Statisztikai Hivatal 1957. januári jelentése alapján az október 23. és január 16. közötti események súlyos következményekkel jártak, összesen 2652 emberéletet követelve az ország területén, ebből Budapesten 2045 áldozattal. A sebesültek száma 19 226-ra rúgott, a fővárosban pedig 16 700 ember szenvedett sérüléseket. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája esett el a harcok során, míg 51 katona eltűnt a konfliktusban.

A forradalom kulcsszereplői közül Nagy Imre miniszterelnök, Maléter Pál honvédelmi miniszter és Gimes Miklós újságíró 1958. június 16-án, egy koncepciós per keretében életüket vesztették. Szilágyi József, Nagy Imre személyi titkára, külön eljárás alá esett, és őt 1958 áprilisában hajtották végre.

Losonczy Géza államminiszter a per tárgyalása előtt, máig tisztázatlan körülmények között halt meg a börtönben. A megtorlás során a forradalomban való részvételért kivégzettek száma (az eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt, ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra.

November 4-ét a kormány 2013-ban hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánította.

Nemzeti gyász idején Magyarország zászlaját az Országház előtt ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással emelik fel, majd félárbócra eresztik. A törvény által előírt középületeken gyászlobogót kell kifüggeszteni, míg lobogók használata esetén Magyarország zászlaját és az európai lobogót szintén félárbócra kell helyezni. Az iskolákban a tanórák keretében vagy külön diákprogramok során méltó módon kell megemlékezni az eseményről. A nyilvános szórakozóhelyeken pedig a zene- és műsorszolgáltatás - a nemzeti gyászt hirdető rendeletben megfogalmazottak szerint - korlátozva lehet.