Kiemelkedő határidő közeledik a klímaváltozás terén – ha nem teljesítik az elvárásokat, az EU globális vezető szerepe veszélybe kerülhet.

Március 6-án minden az ESG-szempontokról, az azoknak való megfelelésről, a zöld átállás gyakorlatairól fog szólni. A legújabb ESG konferenciánk részletei a linken.

A Párizsi Klímaegyezmény keretein belül a kormányoknak ötévente frissíteniük kell a korábbi klímacéljaikat, és olyan nemzeti éghajlatvédelmi cselekvési terveket kell benyújtaniuk, amelyek magasabb célokat tűznek ki. Ezeket az úgynevezett nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat (Nationally Determined Contribution, NDC) a globális felmelegedés mérséklése érdekében kell kidolgozniuk.

Az NDC-knek (Nemzeti Különleges Elköteleződések) tartalmazniuk kell a kormányok által a Párizsi Klímaegyezmény céljainak eléréséhez, valamint az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentéséhez szükséges intézkedések részletes leírását. Az első felülvizsgálatra 2020-ban került sor, így a következő frissítés 2025-ben esedékes, amikor új kötelezettségvállalások kerülnek bevezetésre, amelyek 2035-ig terjednek.

Több ország azonban proaktívan lépett fel a kötelezettségeik teljesítése érdekében, és a novemberben Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban rendezett éves ENSZ-klímacsúcson bejelentették új, ambiciózus klímacéljaikat.

A legtöbb ország egyelőre óvatosan közelít a klímaváltozás elleni új, ambiciózus célok bejelentéséhez. Az Európai Unió is ebbe a kategóriába tartozik, hiszen a tagállamai közösen, egyetlen átfogó beadvány keretében nyújtják be frissített, nemzetileg meghatározott hozzájárulásaikat az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) titkárságához.

Az Európai Unió a klímaváltozás elleni globális küzdelem egyik éllovasa, és Donald Trump Fehér Házba való lehetséges visszatérése kapcsán sokan arra számítanak, hogy Európa még inkább kiemeli a szerepét ebben a fontos kérdésben.

Elképzelhető, hogy miközben az EU más országokat a klímaintézkedések erősítésére ösztönöz, éppen ő maga nem tudja majd teljesíteni az új NDC benyújtására vonatkozó 2025. februári határidőt.

Ennek esélyét csökkenti, hogy nem egy EU-tag vonakodik elkötelezni magát ambiciózusabb klímacélok mellett, a széthúzás mellett pedig az összetett intézményi, törvényhozási helyzet sem könnyíti meg a közös terv elkészítését. Ennek megfelelően a Politico által a klímacsúcson és azt megelőzően megszólaltatott európai politikusok - köztük az EU-elnökséget Magyarországtól januárban átvevő Lengyelország, valamint a 2025 második félévében a soros elnöki tisztet betöltő Dánia kormánytisztviselői - csaknem lehetetlennek tartják, hogy az EU nem csúszik ki az időkeretből.

A 2035-ös évszám eddig viszonylag háttérbe szorult az uniós klímapolitikai diskurzusban, amely általában a kerek évtizedes mérföldkövekre összpontosít. Eddig csupán a belső égésű motorral működő új autók forgalmazásának 2035-től kezdődő tilalma került reflektorfénybe.

Az Európai Bizottság a COP29 előkészületei során közzétett sajtóközleménye alapján az EU az év elején megkezdte az Európa 2040-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének kidolgozását. A bizottság egy olyan jogalkotási javaslatot készül bemutatni, amely hatásvizsgálatokra épít. A javaslat célja, hogy a 2030-ra kitűzött, 1990-hez képest legalább 55%-os kibocsátáscsökkentési célt követően 2040-re 90%-kal mérsékeljük a nettó üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez viszonyítva.

A jövőbeli célkitűzés alapot biztosíthat az új uniós nemzetileg meghatározott hozzájárulás benyújtásához, azonban a 2035-re vonatkozó potenciális célértékekről nem sok információval szolgál. Ez a helyzet hasonló ahhoz, ahogyan az Európai Bizottság az idei klímacsúcs során az új NDC-célokkal kapcsolatosan közzétett sajtónyilatkozatában is fogalmazott.

Az egyik javaslat szerint az EU a 2030-ra és 2040-re kitűzött célkitűzések összekapcsolásával alakítaná ki a 2035-ös célértéket. Ezzel szemben egy alternatív nézőpont azt sugallja, hogy a 2035-ös kibocsátási célt a 2030-as és a 2050-es, körülbelül 95%-os csökkentési cél közötti egyenes vonallal is meg lehet határozni.

Ez a megközelítés viszont nem tűnik annyira ambiciózusnak: a Politico becslése szerint körülbelül 66%-os csökkentést célozna 2035-re, szemben a 2040-re kitűzött, 90%-os kibocsátáscsökkentési célból eredő ~72%-os tervekkel. Ennek következtében várhatóan azok az országok, amelyek előremutatóbb éghajlatpolitikát folytatnak, nem fognak mellé állni ennek a stratégiának.

Jelenleg még nem világos, hogy pontosan mit fog magában foglalni az uniós terv, de a korábbi tapasztalatok alapján valószínű, hogy rendkívül ambiciózus elképzelésekkel találkozunk. Ha a 2040-re kitűzött 90%-os kibocsátáscsökkentési célt sikerül elérni, az Európai Unió jó eséllyel már a jövőbeli 2050-es határidő előtt, körülbelül 2045 táján, elérheti a klímasemlegességet. Ezt az eredményt a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) is fontosnak tartja, mivel úgy vélik, hogy minden fejlett ország számára elengedhetetlen a nettó nulla kibocsátás elérése 2050-re a globális célok teljesítése érdekében.

Ez csupán egy a szakértők által a dokumentummal szemben támasztott követelmények közül. Szerintük elengedhetetlen, hogy az Európai Unió sürgősen és késlekedés nélkül nyilvánosságra hozza a dokumentumot, valamint a fő célkitűzéseit. E megfontolások alapján az EU-nak Trump esetleges visszatérése miatt is aktív vezető szerepet kell vállalnia a nemzetközi klímapolitikában, különös figyelmet fordítva a fejlődő gazdaságok technikai és pénzügyi támogatására.

Ha nem teszünk lépéseket, más országok az Unió késlekedését kifogásként használhatják fel, hogy saját klímacéljaik megvalósítását késleltessék. Ez pedig súlyosan veszélyeztetheti a közösség nemzetközi klímapolitikai vezető pozícióját is.

A klímaváltozás és a globális felmelegedés problémája jelenleg némileg háttérbe szorult az EU-ban, ahol a gazdasági nehézségek és az ukrajnai háború súlyos terheket rónak a kormányokra. Ennek következtében a politikai döntéshozók nem sietnek az új, ambiciózus klímacélok megvitatásával. Egy gyakran hallható vélemény szerint az EU már eddig is jelentős lépéseket tett a klímavédelem terén, esetleg túlzottan is, és most más országoknak is aktívan részt kellene venniük a globális klímaharcban. A 2040-ig tervezett 90%-os kibocsátáscsökkentési célkitűzést csupán néhány uniós tagállam támogatta eddig, míg mások még nem érzik magukat felkészültnek ehhez. Ezt jól mutatja, hogy a közelgő klímacsúcsra készülve az Európai Bizottság 90%-os ajánlásának említése eltűnt az EU COP29-re vonatkozó tárgyalási mandátumból.

Várakozások, illetve az EU környezetvédelmi miniszteri üléseinek ütemterve alapján a közösség valószínűleg csak nyáron vagy jövő ősszel fogja tudni benyújtani saját klímatervét az ENSZ-nek.

A februárig benyújtandó NDC-k kulcsfontosságú szerepet játszanak a klímaváltozás jövőbeli alakulásában. Simon Stiell, az UNFCCC ügyvezető titkára nem túlzott, amikor azt nyilatkozta, hogy ezek a tervek a 21. század leglényegesebb dokumentumai közé tartozhatnak. A legfrissebb előrejelzések alapján, ha a jelenlegi trendek folytatódnak, a globális átlaghőmérséklet emelkedése az évszázad végére akár 2,8-3,1 Celsius-fokot is elérheti az iparosodás előtti időszakhoz viszonyítva. Ez a mérték pedig jelentősen túllépi a Klímaegyezmény által kitűzött 1,5-2 fokos határokat.