Erdő Péter: A keresztény ember mint a remény nagykövete A keresztény hit alapvető eleme a remény, amely nem csupán egy érzelem, hanem egy aktív életforma is. Erdő Péter gondolatai szerint a keresztény ember feladata, hogy ebben a világban, amely tele van

A bíboros, esztergom-budapesti érsek a délutáni beszélgetésen a Ferenc pápa által megnyitott, jövő vízkeresztig tartó szentévről szólva kiemelte: a szentév mottója a "remény zarándokai", de itt nem a hétköznapi reményről van szó, hanem a keresztény ember életének értelmet adó reményről.

A keresztény ember azért a remény embere, mert hisz az evangéliumban, az evangélium pedig az az örömhír, hogy Krisztus föltámadt, és mi is föltámadhatunk, ha Krisztushoz csatlakozunk.

„Ez a remény egy különleges keresztény életszemléletet tükröz” – mondta. A római kultúra hanyatlásának idején sokan azt vallották, hogy holnap úgyis véget ér minden, ezért az életet ki kell élvezni.

Ez az életszemlélet ma talán még jellemzőbb, sokan vallják, hogy mivel hosszú távon semminek nincs értelme, egyetlen célja van az életünknek, hogy "most jól érezzük magunkat". A hívő ember számára azonban az örök élet hosszú távú célt és reményt ad.

Erdő Péter a szentév és a zarándoklatok összefonódásáról beszélve hangsúlyozta, hogy a keresztény hívők számára a zarándoklat kiváló lehetőséget nyújt a remény mélyebb átélésére.

Beszélt arról is, hogy míg a sétálás csupán a mozgás öröméről szól, a zarándoklatnak mindig van egy meghatározott célja, amely nem csupán fizikai, hanem mélyen lelki is. Az igazi zarándok minden alkalommal egy imaszándékkal vág neki az útnak, és amikor megérkezik a kegyhelyre, általában valamit kér. Ez lehet például a Szűzanya közbenjárása egy beteg rokon számára, vagy segítség egy nehéz élethelyzet megoldásában.

Megjegyezte: ő is tapasztalta, hogy az ilyen kérések váratlan formában egyszer csak meghallgatásra találnak. Ehhez azonban az kell, hogy ne csak odafelé menet gondoljon a zarándok a szándékára, ne csak a zarándokhelyen imádkozzon érte, hanem utána is "nyitott szemmel" járjon és vegye észre az életében azokat a jeleket, amelyek választ adnak a kérésére - mondta Erdő Péter.

Az első szentév 1300-ban került kihirdetésre, és azóta kerek évfordulók alkalmával, később pedig 25 évenként ismételten megrendezésre kerül. Ezen időszakok alatt a római zarándokok számára a pápa teljes búcsút engedélyezett, amelyet bizonyos vallásos cselekedetek teljesítése mellett lehetett megszerezni.

A zarándoklat a bűnbocsánat elnyerésének eszköze volt, amely a középkorban komoly kihívásokkal járt. Ez a különleges utazás nem csupán anyagi ráfordítást igényelt, hanem rengeteg időt és energiát is elvett azoktól, akik vállalkoztak rá. Ráadásul a zarándokok sokszor veszélyekkel is szembenéztek, hiszen az út során számos megpróbáltatás várhatott rájuk. Így tehát aki elindult egy zarándoklatra, az nem csupán egy spirituális utazást tett, hanem egy súlyos elhatározást is vállalt.

A római szentévi búcsú tradíciója az idő múlásával szélesebb körben elterjedt, és ma már a megyés püspököknek is lehetőségük van arra, hogy az egyházmegyéjük területén különböző templomokat kijelöljenek, ahol a hívők, amennyiben a megfelelő imádságokat elmondják és zarándokolnak, szintén elnyerhetik a teljes búcsút. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében a 2025-ös jubileumi év alkalmával a búcsú elnyerésére kijelölt helyszínek közé tartozik a Szent István-bazilika, az esztergomi bazilika, a Mátyás-templom, a máriaremetei kegytemplom, a pesti ferences templom, valamint a péliföldszentkereszti kegytemplom - tájékoztatta a híveket Erdő Péter.