Természetesen! Íme egy egyedi változat a „Jóindulatra várva” kifejezésre: „A kedvesség reményében”

Közép-Európa civil szférája olyan kihívásokkal néz szembe, amelyek radikális önreflexiót követelnek meg. Az autoriter kormányzati gyakorlatok térnyerése nemcsak a demokratikus intézmények, hanem a civil kontroll eddigi működési keretei számára is komoly próbát jelent. Az a hit, hogy a jövőben "jobb idők" érkeznek, és olyan politikai erők lépnek színre, akik támogatják a civileket, csupán illúzió volt. A politika nem ismer érzelmeket; a politika cselekvésre, érvényesítésre, fenntartásra és hatalomgyakorlásra épül. A civil szféra feladatának sosem az volt a célja, hogy a hatalomnak kedvezzen, hanem hogy annak működését átláthatóvá és ellenőrizhetővé tegye, ezáltal hozzájárulva a társadalmi felelősségvállalás erősítéséhez.

Sokszor azt látjuk, hogy a civilek a "politikai szeretet" hiányát személyes sértésként élik meg, nem pedig a politikai természet megnyilvánulásaként. A hatalom ugyanakkor évezredek óta önvédelmi logikával működik: korlátoz, szabályoz, kontrollálja azokat, akik befolyást gyakorolhatnak. Egy érett demokráciában ezzel együtt képes elviselni a kritikát, sőt profitál is belőle. De Közép-Európában - ahol a politikai kultúra még mindig a lojalitás és a paternalizmus köré szerveződik - a kritika gyakran árulásnak tűnik, a civil kontroll pedig ellenségképpé lesz.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a civil társadalomnak csupán passzív áldozatként kellene léteznie. Új megközelítésekre van szükség, olyanokra, amelyek nem a politikai kedvezőkedvességre támaszkodnak, hanem a társadalmi beágyazottságra. A civil jelenlétet újból a közösségek szintjén kell megerősíteni, a szolidaritás, az oktatás és a helyi együttműködések révén. Ha a civil szféra pusztán a kormányzati kommunikációval folytat vitát, miközben elveszíti a kapcsolatát a mindennapi emberekkel, akkor saját magát zárja egy gettóba. A megoldás kulcsa a hiteles és aktuális témák felkarolása.

A legnagyobb gond mindezzel az, hogy a civil ellenállás sokak szemében ma már a politika előszobája. Karrierpálya, nem pedig hiteles társadalmi munka. Ez aláássa a bizalmat, és megnehezíti, hogy a civil szereplők valódi hitelességgel lépjenek fel a hatalommal szemben. Pedig a demokráciák megújulása mindig alulról, a közösségi aktivitásból indul.