A kutatók új utakat találtak a fájdalom monetizálására.
Mennyi pénz lenne számodra az a bátorság, amellyel újra megélnéd ugyanazt a fájdalmas élményt? És mennyivel lennél elégedett, ha cserébe végre megúszhatnád ezt az élményt? E kérdésekre kerestek válaszokat a kutatók.
A fájdalomérzékelés rendkívül egyedi élmény, hiszen ugyanazt az ingert az emberek különböző módon értelmezhetik. Míg egyesek kínzó szenvedésként élik meg, mások csupán egy apróbb kellemetlenségként könyvelik el. Ez a szubjektív tapasztalat kulcsfontosságú a gyógyászatban, hiszen a diagnózis felállítása és a fájdalomcsillapító kezelések hatékonysága szempontjából elengedhetetlen, hogy megértsük, mit érez az adott személy, és mennyire intenzív a fájdalom számára.
Sok orvos a fájdalom intenzitását hagyományosan egy 1 és 10 közötti skálán kéri számszerűsíteni a páciensektől, de ezek a számok nem mindig tükrözik pontosan az egyén valós érzéseit. Egy brit kutatócsoport új módszereket kutatott, amelyek között szerepel az is, hogy a fájdalom mértékét "pénzre váltva" értékelik.
- fejtette ki Carlos Alós-Ferrer, a Social Science & Medicine című folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője és közgazdaságtan professzora.
A kutatók három különböző kísérlet keretében 330 résztvevőt vontak be, akik 18 és 60 év közöttiek voltak. Az első kísérlet során enyhe áramütést alkalmaztak, míg a másodikban hőhatás révén keltettek fájdalmat. A harmadik kísérletben pedig a hőérzést kiváltó krémmel, illetve placebóval manipulálták az alanyok fájdalomérzetét.
Az adott fájdalom elszenvedése után a résztvevők egyrészt a 1-10-es skálán, másrészt egy vizuális skálán, harmadrészt egy szóbeli értékelő rendszerben kellett beszámolniuk arról, mennyire volt rossz az élmény.
A negyedik értékelési mód volt az újdonság: a pénzre váltási módszernél azt kélrdezték az alanyoktól, hogy elfogadnának-e egy bizonyos összeget azért, hogy újra megéljék az adott fájdalmat, vagy inkább egy kisebb összeget választanának, de cserébe nem kellene újra átélniük a stimulust. Például: "Elfogadna-e 15 frankot az újbóli áramütésért, vagy beérné 12 frankkal, de fájdalom nélkül?" A pénzre váltást lépcsőzetesen egyre növekvő fájdalmakkal, majd véletlenszerű fájdalomingerekkel is végigvitték.
A statisztikai elemzések alapján a pénzre váltós módszer, különösen annak első verziója, bizonyult a legobjektívebb és legjobban összehasonlíthatónak. Ez a megközelítés még a nem vagy életkor változókkal együtt is szorosabb összhangot mutatott az alanyok értékelései között, mint más módszerek. Továbbá, az áramütéses és a hő okozta fájdalom esetén is hasonlóan eredményesnek bizonyult.
"Eltérő emberek eltérő összegeket rendeltek azonos fájdalmakhoz, azonban a kérdés - miszerint 'megéri-e' az adott fájdalom, vagy sem - senkinek sem okozott nehézséget. Ennek következtében a kisebb és nagyobb fájdalomérzet sokkal precízebben ábrázolható a pénzügyi skálán" - folytatta a korábban idézett professzor.
A kutatók természetesen elismerték, hogy a kísérletsorozat eredményei nem tekinthetők általános érvényűnek. Egyrészt az alanyok csupán rövid, kontrollált fájdalmat tapasztaltak, míg a krónikus fájdalom sokkal bonyolultabb jelenség, amely érzelmi és életminőségbeli tényezőket is magában foglal. Másrészt a kísérlet résztvevőinek többsége svájci egyetemi hallgató volt, ami azt jelenti, hogy a pénzhez való viszonyuk eltérhet azoktól, akik más országokban, eltérő anyagi körülmények között élnek. Ráadásul az idősebb korosztályra sem feltétlenül alkalmazhatók a jelenlegi megállapítások.
