Szomorú hírt kell megosztanom: elhunyt Harkányi Endre.
A Kossuth-díjas színművészt a Vígszínház saját halottjának tekinti.
Elhunyt Harkányi Endre, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, aki érdemes és kiváló művészként hagyott maradandó nyomot a magyar színházművészetben. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 91 éves korában távozott az élők sorából. A Vígszínház közleményében jelentette be a február 21-én bekövetkezett tragikus eseményt, tiszteletét kifejezve a színművész iránt, akit saját halottjának tekintenek.
Első ízben 1963-ban kötötte össze sorsát a Vígszínházzal, majd több budapesti színház világában is megmutatta tehetségét. 1984-ben tért vissza a Vígbe, ahol 2015-ig hűségesen szolgálta a színházat. Éveken és évtizedeken át a Vígszínház egyik meghatározó alakja volt, legyen szó kisebb vagy nagyobb szerepekről, mindig maradandó nyomot hagyott a közönségben és kollégáiban egyaránt.
,,Mindig csak bizonyos közegben tudtam létezni. Olyan meghatározó egyéniségű emberek, pályatársak körében, akik emberi magatartásukkal, tehetségükkel lelkesítettek, ahol jó volt a művészi légkör, ahol bíztak bennem" - idézi Harkányi Endre egy korábbi nyilatkozatát a Vígszínház közleménye.
A Józsefvárosban született, erre így emlékezik egy korábbi felvételen: "Abból a nyolcadik kerületi világból jöttem, amelyikből Fejes Endre vagy Garas Dezső származik. Még ma is vannak haverjaim az Ecseri úti piaci árusok között Papként cipelem magammal gyermekkorom élményeit."
A vészkorszakban mindkét szülőjét elvesztette és tízévesen árván maradt. A háború után rokonok vették magukhoz, és megpróbáltak belőle tisztességes kétkezi munkást faragni, de őt a színészet érdekelte.
Lakner Bácsi gyermekszínházában indult el a színészi karrierje, ahol fiatalon felfedezték tehetségét. 1947-ben, mindössze 13 évesen szerepet kapott a Valahol Európában című filmben, amely meghatározó lépés volt számára. Azóta is emlékezetes maradt a film egyik ikonikus mondatával: "Könyörgöm, akasszuk fel!", amely örökre a magyar filmkultúra részévé vált.
Miután felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, mindössze egy év leforgása alatt sikeresen letette az érettségit, majd 1957-ben elnyerte diplomáját.
A debreceni Csokonai Színház falai között indította pályafutását 1957 és 1960 között. Ezt követően 1960-tól 1963-ig a budapesti Petőfi Színház színészeként tevékenykedett. Az ezt követő időszakban, 1963-tól 1968-ig a Vígszínház színpadán brillírozott, majd 1968 és 1977 között a Mikroszkóp Színpad társulatát erősítette. Végül 1977-től 1984-ig a József Attila Színházban folytatta pályafutását, ahol számos felejthetetlen szerepet alakított.
1984-1993 között visszatért a Vígszínházba. 1993-94-ben egy évadra átszerződött a Művész Színházhoz. 1994 és 2015 között ismét a Vígszínház tagja volt.
Az egyik legkiemelkedőbb és korszakformáló művész, aki a magyar színházi élet színpadán maradandó nyomot hagyott. Színházi bemutatóinak száma már rég meghaladta a 150-et, és felsorolni is nehéz azokat a felejthetetlen alakításokat, amelyekkel megörvendeztette a közönséget: Puck a Szentivánéji álomban, Dromio a Tévedések vígjátékában, Hugó Molnár Ferenc Liliomában, Mr. Smith Ionesco A kopasz énekesnőjében, Melchiades a Száz év magányban, Vang vízárus A szecsuáni jóemberben, valamint az Össztánc csibészes mosolyú pincérének megformálása. Pályafutása során számos mozi- és tévéfilmben is maradandó teljesítményt nyújtott, így művészi öröksége valóban páratlan.
A "Valahol Európában" című film után a művész több mint harminc mozifilmben és közel negyven televíziós produkcióban szerepelt. Olyan emlékezetes alkotások fűződnek a nevéhez, mint a "Külvárosi legenda", a "Légy jó mindhalálig", a "Fiúk a térről", a "Legenda a nyúlpaprikásról", az "Alfa Rómeó és Júlia", valamint az "Utazás a koponyám körül". A fiatal nézők Mézga Géza vagy a Vízipók-csodapók Keresztesének szinkronhangjaként ismerték és szerették meg, így maradandó nyomot hagyott a gyerekek szívében.
2004-ben az Ajtay Andor-emlékdíj és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje tükrözte a művész kiemelkedő teljesítményét. Ezt követően, 2005-ben a Ruttkai-emlékgyűrű elismerésével és a kiváló művész titulussal gazdagodott. Három évvel később, 2008-ban a Halhatatlanok Társulatának tagjává választották, ezzel is megerősítve helyét a színházi élet panteonjában. 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztivál keretében Életmű Díjat vehetett át, amely a pályafutása során végzett munkájának elismerése volt. Ugyanebben az évben a Kossuth-díj, a legmagasabb állami kitüntetés, méltó koronája lett művészi pályafutásának.
Csibészes mosolya és fanyar humora mindvégig megmaradt, akárcsak kíváncsisága és élénk tekintete. Egy kritikusunk korábban így fogalmazott róla: "Harkányi tekintete tágra nyílt, ártatlan, mintha egy kobold, kisfiú, utcakölök és kópé keveréke lenne, ugyanakkor ott bujkál benne a frissesség, mint egy ma született bárányé. Ez nem csupán színészi klisé: minden szerepért megfeszítette magát, mondanivalója a világról igazi küzdelem eredménye. Csodálkozás, tettetett bizalom, naiv hit és gúnyos bujkálás keveredik a pillantásában."
Összehasonlíthatatlan hangzásvilága, egyedi gesztusai és különleges lényének minden rezdülése örökre velünk él majd. Emlékét mély szeretettel és tisztelettel őrizzük szívünkben! - áll a Vígszínház nyilatkozatában.
