Egyéni küzdelem a gyűlölet ellen
A képernyőn néhány méterrel távolabb megjelent egy férfiak körülvette sír, egy nagy sebként tátongó mély gödör. (...) Kiáltások harsantak: "Emeljétek ki! Már kezd rohadni, micsoda szag! A bűn bűze!" - ezzel a hátborzongató jelenettel indul Mohamed Mbougar Sarr magyarul most megjelent - eredetileg 2018-as - regénye, az Ugyanolyan emberek. Egy kegyetlen kihantolás, amely nemcsak a bomlásnak indult testet, de egy társadalom legsötétebb titkait, legősibb félelmeit és az azokból következő fékezhetetlen gyűlöletet is a felszínre hozza. A földrajzi és kulturális távolság ellenére a regény a magyar közönség számára is felettébb tanulságos lehet.
Mohamed Mbougar Sarr, a szenegáli író, a 2021-es „Az emberek legtitkosabb emlékezete” című kötetével vált világszerte ismertté. E művéért elnyerte Franciaország legnagyobb irodalmi kitüntetését, a Goncourt-díjat, valamint a német Haus der Kulturen der Welt által odaítélt Nemzetközi Irodalmi Díjat is, amely itthon is komoly visszhangot keltett. E díj kapcsán történt, hogy a zsűri Nádas Péter „Rémtörténetek” című regényét elutasította, mivel a kritikusok által remekműnek tartott művet egy kiváltságos fehér férfi írásaként nem látták helyénvalónak a legjobbak között. Ez a botrány azonban semmiféle csorbát nem ejt Mbougar Sarr munkáinak értékén. Bár a szenegáli szerző írása tökéletesen beilleszkedik az aktuális irodalmi és ideológiai diskurzusba, jelentősége nem csupán identitáspolitikai megfontolásokból fakad, hanem a művészi kifejezés formájából és mélységéből. Ezt különösen fontos hangsúlyozni, mivel az „Ugyanolyan emberek” című műve a homoszexualitás megítélésének nehéz témáját boncolgatja, amely könnyen elmozdíthatná a szöveget a mélybe, ha az író nem biztosítaná a narrációhoz illő, megfelelő irodalmi nyelvet.
Ndéné Géjé a harmincas éveiben járó professzor Dakar, Szenegál fővárosának egyetemén tanít francia irodalmat. A kezdetben lánglelkű forradalmár lassan beletörődött az intézményi struktúra igazságtalanságába, megtartja az óráit, de már Paul Verlain költészetében sem leli örömét. Egy nap e-mailt kap a dékántól: az "ország lassú erkölcsi hanyatlása felett aggódó vallási szervezet kérésére" a minisztérium nem javasolja azon szerzők tanítását, akik homoszexuálisok voltak - ezzel Verlain is indexre került. A figyelmeztetés ugyanis a gyakorlatban tiltást jelent, ami felébreszti a férfiban szunnyadó szabadságharcost, és a konzervatív családból származó Ndéné Géjé egyszemélyes harcot indít a gyűlölet ellen.
A nemi önazonosság, a személyes szabadság és a közösségi bűn, illetve a vallás és a gyűlölet szoros összefüggései egy békés közegben is súlyos kérdéseket vetnének fel, de egy iszlám országban, ahol a homoszexuálisok még a halálukban sem nyugodhatnak, a probléma megértése életveszélyes küldetésnek bizonyul. Az irodalomprofesszor mégis vállalkozik rá, és egy szövegértelmezőhöz méltó alapossággal igyekszik feltárni a homoszexualitásra adott szélsőséges válaszok hátterét.
Magyarország és Szenegál összehasonlítása elsőre talán furcsának tűnik, hiszen földrajzilag és kulturálisan is távol állnak egymástól. Azonban az "Ugyanolyan emberek" című mű témái révén mégis elkezdhetjük felfedezni a két ország közötti párhuzamokat. A központi hatalmak által generált gyűlölet és előítéletek következményei mindkét társadalomban éreztetik hatásukat, roncsolva az egyének életét és a közösségi szövetet. Míg nálunk talán más arányban jelenik meg a másik elfogadása, mint a regényben, a zárkózottság és a félelem mindkét helyen komoly problémát jelenthet.
Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek. Fordította: Balla Katalin. Park Könyvkiadó, 2024, 4499 Ft.
