Újabb rejtélyek vetődtek fel a nemrégiben újjáélesztett rémfarkas kapcsán.

Hatalmas szenzációként hatott a hír, hogy egy amerikai bio- és géntechnológiai cég sikeresen "visszahozott" egy olyan állatfajt, amely az utolsó jégkorszak végén tűnt el a Föld színéről. A kölykök valóban örökölték őseik jellegzetes vonásait, de sokakban kétségek merültek fel. Kritikus hangok azt állítják, hogy a vállalat által bemutatott eredmények nem teljesen tükrözik a valóságot, és a tudományos közösségben élénk viták zajlanak a projekt hitelességéről.

Romulus, Rémus és Khaleesi, a három különleges farkaskölyök, akiknek neve szinte azonnal bejárta a világot. E rendkívüli hármas létezése egy zseniális géntechnológiai újításnak köszönhető, amely lehetővé tette számukra, hogy megszülethessenek. E kölyökfarkasok egy rég elfeledett faj utódai, amely a késő pleisztocén és a korai holocén időszakban, 125 000 - 9500 évvel ezelőtt élt, majd a legutolsó jégkorszak végén eltűnt a Föld színéről. Olyan óriási lényekről van szó, mint az óriásfarkas, vagy más néven a rémfarkas. E fajt a mérete tette híressé, hiszen már kölyökként is impozáns volt, elérve az 1,2 métert és 36 kilogrammot, míg felnőttként akár 1,8 méter magasra és 70 kilogrammra is megnőtt. Nem meglepő, hogy ez a farkas szolgált inspirációul a Trónok harca című sorozat félelmetes kutyájának megalkotásához.

A dallasi székhelyű Colossal Biosciences, amely már évek óta dolgozik egy madárfaj, a dodo (Raphus cucullatus), a mamut és a tasmán tigris felélesztésén, nemrégiben bejelentette az óriásfarkas feltámasztását. Három farkaskölyköt hoztak létre ősi DNS, klónozás és génszerkesztési technológia segítségével, méghozzá egy szürke farkas, az óriásfarka legközelebbi élő rokona génjeinek megváltoztatásával. Az eredmény lényegében egy hibrid faj, egy génmanipulált szürkefarkas. A Colossal szerint ezek a módosítások - összesen húsz ilyen - elegendőek voltak ahhoz, hogy olyan farkasokat hozzanak létre, amelyek fenotípusukban (fizikailag vagy láthatóan) hasonlítsanak azokhoz a farkasokhoz, amelyek több tízezer évvel ezelőtt kóboroltak Amerikában.

A három rémfarkas kölyök most egy rejtélyes, 2000 hektáros területen tartózkodik, amelyet egy impozáns, 3 méter magas kerítés ölel körül. Ezt a titkos helyszínt szigorúan őrzik: biztonsági személyzet, drónok és élő kamerák folyamatosan figyelemmel kísérik a kölykök minden lépését.

De vajon tényleg feltámasztható egy már kihalt faj? Nos van, aki szerint kellő kritikával kell követni a Colossal ténykedését. A Gizmodo többek között Anders Bergstörm, kutyaevolúcióra szakosodott biológust idézi, aki szerint helytelen azt állítani, hogy visszahozták volna az óriásfarkas fajtát a kihalásból, vagy hogy a mostani állatok bármilyen értelemben óriásfarkasok lennének.

Azt a szakember is elismeri, hogy egy technikailag lenyűgöző kísérlet a szürke farkasok genetikai módosítása, azonban a Colossal, állítja a szakember, erősen eltúlozza azt, hogy mindez mit is jelent. Bergstörm mindenekelőtt elmagyarázta hogyan zajlott le az átalakítás. A Colossal először két rémfarkas genomját szekvenálta úgy, hogy DNS-t vont ki ősi csontokból, majd összehasonlította ezeket a szürke farkasokéval és más kutyafélékkel, hogy megállapítsák, milyen változtatásokra van szükség ahhoz, hogy egy szürke farkast óriásfarkassá alakítsák.

A biológus fontosnak tartotta megértetni a fajok közötti genetikai különbségek mértékét. A kétféle farkasfaj DNS-e nagyjából 99,5 százalékban hasonló. Ez nagyon soknak tűnhet, azonban a teljes genomban ez mintegy 10 millió eltérést jelent. Ha valaki elvégezné az összes ilyen módosítást egy szürke farkas genomján, akkor biztosan óriásfarkast kapna.

A Colossal viszont mindössze húsz szerkesztés végzett. Ez közel sem elég ahhoz, hogy megközelítse az eredeti rémfarkas biológiát. Bár jelenleg senki sem tudja biztosan megmondani hogy mely különbségek jelentősek biológiailag, Bergstörm azonban úgy gondolja, hogy legalább tízezer, esetleg több százezer szerkesztésre lenne szükség ahhoz hogy egy szürke farkast óriásfarkassá alakítsanak. Húsz szerkesztés ezt meg sem közelíti. Ráadásul a kiválasztott szerkesztések főként a szabad szemmel látható tulajdonságokat pl. a szőrzet színét és a testméretét befolyásoló géneket célozták meg.

De persze nyilvánvalóan több a fajok közötti különbség, mint ezek a felületes tulajdonságok. Van viselkedés, anyagcsere, immunitás, szaporodás stb. A Colossal meg sem próbálta közelíteni a rémfarkas viselkedést, mivel senki sem tudta, hol lehet elérni ezt. Még a farkasok fehérré tétele is csak lazán megalapozottnak tűnik a genomikai adatokon, de ez az a fajta tulajdonság, amely vizuálisan feltűnőbb egy teszi az állatokat.

Bergstörm egyfajta kritikát fogalmaz meg a Colossal projektjeivel kapcsolatban, különösen a kihalt állatok feltámasztására irányuló ambiciózus célkitűzéseket illetően. Állítása szerint ez az irreális fókusz eltéríti a figyelmet a még létező fajok védelmének létfontosságú szükségességéről. Azonban a kritikája nem teljesen megalapozott, mivel az óriásfarkas klónozásának bejelentésekor azt is közölték, hogy a vállalat a vörös farkas klónozására is alkalmazza a fejlesztett technológiát, amely az egyik legveszélyeztetettebb farkasfaj a világon. Ez azt jelzi, hogy a Colossal nem csupán a múlt állataira összpontosít, hanem a jelenlegi fajok megőrzésére is aktívan törekszik.