Az Astoria ikonikus épülete egy lenyűgöző modernista lépcsőház titkát őrzi, amely valódi művészeti élményt nyújt a látogatóknak.
Az Astoria környékén sétálva számos alkalommal megakadt a pillantásunk ezen a lenyűgöző modernista épületen, amelynek legfeltűnőbb jellemzője a bástyát idéző tornya és az azt díszítő óra. Azonban azt nem is sejtettük, hogy a belső terei között egy igazi gyöngyszem, egy csodálatos lépcsőház rejtőzik. Érdemes megjegyezni, hogy a Georgia-bérház nem csupán egyetlen épület, hanem valójában két különálló struktúra, amelyek együtt alkotják ezt a figyelemre méltó komplexumot.
Izgalmas pontja Budapestnek az Astoria, hiszen az egykori pesti városfal mentén lévő csomóponthoz nemcsak különleges történetek, de legalább annyira érdekes épületek kötődnek. Így a névadó Astoria Szálló, ami a maga korában a fővárosba érkező jómódú utazók között a legnépszerűbbnek számított, de említhetnénk az 1908-ig itt, a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán állt Nemzeti Színházat is. Ebben az emlékekkel és különféle épített örökséggel teli környezetben bástyaként áll a Georgia-bérház, ami nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az Astoria. A tetőteraszos ház érdekessége, hogy
A fenti, 1936-os idézet a Színházi Élet újságírójától származik, aki egy "hölgyismerősét" vezette körbe az újonnan elkészült Georgia-házban, ami modernségével, minőségianyag-használatával és a tetején lévő óra miatt hamar belopta magát a város szívébe. A Georgia Mezőgazdasági Ipar Rt. - közismert nevén Georgia - nyugdíjpénztára által építtetett bérházat egy olyan építészpáros tervezte, akiknek többek között a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepen, a Wekerletelepen és a Pongrácz úti telepen is van megépült épülete: a Barát Béla - Novák Ede duót előszeretettel foglalkoztatták a korban, egészen 1944-ig alkottak együtt.
A Rákóczi út és a Károly körút sarkán álló ötemeletes bérház mindennek megfelelt, amire a 30-as évek pesti polgára vágyott.
A lépcsőház nem csupán a lakásokhoz vezetett, hanem egy különleges élményt is nyújtott mindazoknak, akik beléptek. A bejáratnál a lépcsőház padlóját ruskicai márvány borította, amely fényes felületével azonnal magára vonta a figyelmet. A kör alakú üveglapokból készült felülvilágító, más néven Luxfer-kupola, lenyűgöző fényjátékkal világította meg a teret, míg a kovácsoltvas korlátok eleganciát és stílust sugároztak. A padlózatra pedig izgalmas mintázatot festettek, amely a céltáblát idézte, és ezzel a helyszín karakterét még inkább kiemelte. Mindez egyértelműen jelezte, hogy itt nem csupán átlagos otthonok várják a lakókat, hanem egy különleges, jómódú életstílus. A lépcsőház varázsa a mai napig él, hiszen időről időre fotók bukkannak fel róla az interneten, tanúsítva, hogy ez a hely nem csupán egy közlekedési pont, hanem egy emlék, amely a múlt gazdagságát idézi.
Természetesen az igényesség nem csupán a lépcsőházra korlátozódott! A lakásokhoz nem csupán lépcsőn lehetett feljutni: két modern expresszlift szolgálta a lakók kényelmét, ráadásul ebben a házban már felhagytak az egykori pesti gangos házak hagyományával, így minden lakás közvetlenül a lépcsőházból nyílt. A tervezők különböző elrendezésű otthonokat alakítottak ki: megtalálhatóak a két-, három- és négyszobás lakások, mindegyikükben beépített bútorokkal, fürdőszobával és tágas szobákkal, amelyekhez erkély is tartozott. Az erkélyek pedig egy csodásan megkomponált kertre néztek, ahol egy 20 méter hosszú és 14 méter széles medence is helyet kapott – sajnos ez a látványosság mára eltűnt.
A félreértés forrása abban rejlik, hogy a mellette 1939-ben felépített, Hültl Dezső által tervezett MTA-bérház stílusban és formavilágban annyira harmonikusan illeszkedik a Georgia-házhoz, hogy a szemlélő számára úgy tűnik, mintha az épületek már a kezdetektől fogva egy egységet alkottak volna. Az igazság azonban más: látogatásunk során nem találtunk semmiféle nyomot arra vonatkozóan, hogy a két épület belsőleg összeköttetésben állna egymással. Ennek ellenére a köznyelv következetesen Georgiaként hivatkozik rájuk, ami tovább fokozza a félreértést.
A saroktelken eredetileg a Vigyázó család klasszicista, egyemeletes háza állt, amit 1938-ban bontatott le az Akadémia, hogy a helyén egy jövedelmezőbb konstrukciót, egy bérházat építtessen. Hogy az Akadémia hogy jutott hozzá a Vigyázó-házhoz? Gróf Vigyázó Sándor és felesége végakaratában kikötötte, hogy amennyiben fiuk (Vigyázó Ferenc) örökös nélkül hal meg, a vagyonuk az MTA-ra szálljon.
A Károly körúti ház lépcsőháza szolidabb, a földszinti tér még kisebbnek is hat. Érdekesség, hogy bár Hültl Dezső alapvetően a historizmus jegyében alkotott, ezen a bérházon már inkább a modernizmus és az eklektika jegyeit vehetjük észre - bár a bástyát idéző sarokrész és a szobrok azért még utalnak az építészhez közelebb álló stílusokra. Érdekesség, hogy a sarokrész tetőteraszán volt egyidőben Friderikusz Sándor stúdiója is. Egy ilyen irodát mi is szívesen elfogadnánk magunknak!
