Elhunyt a Kárpátok Menottija - Jenei Imre, akit Romániában elismert szakemberként tartottak számon, nálunk is mély nyomot hagyott szakmai tudásával és elkötelezettségével.

Michelle Wild, az egykori pornókirálynő, most 45 éves lett, és sokan kíváncsiak, mi történhetett vele az utóbbi években. Az utolsó hírek óta szinte eltűnt a nyilvánosság elől, és a rajongói izgatottan várják, hogy mi van vele. Vajon milyen új kihívásokkal néz szembe, vagy esetleg egy új életutat választott? Érdekes lenne tudni, hogyan alakult az élete azóta, hogy búcsút mondott a pornóiparnak.

Mi akkoriban pedig az egyszer volt magyar futballt kerestük.

Talán éppen ezért esett a választás Jenei Imrére, aki 1990. december 20-án, a Kecskeméten tartott MLSZ elnökségi ülésen lett a szövetségi kapitány. A jelenlévő tagok szavaztak, és a jelöltek között Garami József, Csank János, Török Péter és Jenei Imre szerepeltek. A végső döntés alapján Jenei Imre diadalmaskodott, 14-10 arányban legyőzve Garami mestert.

Jenei Imre pályafutása a hazai közegben sosem kapta meg azt a elismerést, amit megérdemelt volna. Bár bizalmat szavaztak neki, és a válogatott kispadjára ültették, sokan "romániai szakemberként" tekintettek rá, mintha csak egy messziről érkezett megváltó lenne. Akkoriban a közbeszédben még nem hangoztak el olyan kifejezések, mint a "egy vérből valók vagyunk", és a külhoni magyarokat sem emlegettük testvéreinkként. Az ország lakói éppen csak kezdték felfedezni a frissen megszerzett szabadság ízét, még mindig a megszokott Kőbányai Világost kortyolgatták a dobozos német sörök helyett, és a Wartburgot BMW-re cserélni még csak álom volt. Nem csupán a társadalom, hanem a magyar futball is kereste a saját útját. Jenei Imre kinevezése új lehetőségeket hozott a fejlődés és a megújulás terén. Olyan edző érkezett, aki 1986-ban a Steaua Bukarest élén elhódította a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Az a sevillai döntő és Ducadam bravúros védései a tizenegyespárbajban örökre bevésődtek a labdarúgás történetébe. Jenei nemcsak a Steauával, hanem a román válogatottal is maradandót alkotott, hiszen az 1990-es olaszországi világbajnokságon kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

Ezután a magyar válogatott hazai pályán vereséget szenvedett el Izland csapatától.

A korabeli hangulatot és körülményeket jól tükrözi, hogy Jenei Imre bemutatkozó mérkőzésén csupán hatezer néző gyűlt össze a Népstadionban, ahol végül 2-1-es eredménnyel diadalmaskodtunk az osztrák csapat felett. Az izlandi fiaskó és a vébéselejtező nyitányának balsikere azonban alapvetően beárnyékolta nem csupán a magyar futball jövőjét, hanem Jenei Imre pályafutását is. A következő mérkőzéseken legyőztük az ukránokat és a luxemburgiakat, sőt Szalonikiben értékes döntetlent játszottunk a görögökkel. Ám amikor a hellének Budapestre látogattak és 1-0-ra nyertek, Jenei úgy érezte, hogy ez már túl sok volt számára.

Hogy bőven elég volt már a magyar futballból!

Az uram-bátyám korszaka volt az. A közös halászlé kanalazgatásé, leginkább a legendás óbudai Új Sípos Halászkertben. Fröccsök mellett anekdotázgatva dőltek el a nagy dolgok, és így volt ez 1993. április 9-én is, amikor a gőzölgő halászlé mellett az elnökségi ülés tagjai nem fogadták el Jenei Imre lemondását. Csakhogy ő hajthatatlannak bizonyult, így aztán négy mérkőzés erejéig Puskás Ferenc lett a kapitány.

Kis magyar futball-abszurd. A labdarúgásunk nem igazán mutatott javulást, de ez már egy másik mese. A "külföldi" Jenei Imre később még a magyar pályákon is tevékenykedett, például irányította a Videotont. Az igazi elismerést azonban Romániában tudta megszerezni - ott értékelték igazán a tudását. Ő az a szakember, akit akár a Kárpátok Menottijának is titulálhattak volna. Mi, magyarok pedig sajnos leginkább azzal a keserű emlékkel kapcsolatban maradtunk, hogy itthon vereséget szenvedtünk el az izlandi csapattól.

A magyar futball sajnos olyan mélyre zuhant, mint a bálnavadászok hajóinak sorsa a tenger mélyén.