A tanodák súlyos alulfinanszírozottsággal néznek szembe, és most úgy tűnik, hogy a lemorzsolódás problémájának megoldását is az ő felelősségükre hárítják.

Mivel a tanodák főként az általános iskolás korosztály számára lettek megalkotva, és a lemorzsolódás megelőzése is ebben a szakaszban lenne a leghatékonyabb, a minisztérium lépései sajnos ellentétes irányba mutatnak, így a helyzet tovább romolhat.

A Tanoda Platform-hálózat átfogó jelentést készített az állami finanszírozású tanodák helyzetéről, amelyek fontos feladatot látnák el az egyre rosszabbul működő közoktatási rendszeren kívül az esélyegyenlőség és hátránykompenzáció terén. Bár a jelentés leszögezi, hogy a tanodák finanszírozásában az elmúlt évek alatt sok pozitív változás állt be, a tanodák évek óta görgetik maguk előtt az alulfinanszírozottság problémáját, ami mostanra igen jelentős méretűvé vált.

Az első tanodák Magyarországon az 1990-es évek közepén bukkantak fel, mint olyan közösségi terek, ahol hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok önkéntes alapon vehetnek részt különféle fejlesztő programokon. Ezek a tanodák figyelembe veszik a fiatalok egyedi szükségleteit, és olyan támogatást kínálnak - legyen szó tanulmányi vagy személyiségfejlesztő tevékenységekről -, amit az iskolarendszer önállóan nem tud biztosítani. Így kulcsszerepet játszanak a hátrányok mérséklésében és az esélyegyenlőség megteremtésében.

A tanodák többsége, mintegy 70 százaléka nonprofit szervezetek fenntartásában működik, 28 százalékuk fenntartója egyház vagy egyház által alapított nonprofit szervezet. Mindössze három tanoda fenntartója önkormányzat vagy közalapítvány.

Az 1990-es években a tanodák működése nagymértékben adományokra épült, és csak az ezredfordulót követően nyerték el hivatalos elismerésüket. 2003-ban a közoktatási törvénybe is beépítették ezt a formát, majd 2004-től elindultak az első olyan pályázatok, amelyek célja a tanodák működésének támogatása volt. A következő jelentős fejlődés akkor következett be, amikor Magyarország belépett az Európai Unióba; az ezt követő másfél évtized során évente vagy háromévente új pályázati lehetőségek nyíltak meg a tanodák számára. Ennek ellenére a finanszírozásuk meglehetősen volatilis volt, és a tanodák vezetői gyakran szembesültek azzal a kihívással, hogy a pályázatok közötti időszakokban, amelyek sokszor elhúzódtak, a működésük biztosítása érdekében nehéz helyzetbe kerültek, sőt, nem ritkán bezárásra is kényszerültek.

2017 és 2020 között a tanodák áttérhettek állami forrásokra. Az Oktatási Hivatal, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, majd a Belügyminisztérium a tanodahálózatokkal együtt kidolgozott egy új, állami finanszírozású koncepciót. A rendszertelen uniós pályázatokat 2019-től felváltották a folyamatos állami finanszírozású pályázatok, ami óriási előrelépés volt a tanodák életében.

Az állami támogatás kétéves próbaidőszakát követően (2021-2023) a 2024 és 2026 közötti időszakban hároméves ciklusokra nyílik lehetőségük a tanodáknak a finanszírozás elnyerésére. Fontos azonban, hogy csak azok a fenntartók pályázhatnak, akik rendelkeznek a kormányhivatal által kiadott működési engedéllyel. A támogatás elsősorban a már működő tanodák fenntartását célozza meg.

A probléma viszont az, hogy már akkor alultervezték a tanodák finanszírozását, amikor 2019-ben elindultak az állami támogatások. A Tanoda Platform szakértői ugyanis többször hangoztatták azon álláspontjukat, miszerint legalább 17 millió forint éves forrásra lett volna szüksége egy 30 tanulót támogató tanodának a 13,5 millió helyett. Erre még aztán rápakolódott az infláció és a részben az okozta értékvesztés.

A jelentés alapján 2008-ban egy tanulóra jutó havi támogatás körülbelül 33 333 forint volt. Ezzel szemben 2025-re ez az összeg csupán 53 453 forintra nőtt, ami viszonylag csekély emelkedésnek számít. A jelentés készítői hangsúlyozzák, hogy bár abszolút értelemben történt növekedés, a tanodák finanszírozása ezt megelőzően jelentős mértékben csökkent. Ahhoz, hogy elkerüljük az értékvesztést, a havi támogatásnak 73 955 forintra kellett volna emelkednie. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi, 19 243 000 forintos éves támogatás helyett 26 623 689 forintra lenne szükség ahhoz, hogy a tanulók számára megfelelő szintű finanszírozást biztosítsunk.

A bérminimum drasztikus emelkedése jelentős hatással volt a tanodák működésére, hiszen a magasabb bérterhek komoly kihívásokat jelentettek számukra. Míg 2008-ban a garantált bérminimum középértéke mindössze 84 525 forint volt, addig 2025-re ez az összeg már elérte a 348 800 forintot, ami több mint négyszeres növekedést jelent. Ebből jól látható, hogy az egy tanulóra jutó havi támogatás nem tudta lépést tartani ezzel a drámai emelkedéssel az adott időszak alatt.

A jelentés alaposan elemezte, hogy mi rejlik a finanszírozási problémák hátterében, és milyen összetevők formálják ezeket a nehézségeket. A tanodai szakemberek bérének helyzete kiemelt szerepet játszik a problémák kialakulásában, hiszen a tanodák költségvetésének legnagyobb része éppen a munkabérekre fordítódik. Emellett számos egyéb pénzügyi kihívás is hozzájárul a helyzet bonyolultságához, amelyek a következő tényezőkben foglalhatók össze:

A jelentés összegzése alapján megállapítható, hogy a tanodák működését 2021-ig komoly kihívások sújtották, 2022-től pedig már alapvetően fenyegetté váltak. A 2024-25-ös időszakra tervezett támogatási növekedések sajnos nem kínáltak tartós megoldást a problémákra; csupán annyit értek el, hogy megakadályozták a tanodák tömeges bezárását.

A finanszírozási nehézségeken kívül a jelentés egy másik lényeges problémára is rávilágít: az április elején bevezetett új szabályozás, amely komoly kihívások elé állítja a tanodák működését.

Bár a jelentés készítői hangsúlyozzák, hogy üdvözlendő, hogy a Belügyminisztérium rendszeresen rendez szakmai konferenciákat a tanodák számára, mégis, a legutóbbi eseményen, amely április 2-án zajlott a Tanoda Országos Konferencián, váratlanul bejelentettek egy új szabályt, méghozzá mindenfajta előzetes egyeztetés nélkül.

Ez a tanodák szerint azért problémás, mert bár a célja ezzel a minisztériumnak a lemorzsolódás orvoslása lehet, a szakemberek szerint ezzel épp ellentétes hatást fognak elérni. Ugyanis bár jelenleg is vannak középiskolások a tanodákban, valóban az ő számuk a legalacsonyabb. Azonban ez nem a tanodák hibája, és nem is igazán nekik kell megoldást találni erre.

Az igaz, hogy a lemorzsolódás elsősorban a középiskolákat veszélyezteti, azonban ennek az orvoslását hamarabb, már általános iskolás korban kell kezdeni, az az elképzelés, hogy ennek megakadályozása a középiskola idején a leghatékonyabb, téves. A lemorzsolódás veszélyének leginkább kitett tanulók azok, akik gyengén olvasnak, rossz a szövegértelmezési képességük. Ennek az az oka, hogy a magyar oktatási rendszerben az olvasás fejlesztése általános iskola negyedik osztálya után lezárul, miközben erre a nemzetközi szakirodalom szerint még a felsőoktatásban is szükség lenne. A gyenge szövegértelmezési készségek pedig sok tanuló esetében komoly akadályt jelentenek a hatékony tanulás szempontjából, csökken emiatt a tanulási motivációjuk, és adott esetben lemorzsolódnak.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a hátrányos helyzetű középiskolásokat szélnek kell ereszteni, de számukra a tanodák jelenlegi működésétől eltérő keretek kialakítása lenne szükséges, ugyanis a jelenleg működő tanodák a kisebb korcsoportokra lettek kitalálva. A szakmai munka és módszertan elsősorban az alapkompetenciák megerősítésére koncentrál, a nyolcadik évfolyam sikeres teljesítésére és továbbtanulásra. Vagyis a jelenlegi szakembergárda és módszertanok nem annyira alkalmasak az új feladatok elvégzésére. Ennek következtében a középiskolásokra nézve a tanoda megtartóereje is csökken, hiszen a programok nem rájuk lettek szabva, azok nem kötik le őket, inkább máshol töltik a szabadidejüket, mint a tanodában.

Ez a helyzet számos gyakorlati kihívást vet fel, hiszen a tanodák nem a legújabb jogszabály keretein belül pályáztak a 2024-26-os időszak finanszírozására. Ennek következtében a fiatalok közösségei és a tanodapedagógusok csoportja sem a jogszabályi elvárásoknak megfelelően alakult. Továbbá, ha a tanulók összetételének bevezetése nem történik meg fokozatosan, akkor elkerülhetetlen, hogy az általános iskolások egy része már ne részesüljön támogatásban a tanodában, ami azt eredményezheti, hogy kiszorulnak a szolgáltatásokból.

A Tanoda Platform legfrissebb jelentésében a döntéshozók számára számos érdekes és hasznos ajánlást fogalmaztak meg, amelyek a finanszírozási kérdéseket és a középiskolásokkal kapcsolatos kihívásokat célozzák meg. Ezek közül kiemelkednek a következő javaslatok: