A Maros-folyón különleges esemény zajlott: a dunavirágzás csodálatos látványt nyújtott. Ez a természeti jelenség nem csupán a táj szépségét emeli ki, hanem a vidék gazdag ökológiai értékeit is. A folyópart mentén virágzó dunavirágok színpompás látványa el
A dél-alföldi folyók mentén minden évben megcsodálhatjuk a tiszavirágzást, ám a dunavirágzás eseménye a Tiszán és mellékfolyóin rendkívül ritkán fordul elő. Az idei évben azonban július végén és augusztus elején a Maros apátfalvi szakaszon egyedülálló látványosságként tömegesen megjelentek ezek a különleges kérészek. Az eseményről a Körös-Maros Nemzeti Park számolt be, felhívva a figyelmet e figyelemre méltó természeti jelenségre.
A Tisza vízrendszerének emblematikus élőlénye a tiszavirág, melynek júniusi rajzása mindig számos természetkedvelőnek nyújt maradandó élményt. Van azonban egy kevésbé ismert és sokkal rejtélyesebb kérészfaj is, mely előfordul vizeinkben. Rajzása az éj leple alatt történik, de a szerencsés szemlélőnek legalább akkora élményt nyújt, mint a tiszavirágzás.
A dunavirágok külsejükben emlékeztetnek a tiszavirágokra, tipikus kérészként ismertek, de méretükben jóval apróbbak. Az imágók testhossza csupán 10-18 mm között mozog. Fejük sárgásfehér árnyalatú, homlokuk viszont feketével szegélyezett. A tor színe sárgás vagy barnás árnyalatú, míg a potroh felül barna, alul pedig sárgásfehér tónusú. Szárnyaik átlátszatlanok, és feltűnő tejfehér színükkel, a természet csodájaként ragyognak. A potroh végén három fartoldalék helyezkedik el: a hímeknél a középső rendkívül rövid, míg a nőstények esetében mindhárom fartoldalék jól fejlett és hangsúlyos. Az imágók utolsó lábpárja viszonylag rövid és gyenge, ami a faj sajátos jellemzője.
A dunavirágok lárvái, csakúgy, mint a tiszavirágok, évekig fejlődnek a folyók aljzatában, szerves törmelékkel táplálkozva. A dunavirágok rajzása későbbre esik, mint a tiszavirágzás. Rendszerint augusztus folyamán következik be, azonban általában kevesebb napig tart, és jóval kiszámíthatatlanabb, előfordul, hogy évekig egyáltalán nem jelentkezik.
Ezért igazán különleges az, akinek már volt alkalma megtapasztalni ezt a természeti csodát a Dél-Alföldön. Itt ugyanis ennek a fajnak a megjelenése még nem olyan biztos, mint a Duna felsőbb részein, ami még inkább értékessé teszi a találkozást vele.
Idén nyáron, július legvégén, augusztus elején lehetett észlelni tömeges dunavirágzást a Maros apátfalvi szakaszán.
A vízfelszínen ezernyi kérész táncol, vonzóan csillogva, miközben a halak izgatottan ugrálnak, csobbanásokkal jelezve, hogy megérkezett az étkezés ideje. A naplementében, ahogy a tiszavirágok szárnyai fénylemben ragyognak, a madarak ügyesen vadásznak rájuk, míg az éjszaka sötétjében a denevérek kisebb rokonait csemegézik, mintha csak egy gazdag teríték várná őket.
Rendkívül sok denevér gyűlik ilyenkor össze a folyó felett az erdőkből, és villámgyors cikázással kapkodják a levegőben a rovarokat. Mivel a dunavirágok tájékozódása a hold és a csillagok fényének érzékeléséhez kötött, intenzíven reagálnak a mesterséges megvilágításra. Ha zseblámpával világít az ember szemlélődés közben, jó eséllyel tömegesen lepik el a kérészek, akár a ruházatán is képesek vedleni.
(Nyitóképünk illusztráció, a természetfotós Potyó Imre felvétele, aki a dunavirágok rajzását örkítette meg az Ipolyon.)
Beszámoltunk arról is, hogy a Megyeri híd környékén a dunavirágok tízezrei tűnnek el, míg Dubajban egy figyelemre méltó magyar siker született: Potyó Imre lenyűgöző dunavirágzásról készült fotója elnyerte az első díjat. Ezen felül 2025-ben is több elismerést hozott haza a fotós egy nemzetközi verseny keretein belül.
