Az amerikai szőlőkabóca ellen ökológiai módszerekkel való védekezés során számos természetbarát megoldás létezik, amelyek segíthetnek megóvni szőlőültetvényeinket. Íme néhány javaslat: 1. **Biológiai védelem**: Használjunk természetes ellenségeket, mint

Az amerikai szőlőkabóca az utóbbi évtizedek során a szőlőültetvények egyik legnagyobb fenyegetésévé vált. Terjedése komoly problémát jelent a szőlőtermelők számára, különösen az ökológiai gazdálkodás területén, ahol a vegyi védekezés alkalmazása nem lehetséges. A kihívás nem csupán a szőlőtermelés fenntartásának nehézségét jelenti, hanem a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok védelmét is.

Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) 2006 óta van jelen Magyarország területén, és a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma (Candidatus Phytoplasma vitis) terjesztésének felelőse. A fitoplazmát először 2013-ban detektálták hazánkban, és azóta is bejelentésköteles károsítónak számít. Az amerikai szőlőkabóca már most is komoly kihívások elé állítja az öko szőlő- és borágazatot azokban a régiókban, ahol a fitoplazma előfordul.

Az amerikai szőlőkabóca évente egy generációval bővül, tojásai pedig a szőlőtövek és a vesszők repedéseiben töltik a telet. Az egyedszámuk csökkentésével és tartósan alacsony szinten tartásával megelőzhetjük, hogy a fitoplazmás betegségek járványos mértékben elterjedjenek az érintett ültetvényeken. A NÉBIH weboldalán elérhető infografikán részletesen bemutatják a szőlőkabóca életciklusát, valamint az ajánlott növényvédelmi intézkedések időpontjait.

Forrás: NÉBIH - Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal.

Mivel a károsító tojás alakban telel, a koratavaszi olajos lemosást mindenképp ajánlott elvégeznünk. Emellett, aki teheti, egy őszi, lombhullás utáni olajos lemosást is beiktathat a jobb eredmény elérése érdekében.

Az őszi olajos lemosás során érdemes kén tartalmú készítménnyel is gazdagítani a folyamatot. Ha ezt a kezelést a lombhullás előtt végezzük el, nem csupán a szőlőkabóca tojásait csökkenthetjük, hanem más kártevők, mint például a pajzstetvek és atkák, valamint kórokozók, mint a lisztharmat áttelelő formáit is hatékonyan gyéríthetjük.

Az ökológiai termesztés során a vegetációs időszakban a spinozad és narancsolaj tartalmú készítmények hatékony védelmet nyújtanak. Emellett 2025-től lehetőség nyílt piretrin és azadiraktin hatóanyagú készítmények alkalmazására is, amelyeket szükséghelyzeti engedéllyel használhatunk. Fontos hangsúlyozni, hogy amennyiben a sorközöket méhek látogatják, a piretrin alapú készítmények alkalmazása tilos! A kezeléseket mindig indokolt esetben, a növények állapotának vizsgálata és a kártevők megfigyelése (például sárga ragacslapokkal) alapján végezzük. Az alábbi táblázatban összegyűjtöttük az ökológiai termesztés keretében az amerikai szőlőkabóca ellen engedélyezett készítményeket:

Forrás: ÖMKi

A szőlőkabóca elterjedésének és a szőlő fitoplazmás megbetegedésének megakadályozása érdekében az alábbi szempontokra érdemes figyelmet fordítanunk:

Tünetes tőkék jelentése, eltávolítása: A gyanús, vagy egyértelműen fitoplazmás fertőzésre utaló tüneteket mutató tőkéket azonnal jelentsük a NÉBIH szakemberei felé! A hivatal szakembereinek intézkedése után pedig a lehető legrövidebb időn belül vágjuk ki és semmisítsük meg ezeket a tőkéket!

A fitoplazmás fertőzés egyik legjellemzőbb és leggyakrabban észlelt tünete a levelek elszíneződése. Különösen a kék bogyójú szőlőfajták esetében megfigyelhetjük a levéllemez részleges vagy akár teljes vörösödését, míg a fehér bogyójú fajták esetében sárgulás tapasztalható. Az ilyen tüneteket mutató tőkéket érdemes alaposan megfigyelni, és keressük rajtuk a fitoplazmás fertőzésre jellemző egyéb jeleket is! Ne feledjük, hogy a levelek elszíneződése más okokból is bekövetkezhet, így ez a jelenség önmagában nem elegendő a diagnózis felállításához. A szőlőkabócával és a fitoplazmás fertőzés tüneteivel kapcsolatos további információkért látogassák meg a NÉBIH tematikus weboldalát. - fotó: NÉBIH

Professzionális és részletes metszési eljárás

A szőlőkabóca tojásai általában a 2-3 éves vesszők kéregrepedéseiben keresnek menedéket a téli hónapok során. A kabóca populációjának csökkentésére hatékony módszer lehet a gondos metszés, valamint a metszési nyesedék alapos eltávolítása, amelyet akár elégetéssel is végezhetünk. Ezzel a lépéssel jelentősen csökkenthetjük az áttelelő kabóca egyedek számát.

Természetesen! Íme egy egyedi változata a "szakszerű zöldmunka" kifejezésnek: "Professzionális zöldterület-kezelés"

A zöldmunka, illetve hajtásválogatás közben lehetőségünk van arra, hogy olyan hajtásokat távolítsunk el, amiken már megfigyelhetők a kabóca lárvái. Emellett nagyon fontos, hogy a zöldmunka során olyan lombfelületet alakítsunk ki, amely jól átpermetezhető!

Növényvédelmi gépek átvizsgálása és karbantartása: az agrártechnológia kulcsfontosságú eleme A növényvédelmi gépek hatékony működése elengedhetetlen a mezőgazdaságban, hiszen ezek a berendezések segítik a növények védelmét a kórokozóktól és kártevőktől. A gépek rendszeres felülvizsgálata és karbantartása nemcsak a hosszú távú teljesítményüket biztosítja, hanem hozzájárul a termelés hatékonyságának növeléséhez is. A karbantartási folyamat során érdemes figyelmet fordítani a következő szempontokra: 1. **Mechanikai állapot ellenőrzése**: A gépek alkatrészeinek állapotát rendszeresen fel kell mérni, hogy időben észlelhető legyen a kopás vagy a sérülés. 2. **Folyadékok szintjének ellenőrzése**: A kenőanyagok, üzemanyagok és más folyadékok szintjének rendszeres ellenőrzése elengedhetetlen, hogy a gépek zavartalanul működhessenek. 3. **Szűrők tisztítása vagy cseréje**: A levegő- és üzemanyagszűrők állapotának fenntartása kulcsszerepet játszik a hatékony üzemelésben. 4. **Elektronikai rendszerek ellenőrzése**: A modern növényvédelmi gépek egyre inkább elektronikus vezérlésűek, ezért az elektronikai rendszerek felülvizsgálata is elengedhetetlen. 5. **Képzés és tudásfrissítés**: A gépek kezelőinek folyamatos képzése segít abban, hogy a legújabb technológiákat és módszereket alkalmazzák, biztosítva ezzel a gépek optimális használatát. A növényvédelmi gépek rendszeres felülvizsgálata és karbantartása tehát nem csupán egy rutin feladat, hanem a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságának és hatékonyságának alapja. A megfelelő gondoskodás nemcsak a gépek élettartamát növeli, hanem hozzájárul a gazdaság jövedelmezőségéhez is.

Előfordulhat, hogy bizonyos helyzetekben nem tapasztaljuk a várt hatékonyságot egy növényvédelmi beavatkozás során. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azonnal a használt készítmény hatástalanságát okolni. Azonban érdemes először alaposan szemügyre venni az eszközeinket! Gyakran az okozza a problémát, hogy a kijuttatási technológia nem megfelelően működik. Ne feledkezzünk meg a fúvókák alapos tisztításáról, a gép szórásképének ellenőrzéséről, valamint a permetlé egyenletes fedettségének biztosításáról sem!

Harmonikus védekezési stratégia

Ha lehetőségünk van rá, célszerű a szomszédos gazdákkal összefogva, koordináltan végezni a növényvédelmi intézkedéseket. Ez különösen fontossá válik a kabóca kifejlett példányainak megjelenésekor, ami általában június végén kezdődik. Ezzel a közös erőfeszítéssel csökkenthetjük annak esélyét, hogy a kabócák a szomszédos területekről átterjedjenek a saját ültetvényeinkre.

Tőkék kondíciójának erősítése

A kondíció erősítése kulcsfontosságú szerepet játszik a növények védelmében. A legyengült és stressznek kitett szőlőtöke kevesebb olyan vegyületet termel, amelyek képesek gátolni vagy legalábbis lassítani a kártevők elszaporodását. Ráadásul sok kártevő kifejezetten a legyengült, agyonhajszolt növényekre vadászik. A szőlőkabóca esetében például megfigyelték, hogy különösen vonzónak találják a sárguló leveleket, és általában a sárga színt. A szőlőlevelek sárgulása több okból is bekövetkezhet, mint például fitoplazma-fertőzés vagy tápelemhiány, amelyek mind hozzájárulhatnak a növények legyengüléséhez.

Az egészséges és erőteljes tőkék kevésbé érzékenyek a fitoplazmafertőzésekre, és ha mégis megfertőződnek, sokkal jobban képesek elviselni a kórokozók jelenlétét. Ebből adódóan, ha javítjuk a tőkék állapotát, azok kevésbé válnak vonzóvá a kabócák számára, így csökkentve a kártevők elszaporodásának esélyét, valamint a növények is jobban ellenállnak a fertőzéseknek. A legfrissebb információk szerint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) honlapján elérhető az ökológiai gazdálkodás keretein belül használható termésnövelő anyagok listája, amelyek közül sok kifejezetten a növényi kondíció javítására lett kifejlesztve.

Sarjhajtások eltávolítása

Az amerikai szőlőkabóca különösen kedveli a szőlő alanyokat, mivel ezek általában az Egyesült Államokból származnak. Kihajtott, kivadult szőlőalanyokon rendkívül jól szaporodik, és gyakran tünetmentesen is megfertőzi ezeket. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy megakadályozzuk az alanyok kihajtását és elburjánzását.

Fitoplazmát fenntartó gazdanövények eltávolítása

A szőlő aranyszínű sárgaságát kiváltó fitoplazmának számos ismert gazdanövénye létezik, többek között a bálványfa, az erdei iszalag, az éger, valamint a különféle szőlőfajták (Vitis spp.). E növények közül több kabócafaj is képes átadni a fitoplazmát a szőlőtöveknek, azonban az amerikai szőlőkabóca bizonyul a legnagyobb veszélyforrásnak, mivel ő az, aki a kórokozót járványos mértékben képes terjeszteni a szőlészeti ültetvényekben. Elméletileg, ha a környéken nem található olyan növény, amely a fitoplazma gazdája lehetne, akkor a betegség csak fertőzött szaporítóanyag révén juthat be a területre, ami komoly kockázatot jelent a szőlőültetvények egészségére.

Az éger általában csak vizes élőhelyeken található meg hazánkban, ezért új ültetvények létesítésekor érdemes legalább 200 méteres távolságot tartani az égeresektől. Ezzel szemben a bálványfa és az erdei iszalag szinte bárhol előfordulhat. Különösen a bálványfa okoz komoly gondot, mivel könnyen benőheti a szőlőültetvényeket, gyomosítja a sorokat, és ezzel megnehezíti a munkálatokat. Éppen ezért erősen javasolt a bálványfák és sarjhajtásaik eltávolítása az ültetvényből és annak közvetlen környezetéből, lehetőleg 200 méteren belül. Hasonlóképpen, ha lehetőségünk van rá, az erdei iszalagot is érdemes kiirtani az ültetvényből és annak közeléből. Továbbá, kiemelten fontos a kivadult szőlőalanyok és a kósza szőlőtőkék eltávolítása is a területről!

Káros szomszédság felszámolása

Több kutatás szerint is a szőlőkabóca-fertőzöttség és a fitoplazmás tüneteket mutató tőkék ültetvényen belüli elhelyezkedésére nem a környező fásszárú vegetációnak (például erdősáv) van hatása, hanem a szomszédos szőlőültetvényeknek. A nem megfelelően kezelt és elhanyagolt szomszédos szőlőültetvények a legkomolyabb fertőzési források, mert megfelelő metszés hiányában sokkal sikeresebb a szőlőkabóca áttelelése, illetve nagyon sokszor az alany is kihajt, kontrollálatlanul burjánzik az ilyen helyeken, továbbá a tüneteket mutató tőkék sem kerülnek időben felismerésre. Ezért, ha ilyen területek találhatók a szomszédságunkban (legyen szó akár kisebb házikerti szőlőskertről, hétvégi telekről), feltétlenül vegyük fel a tulajdonossal a kapcsolatot és tájékoztassuk a probléma kockázatairól, teendőkről. Az intézkedésre (akár a hatóság bevonásával) feltétlen szükség van! Ez a helyzet nem az, ahol elnézhető a szomszéd felületesebb hozzáállása a problémához!

A biológiai sokféleség megőrzése kulcsfontosságú a Föld ökoszisztémáinak egészségének és stabilitásának fenntartásában. A különböző fajok és élőhelyek megóvása nemcsak a természetes környezet védelmét szolgálja, hanem hozzájárul az emberi jóléthez is. A biodiverzitás csökkentése számos problémát okozhat, például az élelmiszerbiztonság, a vízkészletek és a klímaváltozás terén. A biológiai sokféleség fenntartása érdekében fontos, hogy fenntartható gazdálkodási módszereket alkalmazzunk, védett területeket alakítsunk ki, és támogassuk a helyi közösségeket a természet megóvásában. Mindezek révén nemcsak a jelen, hanem a jövő generációi számára is biztosíthatjuk a természeti erőforrásokat és a biodiverzitás gazdagságát.

Szőlőültetvényünk ellenállóképességét az idegenhonos károsítók támadásaival szemben a biológiai sokféleség megőrzésével és a hasznos ízeltlábúak támogatásával erősítjük meg. Ennek egyik leghatékonyabb módja a terület heterogenitásának növelése, amelyet kisebb élőhelyfoltok létrehozásával (például erdősávokkal és hagyásfákkal) érhetünk el. Ezen kívül a sorközökben virágos évelők által alkotott talajtakaró aljnövényzet kialakítása is hozzájárul céljainkhoz. A virágos talajtakaró növények számos előnyt kínálnak: megvédik a talajt az eróziótól, javítják a talaj minőségét, kiegyenlítik az ültetvény mikroklímáját (mérsékelve a hőstresszt), és összetett módon támogatják a hasznos ízeltlábúakat, így hozzájárulva a fenntartható szőlőtermesztéshez.

Kutatási eredményeink azt mutatják, hogy a virágos sorköztakarók még a szőlőtőkéken is képesek növelni a ragadozók egyedszámát, ezzel összefüggésben pedig a szőlőkabócák kevésbé tudnak felszaporodni az ilyen helyszíneken. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a sorközvetés gyakorlata önmagában nem elegendő a szőlőkabóca és az általa terjesztett betegség megfékezéséhez!

Amerikai szőlőkabóca lárvát fogyasztó ugrópók egy tokaji szőlőültetvényben. A virágos sorközvetés alkalmazásának következtében jellemzően a szőlőtőkén is megnő a pókok egyedszáma - fotó: Mezőfi László, 2025.07.15.

Az amerikai szőlőkabócával kapcsolatos fejleményekről és az ellene aktuálisan engedélyezett szerek listájáról mindenképpen tájékozódjon a NÉBIH honlapján! A NÉBIH honlapján számos további információs anyag is található a szőlőkabócáról és a fitoplazma okozta tünetekről, mely anyagok segítik mind a vektor, mind a bejelentésköteles kórokozó felismerését.

Készítette: Dr. Mezőfi László és az ÖMKi Kertészeti Csapata.

Indexkép: pexels.com