A vadászó-gyűjtögető közösségek kiemelkedően atletikusak, hiszen életmódjuk folyamatos mozgást és alkalmazkodást igényel a természet kihívásaihoz. Az ősi életformájuk során fejlesztett képességeik nemcsak a túléléshez szükségesek, hanem a fizikai állóképe
Mindegy, hogy bolygónk mely pontján él, mindegy, hogy nő vagy férfi, a vadászó-gyűjtögető népekhez tartozó ember képes mozgásával alkalmazkodni a környezetéhez.
Több mint egymillió éve két lábon járunk, és ennek során a testünket is ennek megfelelően formálta az evolúció. Ez a tény sokakban azt az elképzelést keltheti, hogy más mozgásformákban már nem lehetünk olyan ügyesek, mint a négy lábon járó állatok. Ám a Cambridge-i Egyetem által bemutatott adatok éppen ezt az elképzelést cáfolják. A vadászó-gyűjtögető közösségek tagjai például nemcsak, hogy remekül másznak fára, de sok esetben kiemelkedő búvárok is, bizonyítva, hogy a sokoldalú alkalmazkodásra való képességünk továbbra is megmaradt.
A kutatók egyedülálló kutatás keretében 57 népcsoportról készült 900 etnográfiai dokumentumot és leírást vizsgáltak meg, hogy feltárják, tényleg ügyetlenebbek-e az emberek más mozgásformákban. Az eredmények a Proceedings of the Royal Society B tudományos folyóiratban kerültek publikálásra.
A kutatás célja az volt, hogy feltárja, a gyaloglás és futás mellett milyen más mozgásformákban jeleskednek a vadászó-gyűjtögető közösségek tagjai, például az úszás, búvárkodás vagy éppen a fára mászás. Az elemzések során kiderült, hogy ezek a népek rendkívül atletikusak, és számos különféle mozgásformát mesterien űznek. Az eredmények nem okoztak meglepetést, hiszen a természetes környezetükben végzett aktivitások széles spektrumának köszönhetően kiváló fizikai állapotban vannak.
Függetlenül attól, hogy bolygónk melyik szegletében, milyen éghajlati viszonyok között vagy környezeti körülmények között éltek az emberek, rendkívül ügyes mozgásformákat alkalmaztak. A különböző mozgások mögött sokféle motiváció húzódott: gyakran élelmiszer vagy más szükségletek beszerzése állt a fókuszban, de a gyermeki játékok, rituális szertartások és katonai összecsapások is jelentős szerepet játszottak. Érdemes megemlíteni, hogy a legtöbb esetben a nők és a férfiak egyaránt mesteri szinten űzték ezeket a mozgásformákat; csupán néhány népcsoport esetében figyelhető meg, hogy a férfiak előnyben voltak ezen a területen.
A mozgásformák sokfélesége szorosan összefonódik a különböző népcsoportok élőhelyével. Például egy sarkvidéki aleut a tengerparti sziklákra mászott, hogy elérje a tengeri madarak fészkeit, míg a trópusokon élők sokkal gyakrabban kapaszkodtak fel a fákra, hogy begyűjtsék a gyümölcsöket vagy a méhek által rejtett mézet. A hideg éghajlatú területek lakói tehát ritkán éltek át ilyen élményeket. A futás terén pedig a nyílt tájak lakói, mint például a sivatagban vagy szavannán élők, kiemelkedtek, hiszen sűrű erdőkben nyilvánvalóan nehezebb a mozgás. Az úszás és búvárkodás viszont teljesen hiányzott a sarkvidéki népek repertoárjából, hiszen a hideg vízben való mozgás nem volt számukra természetes vagy elérhető lehetőség.
Úgy tűnik, hogy a változatos mozgásformák mestersége és az ezekhez szükséges készségek a vadászó-gyűjtögető közösségek életének középpontjában állnak. Nem csupán a gyaloglás és a futás a lényeges, hanem a mászás, az úszás és a búvárkodás is elengedhetetlen képességek – mindezek pedig az emberi faj lenyűgöző alkalmazkodó képességét tükrözik.
