A madárinfluenza mutációi komoly veszélyforrást jelentenek, mivel újabb és újabb változatok megjelenése fokozza a járványok kockázatát.
A Texas Biomedical Research Institute kutatói kilenc mutációt azonosítottak egy emberi H5N1 madárinfluenza-törzsben, amelyek fokozzák a vírus fertőzőképességét és patogenitását.
A kutatás megállapításai felfedik a vírus rendkívüli alkalmazkodóképességét, valamint figyelmeztetnek az emlősök között történő terjedésének potenciális kockázataira.
2024 tavaszán az Egyesült Államokban először tejhasznú szarvasmarhák körében azonosították a H5N1 madárinfluenzát. Azóta a vírus több államban is megjelent, és embereknél is fertőzéseket váltott ki, főként a farmmunkások között. Az eddigi emberi esetek jellemzően enyhe tünetekkel jártak, mint például szemgyulladás, azonban 2025 januárjában sajnálatos módon bejelentették az első halálesetet, amely közvetlen kapcsolatba hozható baromfival.
A kutatók egy tejtermelésre használt szarvasmarhából és egy emberből származó H5N1 törzset elemeztek, és kilenc olyan mutációt fedeztek fel az emberi változatban, amelyek a szarvasmarha-törzsben nem fordultak elő.
Ezek a mutációk lehetővé teszik, hogy a vírus hatékonyabban replikálódjon emberi sejtekben és súlyosabb betegséget okozzon. Kísérletek igazolták, hogy az emberi törzs különösen nagy mennyiségben található meg az agyszövetben, ami fokozott neurológiai kockázatra utal.
A kutatók több FDA által engedélyezett antivirális szert is teszteltek a vírus mindkét törzsével szemben. Az eredmények szerint ezek a mutációk nem csökkentették az antivirális szerek hatékonyságát.
Ennek jelentősége kiemelkedő, mivel az emberi populáció nem rendelkezik előzetes immunitással a H5N1 ellen, és a szezonális influenza vakcinák csak korlátozott védelmet nyújtanak. A szakemberek szerint az antivirális szerek kulcsszerepet játszhatnak egy esetleges járvány esetén, különösen addig, amíg hatékony vakcina nem áll rendelkezésre.
A kutatás következő szakaszában kulcsszerepet kap annak feltérképezése, hogy a kilenc azonosított mutáció közül melyek játszanak döntő szerepet a virulencia fokozódásában. Emellett fontos megértenünk azt is, hogy milyen mechanizmusok segítik a vírus gyors alkalmazkodását a különböző emlősök biológiai környezetéhez.
A H5N1 vírus emberre történő átterjedésének megelőzéséhez elengedhetetlen a tejhasznú szarvasmarhák állományainak folyamatos figyelemmel kísérése és a vírus eltávolítása.
A szakértők kiemelik, hogy a vírus állatpopulációban való elhúzódó jelenléte jelentősen növeli az újabb mutációk kialakulásának valószínűségét. Ezek a mutációk pedig akár emberről emberre is átadhatók lehetnek. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy sürgős intézkedéseket hozzunk a vírus terjedésének megfékezésére, a humán fertőzések csökkentésére és a járványügyi védekezési módszerek hatékonyságának növelésére.
