Elvesztettük Káich Katalint | Vajdaság MA
Életének 82. évében, hirtelen távozott közülünk Káich Katalin, a neves művelődéstörténész és egyetemi tanár, aki maradandó nyomot hagyott a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar történetében, hiszen ő volt az intézmény első dékánja.
Káich Katalin 1943. január 12-én látta meg a napvilágot Zomborban, ahol az általános iskolát és a gimnáziumot is elvégezte. 1965-ben diplomát szerzett az Újvidéki BTK Magyar Tanszékén, majd 1970 és 1972 között a budapesti ELTE hallgatója volt. 1973-ban itt egyetemi doktori fokozatot kapott. További tudományos pályafutását 1978-ban az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékén a tudományok doktora (sci) fokozat megszerzésével folytatta. Tanári pályafutását 1963 és 1965 között a Svetozar Miletić Általános Iskolában kezdte, ezt követően pedig a zombori Technikai Iskolában tanított magyart és angolt 1965 és 1968 között. 1968-tól 1970-ig a Zombori Levéltár levéltárosaként dolgozott. 1972-től a Hungarológiai Intézet asszisztense volt, amely pozíciót 1979-től tudományos munkatársi, majd 1990-től tudományos tanácsosi rangra emelt. 1992-től egyetemi rendes tanárként tevékenykedett, és 2006-ban ő volt a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar alapító dékánja. 2008 és 2010 között az SZTE Juhász Gyula Pedagógiai Karán, majd 2010-től az újvidéki Magyar Tanszéken vendégtanárként oktatott. Káich Katalin tudományos munkásságát az Újvidéki Egyetem szenátusa 2012-ben a professor emeritus cím adományozásával ismerte el.
Kutatási érdeklődése az intézmény- és művelődéstörténet, valamint a kapcsolattörténet területeire összpontosított, különös figyelmet fordítva a színház- és iskolatörténeti vonatkozásokra.
A zombori, zentai, újvidéki és nagybecskereki színjátszás történetét feldolgozó munkák különösen értékes forrást jelentenek. Ezek a kutatások átfogó képet nyújtanak a vajdasági színjátszás fejlődéséről, egészen a kezdetektől az 1920-as évekig. Emellett részletesen tárgyalják a szabad liceumok szerepét, a színháztörténeti összefüggéseket, valamint a Bács Bodrog vármegyei Történelmi Társulatra vonatkozó monográfiákat is.
Tanárként mindig is kiemelte a kutatás és a tudományos munka jelentőségét diákjai előtt, akik lelkesen osztották meg gondolataikat e témában. Ez a lelkesedés pedig nemcsak egyoldalú volt, hanem kölcsönös, és mindkét fél számára inspiráló élményeket hozott.
Káich Katalin élete során folyamatosan jelen volt a térség színházi és kulturális színterén, tevékenységei révén gazdagítva a helyi művészeti életet.
