Szemadám György hangjátékát a halálos teveharapás izgalmas és titokzatos világa inspirálta.
Meghökkentő, de valós esemény inspirálta Szemadám György Emberkert című hangjátékát, amely a saját fiatalkori élményeiből merítkezik. A groteszk humorral átszőtt történet egy tragikus baleset képzeletbeli előzményeit bontogatja, amely 1972-ben következett be. Miközben a hetvenes évek Budapestjének Állatkertjét érzékenyen és részletesen ábrázolja, a mesélő nem csupán az állatok, hanem az emberek rácsok mögötti életét is felfedi, bemutatva, hogy a zárt terekben sokkal több rejtőzik, mint elsőre gondolnánk.
Az élő zenei kíséret, amely a zongora és basszusgitár párbeszédére épül, folyamatosan dinamizálja a történéseket: hol távolságot teremt, hol viszont közelebb vonja a nézőt a szereplők belső világához. Benda Gábor nem csupán dallamokat komponált, hanem egy önálló gondolati dimenziót is hozzáadott a műhöz. Így a hangzás nem csupán a háttér része, hanem a történet szerves részét képezi, akárcsak a szöveg vagy a vizuális elemek.
Az Emberkert egyedülálló módon ötvözi a személyes emlékeket és a társadalmi valóságot, mint egy régmúlt időszak visszfénye, amely még ma is sokak számára ismerős. Ahogyan a szerző szellemesen megfogalmazza: "Nem rácsok mögött léteznek - hanem a kor társadalmi keretei között. Egy emberkertben, a vasfüggöny árnyékában."
