John Updike, a neves amerikai író, élete során körülbelül 25 ezer levelet cserélhetett, és most lehetőségünk nyílik, hogy felfedezzük ezeket az írásokat. A Könyves magazinban részletesen bemutatják a levelezését, amely nemcsak az író életének különleges p

Most először láthatjuk napvilágot John Updike leveleinek izgalmas gyűjteményét, amelyből nem csupán az derül ki, hogy kivel vágyott a legjobban találkozni egy társasági eseményen, hanem az is, milyen fortélyokkal lehet orvosolni egy szivárgó vízágy problémáját.

Eddig nem publikált levelekkel egészült ki John Updike Pulitzer-díjas amerikai író, esszéista életműve. James Schiff, a Cincinnati Egyetem tanára a szerző 700 levelét gyűjtötte össze kutatásai során. A szerkesztő szerint ezek az írások akár bevezetőül is szolgálhatnak a szerző munkásságába, mivel a teljes életét (1932-2009) átfogják.

A nyelvezetük lényegesen könnyebb, mint amit megszoktunk tőle, de csodás bepillantást engednek az elmúlt évszázad amerikai irodalmába. Updike legnagyobb sikerét a Nyúl-regénysorozattal aratta, amelyet az "átlag-Amerika" négy évtizedének krónikájaként tartanak számon.

John Updike Schiff becslése szerint 25 ezer levelet és levelezőlapot írt élete során. Azzal azonban nem bajlódott, hogy ezekből másolatot készítsen, ahogy a papír minősége sem zavarta: bármire írt, ami a keze ügyébe akadt. Erről árulkodik egy 2006-ban Alice Munrónak írt mondata:

Örömmel veszem észre, hogy egyikünknél sincs hivatalos levélpapír.

A saját leveleinek sem tulajdonított nagy jelentőséget, ahogy a Knopf szerkesztőjének kijelentette: "a leveleim túl unalmasak ahhoz, hogy kibányásszák őket".

Kezdetben az édesanyjával, Linda Grace Hoyer Updike-kal folytatott levelezést, aki szintén írói pályán mozgott. Idővel azonban a neves kortársakkal is baráti vagy éppen ellenkezőleg, kritikus eszmecserébe kezdett. Azoknak, akikről úgy érezte, hogy igazságtalanul bírálják őt, ingerült üzeneteket küldött, például Alfred Kazinnak, Norman Mailernek vagy Mary McCarthy-nak. Szerinte a kritikák "az ostobaság egy sajátos formáját képviselik, még akkor is, ha nem feltétlenül ostobák". Azonban ez a nézet fokozatosan finomult, amikor ő maga is elkezdett az írás műfajában publikálni.

A megmaradt üzenetek között számos meghívó és összejövetelekről készült beszámoló található. Például Lillian Hellman drámaíró híres partijára Martha's Vineyardon, ahol abban reménykedett, hogy "C*A*R*L*Y S*I*M*O*N is tiszteletét teszi!!!!!". És valóban nem kellett csalódnia, ahogyan azt a könyv fotómelléklete is bizonyítja. Az egyik képen Updike és az énekesnő egymás mellett ülnek, élvezve a pillanatot.

Kapcsolatban állt Joyce Carol Oates-szal, John Barth-tal, Nicholson Baker-rel és Ian McEwan-nal. Rendszeres levelezőtársai között említést nyer Philip Roth is, aki úgy vélekedett, hogy Updike 1981-es, Nyúlháj című regénye különleges és figyelemre méltó alkotás.

"foghatóan hasonlóan csodálatos dolog nem történet ebben az országban azóta, hogy Jackie Kennedy vizisíelt."

A kapcsolatuk még a nehézségek ellenére is megmaradt, noha Updike negatív kritikája a "Shylock-hadművelet" kapcsán Roth számára mély érzelmi válságot hozott, és ennek következtében terápiás segítséghez kellett folyamodnia.

Updike rendkívül termékeny író volt, aki sokféle műfajban alkotott. Hatvanat meghaladó könyve után is meglepetéseket tartogat számunkra leveleinek gyűjteménye. A kötetben szereplő írások bepillantást nyújtanak mindennapi életébe. Updike mesél arról, hogyan épített tyúkólat lánya csirkéi számára, és felidézi félszemű macskáját, eltévedt bárányát, valamint a túl sok kutyáját. Az olvasó megtudhatja, hogyan birkózott meg a babákkal, és hogy hallgatta a Supremes zenéjét, miközben felfedezi a mindennapok apró, de jelentős pillanatait.

Egyszer egy csendes nyári délután, amikor a napfény játszadozott a fák között, a férfi éppen a háza mögötti kertben dolgozott. Hirtelen észrevette, hogy a vízágyból szivárgó víz csordogálni kezdett, és a fű gyorsan nedvessé vált. Sokan elfordultak volna ettől a bosszantó problémától, de ő nem. Hatalmas elszántsággal nekilátott, hogy megoldja a helyzetet. A szerszámosládáját megnyitva, minden eszközt előhúzott, amit csak találni lehetett, és nekiállt a szerelésnek. Két órányi küzdelem után végre sikerült megjavítania a vízágyat, és a kert újra száraz és rendezett lett. Ezután jött az ötlet, hogy társasjátékot készítsen a gyerekeinek. A kreativitása szárnyra kapott, amikor papírokat, színes ceruzákat és régi játékfigurákat hozott elő. A játék témája a család kalandjai voltak, és minden egyes mezőn egy-egy emlékezetes pillanat szerepelt, amit együtt éltek át. A játék elkészítése során a gyerekek is aktívan részt vettek, és végül a közös munka egy olyan társasjátékot eredményezett, amelyet mindenki imádott. A nevetés és a versengés órákig tartott, és a játék végül a család kedvenc időtöltésévé vált. Egy másik alkalommal, egy repülőút során, a férfi a fülhallgatóját felrakva egy régi filmet nézett, az "Ilyenek voltunk" címűt. A történet egy elfeledett szerelemről és az idő múlásáról szólt, és ahogy a képek peregtek, a férfi szíve egyre nehezedett. A film emlékeket ébresztett benne, a boldog pillanatokra és a közösen megélt nehézségekre az első feleségével. A könnyek végigfolytak az arcán, ahogy a nosztalgia hullámai elárasztották. A gép zaja és a világ zajai körülötte eltűntek, csak az emlékek maradtak, és az érzés, hogy a múlt örökre velük marad.

A The New York Times cikkének ajánlása szerint a pletykák, az irodalmi érdekességek, a szerelmi titkok és az író mindennapjaira kíváncsi olvasók is találnak kedvükre valót az összegyűjtött levelezésben.

Persze, szívesen segítek! Kérlek, oszd meg velem a konkrét szöveget, amelyet szeretnél egyedivé tenni, és én átírom vagy átfogalmazom neked.