Friedrich Merz és az új német kormány: Az új irányvonal Friedrich Merz, a német politikai élet egyik meghatározó alakja, nemcsak a CDU elnökeként, hanem mint a jövő német kormányának lehetséges vezetője is komoly figyelmet kap. Merz politikai pályafutása
Koalíciós tárgyalások: Merz kihívásai és kompromisszumok
A koalíciós tárgyalások négy hétig tartottak, és már számos részlet kiszivárgott a sajtóban. A minisztériumok elosztása a következőképpen alakult: a külügyminisztériumot a CDU, a belügyminisztériumot a bajor CSU, míg a pénzügy- és védelmi tárcákat az SPD kapja. Bár a részletes személyi kérdéseket még nem hozták nyilvánosságra, a tárcák elosztása már most is fontos jele annak, hogyan alakulhat a német kormány struktúrája.
A Merz által irányított kormány hivatalos megalakulásához elengedhetetlen, hogy a politikai pártok külön-külön támogassák a kormányprogramot. Ezért a CDU pártkongresszusán, a CSU elnökségi ülésén, valamint az SPD online szavazásán kell zöld fényt kapnia az új kormánynak. A CSU képviselői úgy vélik, hogy a szavazásra legkorábban májusban kerülhet sor.
Az SPD képviselői, Lars Klingbeil és Saskia Esken, ügyesen kihasználták a koalíciós helyzetüket, lehetőséget teremtve arra, hogy saját politikai programjukat érvényesítsék. A legszembetűnőbb változások a pénzügyi kérdéseket és a migrációs politikát érintették. Merz ugyan kampányában az állami kiadások mérséklését ígérte, azonban a koalíciós tárgyalások során kénytelen volt kompromisszumokat kötni.
A nemzetközi politikai táj képének átrendeződése komoly hatással bír Merz politikai döntéshozatali folyamataira. Donald Trump visszatérte új dimenziókat nyit meg a transzatlanti kapcsolatokban, míg a globális kereskedelem dinamikája új kihívások elé állítja Németországot. Merz már a választási kampány során hangsúlyozta, hogy Németországnak sürgősen alkalmazkodnia kell a megváltozott világ körülményeihez, és ennek érdekében a védelmi kiadások növelésére van szükség.
A kormány megalakulásának kulcsfontosságú eleme az adósságfék kérdésének kezelése volt, amelyet Merz ügyesen megkerült, kihasználva az SPD és a Zöldek szavazatait. A védelmi kiadások és az infrastruktúra-fejlesztésekre szánt források mellett a Zöldek és az SPD számára is kompenzációs intézkedéseket vezettek be, ezzel biztosítva a koalíció stabilitását.
Bár a CDU/CSU pártszövetség diadalmaskodott a legutóbbi választások során, támogatottsága azóta csökkenésnek indult, és jelenleg az AfD-vel összehasonlítva mérik őket. Az áprilisi közvélemény-kutatások alapján a CDU/CSU és az AfD között csupán egy százalékpontnyi különbség áll fenn. Merz számára ez különösen figyelmeztető jel, hiszen az AfD ügyesen kihasználta a helyzetet, hogy bírálja őt és koalíciós társait, így a párt jobboldali bázisa fokozatosan elfordul tőle.
A koalíciós tárgyalások és a kormányprogram elmondása szerint Merz nem teljesítheti kampányának legfontosabb ígéretét, miszerint csökkenti az állami kiadásokat. Az SPD és a Zöldek szoros politikai tárgyalásai és a migrációs politika terén elért kompromisszumokkal Merz számára nem maradt túl sok mozgástér, hogy megvalósítsa a választóknak tett ígéreteit.
