Felfedte a Pénzcentrum, hogy Magyarországon egy bizonyos fizetési szinttel már jómódúnak tekinthetjük magunkat. Az árak folyamatos emelkedése miatt egyre nehezebb a szegénység határvonalán egyensúlyozni, miközben a társadalmi különbségek egyre inkább feln

2024-ben is tovább nőtt a jövedelmi olló Magyarországon: a leggazdagabbak fejenként több mint négyszer annyit keresnek, mint a legszegényebb háztartások. Az alsó ötödbe tartozók havi nettó 101 ezer forintból élnek, miközben a háztartások felső húsz százaléka átlagosan 458 ezer forintot keres per fő. A szegénységi küszöb az elmúlt kilenc évben több mint a duplájára nőtt, ami jól mutatja, mennyire megdrágult a megélhetés. A jövedelmi különbségek nemcsak nagyságrendben, hanem szerkezetben is mélyültek: míg a szegényebbek főként állami juttatásokból élnek, a tehetősebbek jövedelmét már döntően a munkájuk és a vagyonuk hozama adja - mintsem a családtámogatások és egyéb juttatások.

A Központi Statisztikai Hivatal legújabb elemzése alapján a magyar háztartások jövedelmi eltérései továbbra is figyelemre méltóak: 2024-re az alsó és a felső jövedelmi ötöd között a különbség meghaladja a négyszeres mértéket. Az alsó jövedelmi csoportba tartozó egyének havi nettó bevétele tavaly csupán 101 ezer forintra rúgott, ami már az alapvető megélhetési költségek fedezésére is alig elegendő. Ezzel szemben a középső réteg, vagyis a harmadik ötöd, átlagosan 198 ezer forintból gazdálkodott fejenként. Ez a jövedelem egy kétkeresős háztartás számára már biztosít egy stabil, de nem túlságosan kényelmes életmódot.

A negyedik jövedelmi ötödben a havi egy főre jutó nettó jövedelem elérte a 238 ezer forintot.

Ide tartoznak azok, akik az országos átlagnál érezhetően jobban élnek, de azért még nem tekinthetők tehetősnek.

A legfelső ötöd, tehát a leggazdagabb húsz százalék tavaly egészen más életet élt: fejenként havi 458 ezer forint jövedelemmel rendelkeztek. Ilyen jövedelem mellett nem csupán a megélhetés biztonsága garantált, hanem a megtakarítás, utazás és a nagyobb értékű vásárlások is reális lehetőséget jelentenek.

Magyar viszonylatban tehát, ha valaki havi nettó félmillió forint körüli jövedelmet tud felmutatni, nyugodtan kijelentheti: a társadalom felső 20 százalékához, a tehetősebbek közé tartozik.

A szegénységi küszöb alakulásából világosan kirajzolódik, hogy hazánkban mennyire megdrágult a megélhetés. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2015 elején egy egyszemélyes háztartás számára havi 74 ezer forint volt a szegénységi küszöb, míg 2024-re ez az összeg drámai módon 174 ezer forintra ugrott. Ez azt jelenti, hogy mindössze kilenc év leforgása alatt a létminimum feletti megélhetést biztosító jövedelem több mint kétszeresére nőtt.

Ez az emelkedés önmagában nem feltétlenül javulást, sokkal inkább az infláció és a megélhetési költségek drasztikus növekedését tükrözi.

A négyszemélyes háztartások, amelyek két felnőtt és két gyermek alkotják, esetében a változások még szembetűnőbbek:

Ez közel 135 százalékos növekedés kilenc év alatt, ami a családosok fokozott kiadásait és a megélhetési terhek súlyosbodását jelzi.

Összességében a 2020 utáni időszak különösen kiemelkedő: négy év alatt mindkét kategóriában mintegy 50 százalékkal nőtt a küszöb, ami egyértelműen a koronavírus-járványt követő inflációs hullám hatása.

A jövedelmi struktúra elemzése világosan rámutat arra, hogy Magyarországon a legszegényebb és leggazdagabb háztartások jövedelmi forrásai nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is jelentős eltéréseket mutatnak. Az alsó ötödbe tartozó háztartások esetében az éves jövedelem több mint felét, 683 ezer forintot, társadalmi támogatások alkotják, míg a munkából eredő bevétel csupán 510 ezer forintra rúg. Ez a különbség jól szemlélteti a jövedelmi egyenlőtlenségeket és a munkaerőpiac kihívásait.

Ez azt tükrözi, hogy a legnagyobb szegénységben élők megélhetése tavaly is főként a nyugdíjakra, segélyekre és családtámogatásokra támaszkodott, míg a munkából származó jövedelmek jelentősége lényegesen alacsonyabb volt.

A második ötödben a helyzet kiegyensúlyozottabb, de még mindig a társadalmi jövedelmek - például a nyugdíj vagy a családi pótlék - adták a teljes bevétel közel felét (877 ezer forint). A munkából származó jövedelem itt már 1,1 millió forint volt éves szinten, vagyis megjelenik a rendszeres kereset, de még nem válik dominánssá. A harmadik ötödben fordult meg az arány: a munkajövedelem már háromszorosa a társadalmi juttatásoknak, ami azt jelzi, hogy innen kezdve a jövedelmek fő forrása a foglalkoztatás.

A negyedik ötödben a munka révén szerzett jövedelem elérte a 2,23 millió forintot, míg a társadalmi jövedelmek részesedése csupán negyedére csökkent, mindössze 586 ezer forintra. Ez azt jelzi, hogy ebben a csoportban olyan aktív korú, stabil munkaviszonyban lévő egyének találhatók, akik már nem támaszkodnak jelentős mértékben az állami támogatásokra.

A leggazdagabb ötöd jövedelmi szerkezete pedig egyértelműen a piacgazdasági siker tükre: a tavalyi, éves szinten 4,22 millió forintnyi egy főre jutó munkajövedelem mellett 1,05 millió forint társadalmi jövedelem és 229 ezer forint egyéb bevétel (például tőkekamat, ingatlanbérlet, osztalék) szerepel.

A háztartások sajátos megítélése arról, hogy mekkora jövedelemre van szükségük a különböző életszintekhez, világosan tükrözi a társadalmi rétegek közötti eltérő anyagi realitásokat és elvárásokat. Az alsó jövedelmi ötödbe tartozó emberek szerint már 113 ezer forint is elegendő a "nagyon szűkös", de még elfogadható életvitelhez, míg az "átlagos" megélhetéshez 205 ezer forintot tartanak szükségesnek.

Ez utóbbi azonban így is több, mint amennyi a tényleges havi jövedelmük - hiszen ők átlagosan csak 101 ezer forintból gazdálkodnak fejenként. Ez jól jelzi, hogy a legalsó réteg a megélhetését tartósan a saját elvárásai alatt kénytelen biztosítani.

A középső jövedelmi csoport egy magasabb elvárásokat támaszt: úgy vélik, hogy 243 ezer forint lenne szükséges az "átlagos" életvitelhez. Ezzel szemben a valóságban ők csupán 198 ezer forintból gazdálkodnak. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 45 ezer forintos havi deficit tátong fejenként a kívánt életszínvonal és a tényleges helyzet között. Figyelemre méltó, hogy az általuk "nagyon jónak" minősített életminőséghez szükséges 559 ezer forint szinte megegyezik a felső jövedelmi réteg tényleges átlagjövedelmével. Ez arra utal, hogy a középréteg azt a szintet tekinti ideálisnak, amelyet a leggazdagabbak már most is élveznek.

A felső ötödbe tartozó emberek véleménye szerint egy "átlagos" megélhetéshez körülbelül 296 ezer forintra lenne szükség, míg egy "nagyon jó" életszínvonal eléréséhez 770 ezer forintra lenne szükség fejenként. Jelenleg azonban a tényleges jövedelmük 458 ezer forint, ami azt jelenti, hogy már most is jelentősen az átlagos megélhetési szint felett élnek. A saját értékelésük alapján tehát valahol az "átlagos" és a "nagyon jó" életszínvonal határvonalán helyezkednek el.