Felfedeztük a leggyorsabb Škoda élményét!

Alig néhány másodperce szíjaztak be benzinszagot izzadó, farmotoros, hátsókerekes Škodába, máris ordít a hátam mögött a motor, és nekilódulunk a pályának. A csupasz lemezek között kegyetlenül visszhangzik minden, a pilóta küzd az elektronika és rásegítésmentes géppel, közben a gumik megpróbálják az úton tartani a mindössze 800 kilogrammos, 1974-es évjáratú Škoda 200 RS-t. Én közben csak vigyorgok a bukósisakban.

Hátul négyhengeres, kétliteres, 170 lóerős motor dolgozik, az ötfokozatú kézi váltót pedig a Porsche gyártotta. A karosszéria 0,7 mm-es alulemezből készül, és a széria kupénál bő 7 centivel alacsonyabban hordja a tetejét. Belül bukókeret, versenyülések elöl hátul tárcsafék, a felnik pedig magnéziumból készültek.

Miközben ezeken az emlékeken merengtem, már a versenypálya közepén jártunk. Ültem már számos versenyautóban, többek között Ken Block és Stig Blomqvist mellett is, de ilyen korú, néhány napra a múzeumból kiszabadított versenyautóban sosem tapasztaltam meg, hogy a fizika mennyire másképp érvényesülhet a pályán. Ilyen élményt Škodával még sosem éltem át.

Pedig érezni, hogy tudna ennél többet is, de a sofőr nem gyötri a bő 50 éves gépet. És még előttem van egy sokkal durvább élmény, amit majd az Enyaq RS Race-ben élek át. De ne szaladjunk ennyire előre, mert igazából egy utcai modell, az Elroq RS miatt vagyunk most itt.