Ez a film is legalább annyira fáj... - Megnéztük A szerelem fáj című alkotást, de sajnos nem volt megérte | szmo.hu

Nyilvánvalóan lehetne rosszabb is a helyzet. De vajon megéri-e ennek fényében egy kevesebb mint 90 perces filmet a moziban nézni? Talán a Netflix keretein belül jobban elmenne, de mégis furcsa belegondolni, hogy valaki ezt tényleg komolyan vette.

Kicsit olyan benyomásom volt a vetítés után, hogy Jonathan Eusebio első rendezése egy kicsit átgondolatlanra sikerült. Az ember szinte érezheti, hogy a rendező a kaszkadőrök világából érkezett, hiszen a film mozgásdús jelenetei és akciói dominálnak, de a mélyebb érzelmi rétegek kissé háttérbe szorultak. A dinamizmus és a látványos akciók mellett néha elveszett a történet szövetének finomsága, ami egy igazán emlékezetes élményt adhatott volna.

Minden, ami az akció világát jellemzi, szinte hibátlan: a kameramozgások dinamikusak, a verekedések fergetegesek, a kaszkadőrmutatványok pedig lélegzetelállítóak, ráadásul a vér sem spórolt. Csakhogy sajnos a történet mélysége elmarad a látvány mögött.

A „A szerelem fáj” című film cselekménye egy kissé zavarba ejtő. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom: nem vagyok benne biztos, mit is akar közvetíteni a történet. Tudom, hogy miről szól, de a mélyebb üzenete számomra homályos. Marvin Gable (Ke Huy Quan) ingatlanügynök egy olyan életet él, amely szinte már idegesítőan boldog. Mindenki szereti, a munkahelyén minden tökéletesen működik, de a karakterének mélysége és a történetének igazi értelme sajnos nem bontakozik ki előttünk. Ebből a szempontból a film kicsit hiányosnak tűnik.

Ezt követően egy izgalmas és látványos verekedős jelenet bontakozik ki, amely során kiderül, hogy hősünk mesterien bánik a kézitusával, és birtokában van egy titoknak, amelyet számos sötét szándékú figura mindent elkövet, hogy megszerezzen. A történet középpontjában áll egy rejtélyes nő, Rose (Ariana DeBose), aki valamilyen módon összekapcsolódik egy veszélyes bűnbandával, és akinek jelenléte mindent még bonyolultabbá tesz.

Marvin története egy nagy rohanás, amiben semmi izgalom nincs. Ke Huy Quan nagyon jó a kaszkadőrmutatványokban, hiszen egy időben ez volt a foglalkozása, de egy másodpercig sem aggódunk érte. Annyira halálos és verhetetlen hős, hogy hiába köhög fel vért egy gyomorrúgás után, már fel is áll, megy tovább, és pörög, mint a motolla. A forgatókönyv pedig sajnos harmatgyenge. De nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire nincs jelen a forgatókönyvíró. Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy a forgatás után találták ki a dialógusokat, és az akciójelenetek köré építették volna fel az egész filmet utómunkával.

Ezt a rendezői trükköt akkor alkalmazzák, amikor kulcsfontosságú információt szeretnének közvetíteni a nézők felé: ilyenkor általában egy gyors, de lényeges mondatot hallunk a történet szempontjából, miközben a színész száját eltakarják, vagy háttal áll a kamerának. Ezt a technikát jellemzően csak az igazán gyenge filmekben találkozunk gyakran, mint például Kraven vagy Madame Web esetében, hogy csak néhány példát említsünk. Nos, A szerelem fáj is felkerült erre a listára.

A főszereplők között feszültség tapasztalható, ami zavaróan hat az egész filmre. Ne értsen félre senki: Ariana DeBose lenyűgöző és kellően excentrikus a szerepében, viszont a karaktere hitelessége meglehetősen kérdéses. És bár Oscar-díjas színésznőről van szó, sajnos nem tudja jól megválasztani az utána következő projekteket; például a Kraven című filmben is megfordul, ami nem éppen a legjobbak közé tartozik. Ezzel szemben Ke Huy Quan egy szerethető és hihető akcióhős/ingatlanügynök párosítással sokkal inkább elnyeri a nézők szimpátiáját. Azonban DeBose-zal való együttműködésük sajnos nem működik jól; a kémia teljesen hiányzik közöttük.

A többi mellékszereplő egyértelműen élvezi a képernyőn töltött időt. Mustafa Shakir, aki a nagydarab, halálos bérgyilkost, a Hollót alakítja, rendkívül tehetséges, míg Lio Tipton asszisztens szerepében szívhez szólóan szerethető. Daniel Wu pedig igazán kiteljesedik a főgonoszként, és láthatóan élvezi a kihívást. Emellett találkozhatunk egy kedves, kicsit túlsúlyos Sean Austinnal is, aki egy bájos mellékszerepben tűnik fel, valamint Marshawn "Beastmode" Lynch és André Eriksen szórakoztató bűnözőpárosával, akik láthatóan élvezik a forgatási élmény minden pillanatát.

De tényleg ennyi az egész. Semmi több, csak ennyi. A film valójában 90 percnyi akciójelenet, ami mellé alig-alig fűznek egy kis történetet, és a néhány felvillanó, gyengécske poén sem sokat segít a helyzeten. A belső monológok szinte "mesélik" el a cselekményt, ám ezzel csupán egy gyenge alapot adnak a látványos bunyóknak.

Ráadásul a 18-as karikát valószínűleg annak köszönheti, hogy a Matthew Murray, Josh Stoddard és Luke Passmore által írt "forgatókönyvnek" csúfolt szkeccs (komolyan három ember kellett ehhez?!) sokszor nagyon gonosz a karaktereivel, szó nélkül feláldoz szereplőket egy nem túl jó humor vagy sokkolás oltárán. A szerelem fáj egy teljesen feledhető 90 perces kis akcióvígjáték, ami se nem túl vicces, se nem túl átgondolt. Pont tökéletes egy Valentin-napi streamingfilmnek, de hogy moziba miért küldték, arra tényleg nem tudunk rájönni.