Öngyilkosságot követett el, miután felesége elhagyta őt.
Folytatjuk kalandozásunkat a régi, megfakult újságok világában. Az oldalakon sötét árnyak vetülnek, ahogy a fekete krónika történetei életre kelnek. Hajdanában rovatunkban egy válogatást kínálunk a korabeli, súlyos bűnesetek és tragikus balesetek izgalmas krónikáiból.
Egy sosem ér véget fekete krónika bontakozik ki előttünk, ha belemerülünk a több mint egy évszázaddal ezelőtti vármegyei újságok világába. A Közérdek, a Tolnamegyei Közlöny és a Tolnavármegye lapjai mind-mind beszámoltak a különféle, súlyos bűncselekményekről és tragikus balesetekről, melyek fényképet adnak a korabeli társadalom árnyoldalairól.
Egy régi időket idéző rovatunk első híre Decsre kalauzolja olvasóinkat, ahol egy fiatal fiú, a tilalom ellenére, a falu közelében található vályogvető gödrökhöz merészkedett, hogy megmártózzon a vízben. Ezt követően Bölcske színhelyére érkezünk, ahol sajnálatos módon három tragikus baleset történt rövid időn belül. Továbbhaladva Ódombovárra, egy asztalosmester szívszorító történetével ismerkedünk meg, aki a válás nehézségei miatt súlyos betegségben szenvedett. Dunaföldváron pedig egy brutális késelés rázta meg az iparossegédek közösségét, ami sokkolta a helyi lakosokat. Végül visszatérünk Decsre, ahol egy fiatal férfi brutális támadást hajtott végre egy helybéli lakos ellen, súlyos következményekkel.
Fekete krónika: Víz, amely áldozatokat követel A víz mindig is életet adó elem volt, ám most sötét árnyékként jelentkezett, amikor tragikus események árnyékolták be a békés tájat. Az áradások nem csupán természeti jelenségek, hanem a kiszolgáltatottak sorsának drámái. Az emberek, akik egykor boldogan éltek a folyók és tavak partján, most kétségbeesetten küzdenek a víz tomboló erejével. A fekete krónika lapjain újabb tragédiák sorakoznak: eltűnt családok, elárasztott otthonok, és az elkeseredett keresések képei. A víz, amely korábban a közösségek összekötő ereje volt, most az elválasztás szimbólumává vált. Az áldozatok emléke örökre beleivódik a helyiek szívébe, akik nemcsak a természeti katasztrófával, hanem a fájdalmukkal is szembenéznek. Ebben a sötét időszakban, amikor a víz áldozatokat követel, a közösség összefogása és szolidaritása még fontosabbá válik. Az emberek kéz a kézben állnak, hogy támogassák egymást, és újraépítsék azt, amit a víz elvett tőlük. A fekete krónika nem csupán a tragédiákról szól, hanem a remény és az újjászületés történetéről is.
Tragikus baleset történt a decsi vidéken. Egy 15 éves fiatal, aki Szálkán született és gazdája, Pozsgai János tilalmát figyelmen kívül hagyva, fürdőzni indult a falu közelében található gödrökbe. Azonban alig néhány lépést tett, amikor egy mély vályogvető gödörbe került, ahol a víz hirtelen összeömlött fölötte, így a fürdés végzetes következményekkel járt. Sajnos, mire a segítség megérkezett, már életét vesztette. (Tolnamegyei Közlöny, 1895. augusztus 4.)
Halálos szerencsétlenségek. Bölcskén néhány nap leforgása alatt három halálos szerencsétlenség történt. Egyik nap Farkas Ferenc munkás oly szerencsétlenül esett le a kocsiról, hogy a gabonával terhelt kocsi keresztül ment rajta s belső elvérzésben meghalt. Alig egy-két napra rá Pitkei Mihálynét elgázolta a Paks felől jövő vonat a bölcskei átjárónál. Legutóbb pedig Sallai József etetőfiúnak lábait roncsolta össze Kovács József cséplő gépe. A fiú pár óra múlva meghalt. (Tolnavármegye, 1905. augusztus 6.)
Öngyilkosság. Régóta külön élt feleségétől Firkker Mátyás, az ódombóvári asztalosmester. Szívét mélyen megsebezte, hogy noha mindent megtett, hogy kedvére tegyen, az asszony végül mégis a kapufélfánál hagyta őt. Hiába próbálta visszahívni, a hűtlen társ nem hallgatott a könyörgő szavakra. Végül a szenvedésekkel teli élet terhe alatt megtört, és a napokban végső elhatározással felakasztotta magát. (Tolnamegyei Közlöny, 1895. augusztus 4.)
