"Újra meg kellett tanulnom a beszéd és a nyelés alapjait" - Gabriella 36 évesen szenvedett sztrókot, és az igazi csoda az, hogy sikerült felépülnie.

Vannak, akik a túlvilág létezésében hisznek, míg mások határozottan elutasítják ezt a gondolatot. Azonban egy dologban mindannyian egyetérthetünk: a halál élménye, ha valaki szemtanúja, megváltoztatja az életét. Sarkadi Gabriella, aki maga is átélt egy sztrókot, most a Strokeinfó Alapítvány alapítója és vezetője, és szenvedéllyel dolgozik azon, hogy mások ne tapasztalják meg ugyanezt a sorsot.

Sarkadi Gabriella, a Strokeinfo Alapítvány megálmodója, egy olyan tapasztalatról mesél, amely messze túlmutat a száraz orvosi statisztikák világán, és egy igazán emberi narratívává alakul. 2005-ben Gabriella még a fővárosi alapítványi gimnázium gazdasági vezetőjeként tevékenykedett, élete pedig egy folyamatosan pörgő, ám sajnos stresszes ritmusban zajlott. Ma, visszatekintve, úgy érzi, hogy ez a hektikus életmód hozzájárult ahhoz a drámai fordulathoz, ami az ő életét alapjaiban megváltoztatta. A sztrók nemcsak a fizikai állapotát érintette, hanem új perspektívákat és célokat is hozott számára.

A sztrók utáni életküldetés: egy új kezdet felfedezése A sztrók utáni élet nem csupán a rehabilitációról és a gyógyulásról szól; ez egy különleges utazás is, amely tele van kihívásokkal és lehetőségekkel. Amikor egy ilyen súlyos esemény után felébredünk, hirtelen új perspektívákat nyerünk a mindennapi dolgokról. Az életküldetésünk nemcsak a fizikai állapotunk helyreállítására összpontosít, hanem arra is, hogy megtaláljuk azokat a célokat és értékeket, amelyek valóban fontosak számunkra. Ez az időszak arra ösztönöz minket, hogy újraértékeljük a kapcsolatainkat, a vágyainkat és az álmainkat. A sztrók után sokan rájönnek, hogy a boldogság nem csupán a külső körülményektől függ, hanem a belső békétől és a személyes fejlődéstől is. Az életünk újraépítése során lehetőségünk nyílik arra, hogy felfedezzük, mi is az, ami valóban értékes számunkra, és hogyan tudjuk ezt a tudást a mindennapjainkba integrálni. Ez a különleges utazás nemcsak a fizikai rehabilitációról szól, hanem a lélek és az elme gyógyításáról is. Az új kihívások és a megváltozott körülmények arra ösztönöznek minket, hogy kreatív megoldásokat találjunk, és felfedezzük a bennünket rejtő erőforrásokat. Legyen szó akár a művészetek, a sport vagy a közösségi tevékenységek által nyújtott lehetőségekről, a sztrók utáni életküldetésünk egy új világ kapuját nyitja meg előttünk. Bár az út nehéz lehet, minden lépés közelebb visz ahhoz, hogy megtaláljuk a saját hangunkat és céljainkat. Az életküldetésünk nemcsak a túlélésről szól, hanem arról is, hogy élvezzük az életet, és hozzájáruljunk mások életéhez. Az új kezdetek mindig lehetőséget rejtenek, és a sztrók utáni életünk lehet a legszebb kaland, amelyet valaha is átélhettünk.

A sztrók nemcsak fizikai korlátokat állított elé, hanem az élet alapvető tevékenységeit is újból meg kellett tanulnia.

Gabriella egy homályos, mégis mélyen megmaradt élményéről beszél, ami 10 napos kómájához kapcsolódik. Az időszak, amikor az élet és a tudat határvonalán lebegett, most is olyan, mint egy álomfoszlány, amelyet nehezen tud felidézni. Az emlékek ködös szövevénye között érzéseket, hangokat és sejteket keres, miközben próbálja megérteni, mi történt vele ezekben a napokban, amikor a világ számára láthatatlan maradt. Minden egyes szó, amit megoszt, egy újabb lépés a múlt mélyének felfedezésében, ahol az élet és a halál határvonalán egyensúlyozott.

2006-ban súlyos csapás érte Gabriellát, amikor egy rendkívül súlyos agyvérzést szenvedett el, amely a statisztikák szerint tízből kilenc ember életébe kerül. A megmaradt egy százalékból is csupán minden tizedik ember ér el olyan mértékű felépülést, mint ő. Az életmentő négyórás műtétje után tíz napos kómába esett, amely alatt az élet és halál határvonalán ingadozott.

- meséli Gabriella, aki érzi, nem véletlenül került ilyen állapotba. Visszatekintve felismerte, hogy addigi élete nem volt boldog, valódi örömök nélkülinek látja utólag. A rehabilitáció hosszú évekig tartott, de Gabriella nem adta fel. Kitartásának, szorgalmának és belső erejének köszönhetően ma már ismét aktív életet él.