"Ezek a nők láthatatlanul eltűnnek: a magyar állam nem rögzíti a haláluk tényét." - Mérce
A zuhogó eső ellenére is több százan gyűltek össze szerda este a Szabadság téren a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) felhívására. Az áldozatok hozzátartozói, politikusok - köztük Karácsony Gergely főpolgármester -, nagykövetségek képviselői, civil szervezetek, jogvédők és a nők elleni erőszak ellen tiltakozó állampolgárok emlékeztek meg azokról a nőkről, akiket a partnerük, volt partnerük, egyéb férfi családtagjuk, vagy egy általuk visszautasított férfi ölt meg, valamint azokról a gyermekekről is, akiket a párkapcsolati erőszakkal összefüggésben öltek meg. Idén is ez az esemény, a Néma Tanúk Felvonulás nyitotta meg a 16 Akciónap hazai programsorozatát. A globális kampány célja a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés.
Az esemény egy tragikus és fájdalmas beszéddel indult, amelyet Bertók Krisztina édesanyja, Takács Krisztina mondott el. A 2023-ban, mindössze 25 évesen elhunyt lány ügyének körülményei még mindig homályosak. Takács Krisztina szívszorító szavakkal emlékezett meg lányáról, és felidézte, hogy öt héttel a halála előtt Krisztinát fojtogatták és bántalmazták. A rendőrség, amikor a tragédia bekövetkezett, nem reagált megfelelően: nem végeztek helyszíni szemlét és nem indítottak nyomozást. Csak az idén kezdődött el a gyilkosság ügyében a nyomozás, de a fiatal lány volt barátját, aki utoljára látta őt, még mindig nem hallgatták ki. Az eset továbbra is sok kérdést vet fel, és a család számára a fájdalom mellett a válaszok keresése is sürgető.
"Két és fél éve a rendőrség arra kényszerített, hogy folyamatosan azon töprengjek, hogyan is vesztettem el a lányomat."
„Hangsúlyozta az édesanya, hogy a rendőrség számos mulasztása rendszerszintű problémákat jelez, amelyek számtalan áldozatot és családtagot érintenek.”
Ezután felolvasták az elmúlt évben meggyilkolt nők - a Néma Tanúk - nevét, életkorát és mindent, ami a haláluk előzményeiről és körülményeiről nyilvánosságra került. Valamint ide sorolták azokat az áldozatokat is, akiket a korábbi években öltek meg, de ez csak idén derült ki, vagy idén fogták el az elkövetőt. A megemlékezést egy perc néma csend követte.
A felolvasás után Dr. Gelencsér-Szilágyi Dóra, a Patent Egyesület jogásza beszélt a magyarországi nőgyilkosságokról és az intézményes figyelem hiányáról.
"Ma a bántalmazott nők számára gyakran üres ígéret marad a segítségkérés, mivel a rendőrök, bírók, szociális munkások és egészségügyi szakemberek sok esetben nem rendelkeznek a nők elleni erőszakkal kapcsolatos megfelelő ismeretekkel. Sajnos ez a téma még mindig nem kap helyet a képzési programjaikban."
- hangsúlyozta, kiemelve, hogy a probléma gyökere nem csupán az, hogy a bántalmazott személyek nehezen találják meg a segítség útját, hanem sokkal inkább az, hogy amikor végre lépnek, gyakran nem kapnak támogatást. "Ezek a nők észrevétlenül eltűnnek: a magyar állam számára láthatatlanok, és a haláluk nem számít" - tette hozzá. Emellett rámutatott arra is, hogy a valódi változás megvalósításához politikai elkötelezettség és bátorság szükséges.
"A férfiklubból, amit Magyarország kormányának nevezünk, ez hiányzik."
A jogász egy elgondolkodtató és szívszorító történetet osztott meg egy ügyfeléről, aki már 13 éve vár arra, hogy az állam megnyugtassa, és megvédje a bántalmazó férfitől. A nő sajnos nem tudott részt venni az eseményen, mert ügyvédje szerint a nyilvános megnyilatkozás veszélyeztetné az életét; a férfi, aki éveken át terrorizálta őt, továbbra is rettegésben tartja. A névtelen ügyben a 38 éves édesanya elmondta, hogy a gyermeke apja bántalmazta őt, és 13 évvel ezelőtt távoltartási végzést kért. Azóta azonban a férfi nem csupán zsarolja és fenyegeti őt, hanem a közös gyermeküket is manipulálja, sőt, számos jogi eljárást indított a nő ellen. A nő szavai arról tanúskodtak, hogy a gyermeke gyakorlatilag az egész életét a félelemben töltötte, attól rettegve, hogy az apja megöli az anyját. A fiú, a férfi fenyegetései miatt, akarata ellenére járt el az apjával való kapcsolattartásra, és a hosszan tartó terror következtében öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokkal küzdött. A nő tapasztalatai szerint az intézmények, amelyeknek az lenne a feladatuk, hogy segítsenek nekik, elismerték a férfi alkalmatlanságát és agresszív viselkedését, de a szükséges támogatás helyett csupán kitartást kívántak neki, ezzel lehetőséget teremtve a további bántalmazásra.
Ezután a Budapesten élő japán anya, M. országos figyelmet kapó meggyilkolásának körülményeit Stasya Sokolova, az elhunyt barátnője ismertette. Az esetről mi is részletesen beszámoltunk már korábban. Végül Papp Katalin, az eseményt szervező Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) aktivistája mondott beszédet a NANE tevékenységeit is bemutatva a segélyvonaltól az információterjesztésig. Kiemelte azt is, hogy
a párkapcsolati és családon belüli erőszak nem vákuumban történik, összefonódik a lakhatási válsággal, a mentális egészség krízisével, a folyton leépülő egészségügyi és szociális ellátórendszerrel.
A beszédek befejeztével a 200-300 fős tömeg lassan átvonult a Kossuth térre. Ott gyertyákat gyújtottak, és virágokat helyeztek el, hogy kifejezzék tiszteletüket az áldozatok emlékének.
