Légszomj, bokaduzzanat és folyamatos köhögés: ezek mind figyelmeztető jelek, amelyek a szívelégtelenségre utalhatnak.
A Magyarországon élő betegek magas száma – 150-200 ezer diagnosztizált eset és hozzávetőleg ennyi diagnózissal nem rendelkező személy – világosan mutatja, hogy a betegségről, a tünetekről, a betegútról és a terápiás lehetőségekről folytatott párbeszéd rendkívül fontos. Ennek kapcsán Dr. Simonyi Gábor PhD, osztályvezető főorvos és tanszékvezető-helyettes osztotta meg velünk gondolatait a témával kapcsolatban.
A szív a testünk központi motorja, amely felelős a vérkeringésünk zavartalan működéséért. Amennyiben a szív nem működik optimálisan, az súlyosan befolyásolja a szerveink oxigén- és tápanyagellátottságát. A szívelégtelenség esetén a pumpafunkció romlása miatt a szív nem képes elegendő vért juttatni a keringési rendszerbe, de előfordulhat, hogy a vér befogadása is akadályozott, vagy akár mindkét probléma egyszerre jelentkezik. A szívelégtelenségnek három fő típusa van: az első a csökkent ejekciós frakcióval járó forma, amely a pumpafunkció súlyosabb károsodására utal; a második a mérsékelt funkcióromlással járó változat, míg a harmadik, leggyakoribb típus a megtartott ejekciós frakcióval jellemezhető szívelégtelenség.
A csökkent ejekciós frakcióval jellemzett szívelégtelenség a szív izomzatának működésének zavarára utal. Ennek hátterében számos ok állhat, például egy szívinfarktus, amely során a szívizom egy része a vérellátás hiánya következtében károsodik. Emellett szívizomgyulladás, a szív fokozott terhelése, vagy más egészségügyi problémák is hozzájárulhatnak a szívizom működésének romlásához.
A megőrzött ejekciós frakcióval kapcsolatos esetekben megállapítható, hogy a kiváltó tényező általában a szervezetet érintő összetett betegségekhez köthető. Ilyen például a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, az elhízás, a COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség), valamint az idősebb kor is.
A tünetek, panaszok azonosak lehetnek, a panaszok alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik típusú szívelégtelenségről van szó. Sokféle tünet fordulhat elő, amelyekre érdemes odafigyelni: nehézlégzés, légszomj, ami fizikai terhelésre, de akár nyugalmi állapotban is jelentkezhet, vagy akár fekvő helyzetben is.
A fokozott fáradtság, a bokák duzzanata, az alsó végtagok vízvisszatartása, a hasi folyadékgyülem, valamint a száraz köhögés és a köhécselés mind olyan figyelmeztető jelek, amelyek jelentős egészségügyi problémákra utalhatnak. Ezeknek a tüneteknek a megjelenésekor elengedhetetlen, hogy minél előbb felkeressük háziorvosunkat. Az orvos alaposan kikérdezi a beteget, értékeli a panaszokat, és ha szükséges, kardiológus szakorvoshoz irányítja a további vizsgálatok és kezelés érdekében. Súlyosabb esetekben a beteg kórházi ellátásra szorulhat.
A tünetek feltérképezését követően a kardiológus az egyéb kockázati tényezőket, háttértényezőket is felméri, kardiológiai alapvizsgálatra, speciális vérvizsgálatra, EKG-ra és szív ultrahang vizsgálatra kerül sor, amely eredménye mondja ki a végső diagnózist, hogy mely típusú szívelégtelenség áll fenn az adott betegnél. Ez azért is fontos, mert a két típus terápiája eltérő.
A kezeletlen szívelégtelenség mindkét formája jelentős kockázatot jelent a betegek életkilátásaira, és fokozatosan romló állapotot idéz elő. A csökkent ejekciós frakcióval járó esetekben a szív- és érrendszeri problémák dominálnak, míg a megtartott ejekciós frakcióval rendelkező betegeknél inkább társbetegségek, mint például vesebetegségek, légzőszervi problémák vagy cukorbetegség, vezethetnek a beteg súlyos állapotához, sőt akár halálához is.
A kezeléssel érintett betegség esetén az életkilátások jelentősen javulhatnak a megfelelő terápia alkalmazása és betartása révén. A szív funkciója kedvezően alakulhat, és a betegség is kordában tartható, de mindez nagymértékben függ a beteg hozzáállásától. A fiatalabb páciensek gyakran kisebb lelkesedéssel állnak a gyógyszeres kezeléshez, azonban ez a betegség ebben a korosztályban viszonylag ritkább. Az 50-70 éves korcsoportban tapasztalható a legnagyobb terápiahűség, míg az ennél idősebbeknél gyakori, hogy elfelejtik a gyógyszer szedését, és gyakran szükségük van segítségre a gyógyszerek beszedésében. Előfordulhat, hogy a betegek időnként jobban érzik magukat, ami miatt azt gondolják, hogy már nincs szükségük a gyógyszerre, így hajlamosak elfelejteni a bevételt, vagy nem írják fel a következő adagot. Sajnos ez a hozzáállás az állapot romlásához vezethet.
A szakorvosi vagy kórházi ellátáson kívül nagy szerepük van a szív- és érrendszeri betegségekkel foglalkozó betegszervezeteknek (pl. a SZÍVSN Országos Betegegyesület). A betegek és hozzátartozóik betegtájékoztató előadásokon vehetnek részt, életmód tanácsokat kaphatnak, de számos edukációs anyag is elérhető például a szervezet weboldalán.
A legfontosabb mégis az, hogy panasz esetén a beteg haladéktalanul forduljon orvoshoz, hogy az orvos szükség esetén tovább küldhesse a beteget szakvizsgálatra - így mielőbb megkezdődhet a kezelés. A kezelés egy hosszú távú programot jelent, ezzel tisztában kell lenni, de azzal is, hogy a terápia és annak fegyelmezett betartása az életet jelenti!
