Futásra nem éreztünk késztetést Herendi filmje után, de az édesanyánkkal való beszélgetés annál vonzóbbnak bizonyult.

Megnéztük az utóbbi hét legmagasabb nézőszámait produkáló magyar filmet, a Futni mentem című romantikus vígjátékot, amely nem is annyira a futásról, hanem a személyiségfejlődésről szól.

"Ez ugye nem valami művészfilm lesz?" - kérdezte egy idős hölgy a moziban a Futni mentem vetítése előtt. "Nem, ez rendes film lesz" - hangzott barátnője sokat sejtető válasza. De milyen egy "rendes" magyar film 2024-ben, amelyre beül a tizenévestől a hetvenévesig minden korosztály?

Herendi Gábor, a biztos recept szakértője, olyan filmek rendezője, amelyek a nézők szívét és a mozik jegypénztárait egyaránt megdobogtatták. Nevéhez fűződik többek között a Valami Amerika, a Magyar vándor és a Kincsem, amelyek mind többszázezres nézettséget produkáltak. Legújabb alkotása, a Futni mentem, már a nyitóhétvégéjén lenyűgözte a közönséget, hiszen közel 64 ezer néző választotta ezt a filmet. Ezzel a produkció nemcsak a Gladiátor második részét, hanem Hugh Grant új horrorfilmjét, az Eretneket is maga mögé utasította.

A szöveg alapötlete a közelmúlt legsikeresebb cseh mozifilmjéből (Nők, ha futnak) származik, de Herendi úgy érezte, hogy az eredeti változat "rendkívül felületes". Elhatározta, hogy csak akkor vállalja a rendezést, ha sikerül meggyőznie jól bevált alkotótársát, Divinyi Rékát, hogy csatlakozzon a projekthez forgatókönyvíróként. A producerek rábólintottak az elképzelésre, és Divinyi képes volt egy teljesen új dimenziót, valamint mélyebb üzenetet adni a nyers forgatókönyvhöz, amit Herendi különösen értékelt.

A történet különleges kezdete egy rendhagyó utolsó kívánság beteljesítésében rejlik. Vera (Udvaros Dorottya), aki nemrégiben veszítette el férjét (Csuja Imre), úgy dönt, hogy megvalósítja a férje bakancslistájának utolsó, még teljesítetlen álmát: lefutni a maratont. Emlékének ápolása érdekében arra kéri felnőtt lányaikat, hogy csatlakozzanak hozzá, és együtt tegyék meg a 42 kilométeres távot váltóban. A lányok kezdetben vonakodnak, és nehezen fogadják el anyjuk új hóbortját, de Vera határozottsága és lelkesedése végül meggyőzi őket, hogy felhúzzák a futócipőjüket, és belevágjanak a kihívásba.

Vera történetének fonala mellett a három nő, akik különböző korosztályokban és élethelyzetekben navigálnak, sokkal inkább a magánéleti kihívásaikra helyeződik a hangsúly. A legidősebb testvér, Dorina (Tenki Réka) tudatosan háttérbe szorította a szerelmet, hogy teljes mértékben a karrierjére fókuszálhasson, így mindent alárendel a munkahelyi sikereknek. Középen álló nővére, Kata (Lovas Rozi) szintén nem mentes a gondoktól; miközben mesekönyveket ír, minden szabad percét a gyereknevelés és a háztartás körüli teendők foglalják le, és élettársával való kapcsolata is kezd meginogni. A legfiatalabb, Emma (Trill Beatrix) pedig éppen most próbálja megtalálni a helyét a felnőtt világban, ám úgy tűnik, hogy sem a pályaválasztásban, sem az emberi kapcsolatokban nem találja a megfelelő irányt.

A Futni mentem teljesen hétköznapi, de épp ezért életszagú karakterei azok, amitől igazán működni tud ez a film - olyan alakokat vonultat fel, amilyenekből mindenki családjában vagy környezetében megtalálható legalább egy: az önmagát folyton a másiknak alárendelő édesanya, a munkamániás, karrierista nő, az ellentmondást nem tűrő főnök, a szexista megjegyzéseket tevő munkatárs, a család rabszolgájaként funkcionáló háziasszony, a sört ciccentő, meccsnéző apuka, a csalfa férj, a kapcsolatfüggő, önmagát kereső fiatal lány.

A karakterek mélységét az adja, hogy történeteikben egy sor lélektani szempontot fedezhetünk fel, amelyek a modern pszichológia aktuális kérdéseivel is párbeszédbe lépnek. Vajon nem a legidősebb lány függetlensége tükrözi-e azt a gyermeki tapasztalatot, amelyben elhanyagolt szülők mellett, parentifikált gyermekként kellett felnőnie? A középső lány vajon nem az anyai minta másolatát követi, aki saját vágyait háttérbe szorítva, életének középpontjába azt a partnerét állítja, aki még a legegyszerűbb feladatokkal is hadilábon áll? A legkisebb lány pedig miért keres a zűrös kapcsolatokban állandó megerősítést, ha édesanyja is csak az apjával való viszonyából merítette identitását? A karakterek közötti dinamikák így nem csupán személyes drámák, hanem a családi örökség és a lélek mélyebb rétegeinek feltárására is lehetőséget adnak.

Konyhanyelven fogalmazva, de mégis fontos kérdések merülnek fel, és úgy tűnik, hogy a Hajdu lányok közös hobbijának egyik legnagyobb előnye éppen ez lehet. Anyának és felnőtt gyermekeinek végre adódik egy kis idő, hogy együtt, családként töltsenek el egy kis időt – beszélgessenek, jobban megismerjék egymást, és megértsék a másik nézőpontját. Ez remek alkalmat kínál arra is, hogy elkészüljenek azok a közös fényképek, amelyek eddig sajnos hiányoztak a családi fotóalbumból.

Természetesen a realitás illúziójának megteremtéséhez jó színészek kellenek, és ebben erős is Herendi Gábor filmje - még a mellékszerepekben is olyan művészek tűnnek fel, mint Csuja Imre, Gálffi László, Schmied Zoltán, Trokán Péter vagy a hosszú szünet után ismét mozifilmben látható Csányi Sándor. A néhol általános iskolás színjátszókört megidéző gyerekszínészeket leszámítva mindenki életszerű, ám a leghitelesebb alakítást Trill Beatrix és Lovas Rozi nyújtja.

Főhőseink java része tulajdonképpen végigmegy egyfajta karakterfejlődésen is: a munkába temetkező Dorina lebontja a maga köré felhúzott falakat, és megtanul egészségesen kötődni, a társfüggő Emma elkezdi felépíteni és tisztelni önmagát, a gyászból kilábaló Vera pedig végre megtesz dolgokat a saját kedvéért is.

Ha valaki már belemerült a romkomok varázslatos világába, az szinte azonnal észre fogja venni, hogy a szereplők beágyazódása a cselekménybe mennyire kiszámítható. Minden karakternek megvan a maga szerepe: legyen szó a magányos szomszéd kislányról, aki mindig ott van, hogy színt vigyen a felnőttek életébe, a vonzó és fiatal futóedzőről, aki a főszereplő szívét is megdobogtatja, vagy az idős, túlságosan is segítőkész orvosról, aki mindig a legjobb tanácsokkal látja el a fiatalokat. A nagy csavarok és váratlan fordulatok elmaradnak, hiszen a romantikus vígjátékokban a nézők inkább a megszokott sablonokat keresik, mintsem a meglepetéseket.

A film cselekménye kiszámítható, és sajnos az egyik legnagyobb gyengesége az a néhány, kényszeredetten a nézők figyelmébe tolt reklám, amelyek zavaróan hatnak a tévézéshez nem szokott közönségre. Persze megérthető, hogy a készítőknek, akiknek zsebében egy fillér állami támogatás sincs, kompromisszumokat kellett kötniük ahhoz, hogy a projekt egyáltalán életre kelhessen.

Egy dolog azonban nemcsak érthetetlen, hanem megbocsáthatatlan is: 2024 környékén végre ideje lenne, hogy a forgatókönyvírók letérjenek arról az útról, amely az állatokkal szembeni agressziót viccforrásként kezeli. Különösen, hogy ezt a berögzült filmes kettős mércét kizárólag a macskákra alkalmazzák. Itt az ideje, hogy felébresszük a felelősségérzetet, és ne engedjük, hogy az ilyen típusú humor továbbra is teret nyerjen.

A Futni mentem valóban a maga módján szórakoztató, és hozza azt a könnyed hangulatot, amit egy romantikus komédiától elvárhatunk. Persze, az életre szóló élmények helyett inkább a vidám pillanatokra számíthatunk, de a film sikeresen elrabolja a figyelmünket, és néhány mosolyt is csal az arcunkra, anélkül hogy kínos helyzetekbe kerülnénk. Ez önmagában is egy kis gyöngyszem a moziválasztékban.