**Felfedezetlen Duna-szigetek Budapesten és környékén I. - A Gubacsi-sziget** Budapest számos rejtett kincset rejt, amelyek közül az egyik legérdekesebb a Gubacsi-sziget. Ez a kis zöld oázis a Duna ölelésében helyezkedik el, és sokak számára ismeretlen t
A Duna Budapestnél általában nyugodtan hömpölyög a rakpartok között, és csak ritkán ad okot arra, hogy bármiféle változást észleljünk. Az 1838-as hatalmas árvizet követően született meg a folyó szabályozásának terve, amely jelentős átalakulásokat hozott magával. A természet és a klímaváltozás folyamatosan formálja a tájat, így ma már egy egészen más Duna-partot csodálhatunk, mint amilyet 150 évvel ezelőtt ismerhettünk. Azóta új szigetek emelkedtek ki a vízből, míg mások, mint például a Gubacsi-sziget, már csak névként élnek az emlékezetünkben, pedig egykor Pesterzsébet és Soroksár területén helyezkedtek el.
Valaha a Soroksári-Duna felső szakaszán négy, más források szerint akár öt sziget is létezett. Csepel-Királyerdőtől Taksony felé haladva találkozhattunk a Nagy- és Kis-Zsidó-szigetekkel, a mai Molnár-szigettel, valamint a Gubacsi-szigettel. Különösen figyelemre méltó volt a Gubacsi-sziget, amely lenyűgözően terjedelmes, körülbelül 3 kilométer hosszú volt, két végén szélesedett, míg középső része mindössze 200 méter széles. Északi határvonalát a Vízisport utca és a Közműhelytelep utca képezte, míg délen a Soroksárhoz tartozó Tárcsás utca helyezkedett el. A szigethez egy 3,8 kilométer hosszú mellékág is kapcsolódott, amely tovább gazdagította a terület vízi világát.
Nevét valószínűleg a közeli Gubacs faluról kapta, amelyet először a XI. században említettek. A település feltehetően a tatárjárás idején pusztult el, s ennek emlékét a Tatárdomb neve őrzi. Ezt követően a terület hosszú időn át elhagyatott maradt, így került Soroksárral együtt a Grassalkovich család birtokába. Valószínű, hogy a sziget emberi beavatkozás nélkül is eltűnt volna, de a család tevékenysége nyomán a mellette lévő mellékág szinte azonnal eliszaposodott, és a terület fokozatosan a szárazföldhöz kapcsolódott.
Az 1838-as árvíz Pest városának jelentős részét elpusztította, ami sürgető szükségessé tette a védekezési intézkedések kidolgozását, hogy a tragédia ne ismétlődhessen meg. Az Országgyűlés végül 1870-ben hozott döntést a Duna szabályozásáról. A védekezés kulcsfontosságú eleme a Soroksári-Duna-ág lezárása volt. Bár kezdetben olyan elképzelések is napvilágot láttak, amelyek a zárást a későbbi Kvassay-zsilip helyére tervezték, végül a Gubacsi híd körüli terület lett a választott helyszín. Ennek eredményeként megépült a 20 méter széles, háromnyílású zsilip, valamint az 520 méter hosszú zárógát, amely később hídként is funkcionált, összekötve ezzel a két partot.
A dunai árvízvédelem lezárása egy rendkívül megosztó témának számított, amely nemcsak a vízügyi szakemberek körében keltett vitákat, hanem Soroksár és Erzsébetfalva (ma Pesterzsébet) lakói között is. A helyiek jogosan aggódtak a változások miatt, hiszen a szabályozás előtti időszakban a terület fél kilométer széles mellékága rengeteg életet adott: körülbelül 120 hajómalom működött itt, és számos helybeli az áruk szállításához hajót használt, hogy eljusson a fővárosi piacokra. A tradíciók és a helyi gazdaság szempontjából is jelentős volt ez a vízi út, így a lezárás komoly hatással volt a közösség mindennapjaira.
A tiltakozások ellenére megvalósult a zsilip építése, amely radikálisan megváltoztatta a környező tájat. A Ráckevei-Duna-ág hamarosan eliszaposodott, és a helyén kialakuló mocsár szaga egyre erősebben terjedt el. A parti kutak vize jelentősen csökkent, a malmok működése lehetetlenné vált, míg a Gubacsi-sziget fokozatosan levált, és a parthoz csatlakozott. 1891-re már szükségessé vált a Ráckevei-Duna-ág kotrása. A zsilip zárása azonban árvízvédelmi szempontból sikeresnek bizonyult, mivel az 1876-os árvíz során a rendszer jól teljesített.
A Soroksári-Duna helyzete később az 1912-re elkészült Kvassay-zsilip segítségével oldódott meg, 1904-re pedig azt is belátták, hogy a gubacsi zárásra már nincsen szükség, a közelében 1924-re elkészült a Gubacsi híd, ezután pedig lebontották a korábbi zsilipet. Mára a Gubacsi-szigetnek nem sok nyoma van, a meder egykori vonala környéken sokáig téglabánya működött, ami átalakította a környezetet, a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep megépülése és a környék 1950 után felgyorsult beépülése végképp megváltoztatta a környezetet. A Dunai Szigetek bloggere 2023-ban végigjárta az egykori Gubacsi-sziget melletti Duna-ág helyét, de csak gondozott kerteket és némi békalencsét talált, a meder helye csak elvétve látszott.
