Egy Finnországból származó hobbi váratlanul új irányt adott egy magyar család életének, örökre megváltoztatva mindennapjaikat és kapcsolataikat.
A sokféleség szellemében életre hívott fotóművészeti kiállítás.
A hobbilovaglás az utóbbi néhány évben kezdett elterjedni Magyarországon, és azóta minden évben számos izgalmas versenyt szerveznek a lelkes résztvevőknek. Ez a sportág a finn hagyományokra építve ötvözi az atlétika dinamikáját és a lovassport eleganciáját, így évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend a gyerekek körében. Luca a Covid-19 járvány idején, a szigorú korlátozások alatt bukkant rá erre az új mozgásformára, amely nemcsak szórakozást, hanem egy új szenvedélyt is hozott az életébe. Ma már boldogan gondoskodik saját lováról, ami nemcsak egy álom megvalósulását jelenti számára, hanem egy újfajta köteléket is kialakított közöttük.
2023. nyarán egy távoli fotózásról tartottunk haza kollégámmal, amikor egyszer csak felém fordította telefonja kijelzőjét, és elindított rajta egy videót. Az akkor számunkra is meglepő finnországi jeleneteken gyerekek ugrottak át akadályokat egy furcsa eszközzel: egy bot végére rögzített lófejjel. A sportág neve Hobby Horse, azaz magyarul hobbilovaglás.
Az első pillantásra játéknak tűnő akadályugrás mögött komoly mozgáskoordinációs és ügyességi kihívások rejlenek, a gyerekek pedig rendkívül komolyan veszik, készülnek a versenyekre. Ezt már a soron következő halloween alkalmából szervezett magyar versenyen, Somogyjádon állapítjuk meg, ahol egy istállóban kialakított pályán komoly létszámban versenyeznek a gyerekek a díjakért. Akármerre nézünk, különböző versenyszámokban ugranak, futnak, vágtáznak a fiatal versenyzők.
Kicsivel később elmerülünk a résztvevők izgalmas beszélgetésében. Itt van egy különleges apuka, aki az ország távoli szegletéből utazott el a kislányával, hogy találkozhassanak olyan gyerekekkel, akik osztoznak a lányka érdeklődésében. Emellett ott figyel egy család is, akik a kezdetektől fogva hűségesen részt vettek minden versenyen. Számukra ez a közösség igazi kincs, ahol a mobiltelefonok nem zavarják meg a kapcsolatokat, ami manapság ritkaságnak számít a gyerekek világában. Ekkor váratlanul hatalmas tapsvihar zúg fel az istállóban, hiszen véget ért a felnőttek számára rendezett futam, ahol anyukák és apukák mérték össze tudásukat.
Odalépünk egy családhoz, akik éppen egymás karjaiba borulva, könnyes szemmel üdvözlik Évát. Bár az utolsó előtti helyen végzett a futamon, lánya, Luca, meglepte őt egy saját készítésű díjjal. A Mádi családból árad a boldogság, és örömmel invitálnak minket tiszavárkonyi otthonukba, hogy felfedezzük ezt a sokszor szürreálisnak tűnő, de rengeteg felkészülést igénylő sportágat.
Az idén tizenegy éves Luca több, mint hat éve lovagol, pár évvel ezelőtt pedig D1-es díjlovas kategóriában a tíz év alattiaknál országos bajnokságot is nyert. A Covid-19 okozta pandémia alatt találkozott először az interneten a hobbilovaglással, akkor finnországi versenyekről készült videókat nézett, majd jelezte szüleinek, hogy ő is ki szeretné próbálni.
Elég nagy kétségekkel közelítettünk ehhez a helyzethez, mert az emberek hajlamosak elzárkózni az újdonságoktól. Nem is tudom pontosan, hogyan reagáltam elsőként, de az első gondolatom talán az volt, hogy "Jaj, kislányom, ezt nem gondolhatod komolyan!"
- mondja nevetve Éva, miközben a szemeiben vidámság csillog.
"Később, amikor láttam, hogy miket csinálnak vele, akkor azt gondoltam, hogy ez mozgásformának tökéletes, főleg a bezártságnak abban a hónapjaiban, amikor nem hagyhattuk el még az udvart sem" - mondta.
A hobbilovagló gyerekek körében a statisztikák szerint hatvan-hetven százalék ténylegesen lovagol, és körülbelül egyharmaduk aktívan részt vesz versenyeken is. Ezt a tényt Vaskó Attila, a Magyar Lovas Szabadidősport Szövetség elnöke osztotta meg velünk. Ő néhány évvel ezelőtt találkozott a hobbilovaglás világával a Facebookon, és azóta nemcsak lovasversenyeket, hanem Hobby Horse versenyeket is szervez. Vaskó Attila határozott véleménye, hogy a versenyek szabályait szigorúan be kell tartani, és nem szabad elismerést adni olyan versenyzőnek, aki nem készült fel megfelelően a kihívásra.
Vaskó Attila véleménye szerint sokan bírálják ezt a tevékenységet, viszont fontos hangsúlyozni, hogy a mai gyerekek, akik a lovardákban megfordulnak, gyakran nem a legjobb fizikális állapotban érkeznek. Számos problémával küzdenek, így különösen lényeges lenne számukra a rendszeres mozgás. A hobbilovagló fiatalok teljesítőképessége általában magasabb, és sokkal egészségesebbek is. Ráadásul, ha később versenylovasokká válnak, a hobbilovaglás során megszerzett tudásukkal már a versenyszabályokkal is jól meg lesznek ismerkedve.
A Hobby Horse az atléltika és a lovassport keveréke. Mivel nagy állóképességet igénylő sport, ezért erőteljes atlétikai edzés jellege van
- Ezt még kiegészíti Vaskó.
Luca is számos versenyen megfordult már szüleivel, sőt, testvére Kristóf is gyakran elkíséri őket, húga kedvéért pedig még rajthoz is áll. Ilyenkor az ország minden részéről érkeznek versenyzők, olykor négy-öt órákat is utazni kell a megmérettetésre, ehhez pedig Éva szerint eléggé fanatikusnak kell lenni.
"Amikor először nekivágtunk, bevallom, azt hittem, hogy ez csupán egy átmeneti hóbort. Aztán Luca egyre inkább kérlelni kezdett, hogy menjünk el. Vannak helyek, amiket nem tudunk mindig felkeresni, hiszen az ország távoli szegleteibe nem jutunk el könnyen. Viszont Luca vágyik arra, hogy a barátaival találkozzon, akiket ugyanaz a szenvedély köt össze, mint őt. Gyakran nem is a verseny a lényeg, hanem a közös élmények és a baráti légkör" - osztja meg Éva.
A Mádi család egyébként rendkívül állatbarát, találkozásaink alkalmával fel-fel tűnik Snoopy, a Yorkshire terrier, de van a házban még macska, tengerimalac és kígyó is. Nem véletlen tehát, hogy Luca élete is az állatok körül forog.
2024 nyarán Luca és családja, édesanyja és bátyja, Kende, izgatottan indultak el egy lóárverésre Törökszentmiklósra. Mint lelkes nézők, három tombolát is vásároltak, hogy támogassák az eseményt. Ahogy teltek a percek, Kende szelvényei sokáig csendben maradtak, a sorsolás során más színek domináltak. Végül, amikor a fődíj sorsolásához érkeztek, a levegő megtelt feszültséggel, és ekkor kihúzták a rég áhított KÉK 38-as számot. Az öröm és a meglepetés egyaránt elragadta őket!
Luca boldogan vitte be a tombolát, az öröm szikrázott az arcán, hiszen nyert egy lovat a gyerek! De hirtelen sokk ütötte meg, zokogásban tört ki, én pedig próbáltam megnyugtatni: "Ez rendben van, de hogyan mondjuk el apátoknak?" Mert ő csak azt hiszi, hogy csupán egy lóárverést jöttünk megnézni.
- Éppen most meséltem, hogy... - mondja Éva izgatottan.
A gyerekek aztán mindent megszerveztek, az új családtag először Józsi szüleinél kapott helyet, majd amikor elkészült neki a kis beálló, Tószegről hazasétáltak vele. "Hazajöttek és apuka is beleszeretett a paciba, és azóta itt van velünk" - mondja Éva.
A nyári hőségben többször is ellátogattunk a közeli Tisza partjára a pónival. "Nem is tudom, honnan jött az ötlet, hogy lóúsztatásra adjuk a fejünket. Forrón sütött a nap, és hirtelen megérkezett az inspiráció, hogy vigyük le a lovat a folyóra úszni. Sokkal praktikusabb volt így lehűteni, mint a slaggal locsolni. Eleinte nem tűnt túl vonzó tervnek, Törpilla nem igazán akarta a vizet, de aztán hamarosan belemerült a játékba Lucával. Józsi, aki nagyon ért a lovakhoz, mindig ott van a háttérben, figyelemmel kísérve a helyzetet" - meséli Éva, nosztalgiázva.
Törpilla, a hatéves shetlandi póni, különleges helyet foglal el a családban. Bár az egyik szeme nem teljesen hibátlan, és az izomzata is csupán ötven százalékos, mégis szívből szeretett tagja a közösségnek. Éva annyira ragaszkodik hozzá, hogy gyakran magával viszi a pónit, amikor Lucát az iskolából hozza haza. Az ő barátságuk igazi példa arra, hogy a szeretet és a ragaszkodás minden nehézségen átível.
Több, mint egy év telt el el a somogyjádi verseny óta, mióta megismertük a Mádi családot, ez alatt az idő alatt pedig Törpilla érkezésével Luca egyik álma is valóra vált. Ebben az időszakban gyakori vendégnek számítottunk Tiszavárkonyban, most pedig, az utolsó alkalommal arról beszélgetünk, milyen tervei vannak a fiatal lánynak.
Az egyébként gyógypedagógusként dolgozó Éva szerint teljesen mindegy, hogy lánya hol van, a harmadik mondata már a lóról szól, ezzel pedig néha nehéz azonosulni a vele egykorú gyerekeknek. Jelenleg mindenáron lovász akar lenni, ez a célja.
Nem hiszem, hogy elengedhetetlen, hogy egy gyereknek diplomája legyen. Persze, sokan másként vélekednek erről, de én nem szándékozom plusz órákra költeni, hiszen bár lehet, hogy megtanulja a hexameteres verselést, de közben elvonja a figyelmét attól, ami igazán fontos: a kinti világ felfedezését. Úgy vélem, hogy sokkal többet nyer azzal, ha a természetben van, hiszen így nemcsak a környezetről, hanem saját magáról is sokat tanulhat. Ez egyfajta önismereti kaland számára.
Természetesen! Íme egy egyedibb változat: „Kérlek, add a saját stílusodat a mondandómhoz!”
Luca ügyesen előkészítette a terepet, így most vele tartunk Törpilla esti etetésére. Elmondása szerint már régóta megvan a fejében, mivel szeretne később foglalkozni. A tervei között szerepel, hogy először egy rajzos iskolát végez el, majd a lovászképzés következik, végül pedig a saját lovastanya megvalósítása.
Amikor édesanyja közbeszól, hogy természetesen, ez még idővel formálódhat, Luca csak ennyit válaszol:
