A pszichológusok és pácienseik közötti szexuális kapcsolatok kérdése izgalmas, ugyanakkor rendkívül érzékeny téma. A szakmai etika és a pszichológiai segítségnyújtás alapelvei azt diktálják, hogy a terapeuták és klienseik közötti viszonynak mindvégig tisz

A terápiás munkába való belefogás gyakran egy hosszabb előkészületi időszakot igényel. A segítségkérés mögött számos különféle motiváló tényező húzódhat meg. Személyes tapasztalataim alapján elmondható, hogy minden egyes kliens esetében egyedi és sokszínű motivációs háttér rejlik.

Úgy gondolom, hogy az első lépés mindig az, hogy mélyen önmagunkba nézzünk és feltesszük a kérdést: mit is keresünk, és mi motivál minket arra, hogy belemerüljünk ebbe a folyamatba? Milyen belső késztetések, érzések vagy vágyak irányítanak minket a terápiás fotel felé?

A megelőző időszakban észlelhetjük, hogy gyakran hasonló helyzetekbe kerülünk, és az élet bizonyos területein kudarcokat vallunk. Elégedetlenség gyötörhet minket, akár saját magunkkal, akár a körülményeinkkel kapcsolatban. Kapcsolatainkban is konfliktusok adódhatnak, vagy esetleg valamilyen viselkedés vagy tünet válik dominánssá életünkben. Az is előfordulhat, hogy egy hozzátartozónk bátorít minket a terápiás munkára, vagy egyszerűen csak nem szeretnénk kimaradni egy lehetőségből. Mindezek a tényezők összetett motivációs hátteret alkothatnak, amely arra ösztönöz bennünket, hogy változtassunk.

A különböző motivációk sokféleképpen alakíthatják az elvárásainkat a terápiás kapcsolatokkal kapcsolatban, és ezek közül nem mindegyik jár sikeres kimenettel.

A terápia kapcsán két alapvető motivációs módot különíthetünk el: a változási motivációt és a terápiába lépés motivációját. Mindkettő alapvetően fontos egy sikeres folyamathoz, és a terápia ideje alatt változhat az arányuk.

A változási motiváció olyan belső kényszer, amely arra ösztönöz, hogy felismerd: az életed egyes területein valami nem működik optimálisan. Ez a belső impulzus arra sarkall, hogy lépéseket tegyél a fejlődés érdekében. Szándékodban áll megújítani a viselkedési mintáidat, átformálni a kapcsolataidat, és javítani a belső állapotodat. Az átalakulás lehetőségei végtelenek, és a tudatos döntések révén új irányokat vehetsz az életedben.

A diszkomfort és a fájdalom gyakran az a katalizátor, amely a változtatás iránti vágyat ébreszti bennünk. Sokszor egy kényelmetlen érzés vagy kellemetlen tapasztalat indítja el a szükségletet, hogy valamit megváltoztassunk az életünkben.

2. A probléma észlelése: tudatosítod magadban, hogy valami nem stimmel az életedben.

3. Jövőképpel kapcsolatos elvárások: Felerősödik benned a vágy egy harmonikusabb és boldogabb jövő iránt, ahol a lehetőségek és az életminőség egyaránt javulnak.

4. A változás iránti elköteleződés: elhatározod, hogy kiállsz a változtatás mellett, még akkor is, ha ez nehézségeket és áldozatokat követel meg tőled.

A terápia világába való belépés egy bátor lépés, amely lehetőséget kínál az önkifejezésre, a kérdések felvetésére, az élmények megosztására és a mélyebb kapcsolódásra. Az ebbe a folyamatba való belépés mögött álló motiváció sokszor az a vágy, hogy konkrét pszichoterápiás támogatást keressünk a nehézségeink kezelésére. Ez a motiváció gyakran összefonódik a változás iránti késztetéssel, de önállóan is megjelenhet, akár a belső feszültségek, akár a kíváncsiság hajtja az embert. A terápia tehát nem csupán egy segítségkérési forma, hanem egy lehetőség is arra, hogy mélyebben megértsük önmagunkat és a bennünket körülvevő világot.

A motivációs formák, amelyek a terápiás folyamatban szerepet játszanak, párhuzamosan vagy akár külön-külön is megjelenhetnek. Előfordulhat, hogy valakinek a terápiába lépési motivációja erős, anélkül, hogy konkrét változtatási szándéka lenne. Ilyen esetekben gyakran csak annyira van szükség, hogy a segítséget kérő stabil támaszt és támogatást kapjon. Ugyanakkor valaki rendelkezhet változási motivációval is, anélkül, hogy úgy érezné, hogy a problémáit terapeuta segítségével kellene megoldania. Ideális helyzetben a terápia során mindkét motiváció jelen van, de az ezek súlya és intenzitása az idő múlásával folyamatosan változhat.

Állj meg egy rövid időre, és mélyedj el a gondolataidban: Vajon a motivációm a változás iránti vágyból fakad, vagy inkább a terápiás folyamatba való belépés szükségletéből? Milyen mértékben jelenik meg mindkét motiváció az életemben? Melyik az, ami erősebben hat rám?

*

A motiváció forrása lehet külső vagy belső, és ezek különböző módon alakítják a terápiás folyamat iránti elköteleződésünket. A külső motiváció, mint például a környezetünk elvárásai vagy a társadalmi nyomás, gyakran sürgető lehet, míg a belső motiváció, amely az önismeretből és a személyes vágyakból táplálkozik, mélyebb és tartósabb elköteleződést eredményezhet.

Belső motiváció: Az ilyen típusú motiváció a saját belső impulzusainkból ered, amelyek szoros kapcsolatban állnak a személyes értékeinkkel, céljainkkal és belső igényeinkkel. Ezen késztetések vezérelnek minket, hogy elérjük azt, ami igazán fontos számunkra, és segítenek abban, hogy kitartóan haladjunk az utunkon.

1. Önirányítottság: Te magad hozod meg a döntéseket a változás érdekében, és lépéseidet mély belső meggyőződés inspirálja.

2. Értelmezés, jelentőség: a motivációd személyes értelemmel bíró célokhoz kötött.

3. Tartós elköteleződés: a belső motiváció általában mélyebb és tartósabb változást eredményez.

Azok, akik belső indíttatásból lépnek be a terápiás folyamatba, gyakran olyan felismerésre jutnak, hogy a szorongásuk gátolja a mindennapi életüket és a céljaik megvalósítását. E vágy arra ösztönzi őket, hogy aktívan dolgozzanak a problémáik leküzdésén, és elinduljanak a változás útján.

Külső motiváció. Ebben az esetben a hajtóerő nem belső késztetésekből, hanem külső forrásokból ered. Mások elvárásai, a környezet által gyakorolt nyomás, valamint a lehetséges jutalmak mind hozzájárulnak ahhoz, hogy cselekedjünk.

1. Külső hatások: Ebben az esetben a motivációd forrása nem a saját belső szükségleteidből fakad, hanem például egy hozzád közelálló családtag elvárásainak teljesítése.

2. Ideiglenes elköteleződés: a külső motiváció hatására bekövetkező változások általában nem bizonyulnak tartósnak.

3. Külső tényezőktől való függőség: A cselekedetek és változások fenntartását gyakran a külső nyomások vagy támogatások befolyásolják.

Külső motivációként említhetjük, hogy egyes emberek azért kezdenek el terápiás foglalkozásokra járni, mert szeretnék megakadályozni, hogy a párjuk elhagyja őket, vagy mert a munkahelyük elvárásai ezt indokolják. Az ilyen külső kényszerek sokszor ösztönzőleg hatnak, de a valódi változás eléréséhez belső elhatározásra és elköteleződésre is szükség van.

Természetesen előfordulhat, hogy valakiben egyszerre bontakozik ki a külső és a belső motiváció. Ez a jelenség kifejezetten kedvező hatású lehet, mivel a belső szükségletek által vezérelt fejlődést a környezet is segítheti és erősítheti.

Mi a motivációd forrása? Ki támogatja a változásodat?

A terápia előtt érdemes különféle módszereket kipróbálni a tünetek és problémák által generált kellemetlen élmények kezelésére. Ezek között szerepelnek az önálló kísérletezések, a természet adta lehetőségek kihasználása, alternatív gyógymódok alkalmazása, valamint orvosi szaksegítség igénybevétele. Mindezek révén lehetőség nyílik arra, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb megoldásokat a helyzetünk javítására.

A megfelelő szakember kiválasztása nem mindig egyszerű feladat, így gyakran előfordul, hogy a terápiás folyamat elindítása több időt igényel.

Fontos észben tartani, hogy ennek a feladatnak a sikeréhez komoly elköteleződés szükséges, ami nemcsak anyagi, hanem időbeli áldozatokat is igényel. Hetente rendszeresen időt kell szentelnünk a terápiás foglalkozásoknak, és programjainkat ennek megfelelően kell megterveznünk. Mindezek mellett belső motivációnkra is támaszkodnunk kell, hogy a folyamatot eredményesen végig tudjuk vinni.

Első lépésként fontos megfontolni, hogy az állami vagy a magánellátás mellett teszed le a voksodat.

Ezután a probléma jellege alapján célszerű elindulni a megoldás keresésére. Használhatod a baráti köröd tapasztalatait, és kérhetsz ajánlásokat, de mindenképpen győződj meg arról, hogy az adott szakember rendelkezik a megfelelő képzettséggel és szakmai tapasztalattal.

Van ingyenes pszichoterápiás lehetőség (például pszichiátriai gondozókban, pszichoterápiás osztályokon), de általában hosszabb várólistákkal, korlátozott kapacitással érdemes számolni.

Ki kicsoda a segítők között? A segítők csapata sokféle tehetséggel és háttérrel rendelkezik, akik mind a közösség javát szolgálják. Van köztük orvos, aki a gyógyulásra várókat támogatja; pedagógus, aki tudását átadva inspirálja a fiatalokat; és önkéntes, aki szabadidejét felajánlva segít a rászorulóknak. Mindezek a különböző szakemberek és lelkes önkéntesek együttesen alkotják azt a színes és összetartó közösséget, amely kész arra, hogy mindenki számára jobbá tegye a világot.

A segítő szakemberek világában sokféle lehetőséggel találkozhatunk, legyen szó coachokról, mentálhigiénés segítőkről, addiktológiai konzultánsokról vagy szociális munkásokról. Mindenki saját szakterületén rendelkezik képzettséggel, és különböző problémák megoldásában tud támogatást nyújtani. Azonban fontos, hogy tisztában legyünk a segítők kompetenciáival, mivel a területek közötti eltérések jelentősek lehetnek. Érdemes alaposan tájékozódni a vonzó címek, mint például „önismereti mentor”, mögött rejlő valóságot illetően. Sajnos hazánkban a segítő tevékenységek szabályozása még mindig laza, ezért fontos, hogy ügyeljünk a saját biztonságunkra, amikor ilyen szakemberekkel dolgozunk együtt.

Ha konkrétan pszichológust keresel, akkor is ellenőrizned kell, hogy milyen végzettségekkel rendelkezik, mire jogosult és milyen tudása van, azonban ebben könnyű elveszni. Nyugodtan kérdezz a választott szakembertől. Az egészségügyi végzettséggel rendelkezőkről pedig nyilvántartást vezet az Országos Kórházi Főigazgatóság.

Okleveles pszichológus. Három éves alapképzés után két év intenzív mesterképzésen vett részt, ahol mélyreható ismeretekre tett szert a választott pszichológiai irányzat terén. Ez a végzettség hasonlóan az orvosi alapképzéshez, további szakosodást igényel a szakemberektől. Lényeges, hogy az alapképzés elvégzése, illetve a mesterképzés keretében szerzett hallgatói jogviszony nem elegendő önálló praxis gyakorlásához.

Továbbképzésre három út áll rendelkezésre. Az első az egészségügyi végzettség megszerzése. A második a szakirányú továbbképzésen valamely szakirányban való mélyebb ismeretszerzés. A harmadik pedig a tudományos pálya, a PhD fokozat megszerzése.

Az egészségügyi szakvizsgák, mint például a klinikai szakpszichológus, neuropszichológiai szakpszichológus és egészség szakpszichológus képzések, a mesterképzésre épülő, 3-4 éves továbbképzéseket ölelik fel. Ezen időszak alatt a hallgatók kötelezően egészségügyi intézményekben szerzik meg gyakorlati tapasztalataikat, szakmai felügyelet mellett. A klinikai szakpszichológusok a mentális zavarok diagnosztizálására és kezelésére specializálódtak, míg a neuropszichológusok a központi idegrendszert érintő rendellenességekkel foglalkoznak. Az egészség szakpszichológusok pedig a szomatikus betegségek pszichológiai aspektusait vizsgálják, segítve a pácienseket a testi és lelki egészség harmonizálásában. A képzés végén a hallgatók szakmai vizsgát tesznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy önállóan végezhessék a szakmai tevékenységüket.

Az egészségügyi szakvizsgákhoz különböző kiegészítő vizsgák kapcsolódhatnak, mint például az igazságügyi szakvizsga, az addiktológiai specializáció, valamint a pszichoterápiás képzés.

Ha úgy érzed, hogy erőteljes pszichés tünetek, mint például szorongás, depresszió, alvási problémák vagy kényszeres gondolatok gyötrik, érdemes szakemberhez, például klinikai szakpszichológushoz vagy pszichoterapeutához fordulni. Ezen kívül, ha szeretnéd mélyebben megérteni önmagadat, és fejlődni a személyiségeddel kapcsolatos területeken, mint például a kapcsolati dinamikák, akkor is hasznos lehet a szakmai segítség igénybevétele.

A posztgraduális képzések a mesterképzést követően lehetőséget nyújtanak a tudás elmélyítésére egy adott szakterületen vagy problémakörben. Bár ezek a programok nem minősülnek hivatalos szakvizsgának, a résztvevők egy-két év alatt bővíthetik ismereteiket és szakmai készségeiket. A belépési követelmények általában rugalmasabbak, mint az egészségügyi szakvizsgák esetében, és jogi értelemben nem biztosítanak újabb kompetenciákat a mesterképzéshez viszonyítva. Azonban a posztgraduális képzések értékes tapasztalatokat és mélyebb szakmai tudást kínálnak azok számára, akik szeretnék fejleszteni magukat a választott területükön.

Ezek a szakemberek jellemzően egészséges egyénekkel végzett pszichológiai munkára jogosultak, amit általában pszichológiai tanácsadásnak vagy konzultációnak nevezünk. A pszichológiai konzultáció általában egy rövid, néhány hónapos folyamatot jelent. Amennyiben pszichés panaszokkal küzdesz, érdemes klinikai szakpszichológushoz fordulnod.

Módszerspecifikus képzés: Egyedi megközelítések a pszichológiai fejlődésben. Ezek a képzések különleges területet képviselnek a segítő szakmában, hiszen egy-egy pszichológiai vagy pszichoterápiás módszer mélyreható elsajátítására fókuszálnak. Az ilyen képzések az adott módszert oktató egyesületek keretein belül zajlanak, ahol a segítők nemcsak elméleti tudásra, hanem gyakorlati tapasztalatokra is szert tehetnek. Legyen szó kognitív viselkedésterápiáról, sématerápiáról, EMDR-ről vagy más hasonló megközelítésekről, a módszerspecifikus képzések általában a résztvevők saját élményein alapulnak, így a tanulás folyamata rendkívül személyre szabott. Az oktatás során a résztvevők elméleti anyagok mellett gyakorlati feladatokat is végeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy a tanultakat a valós életben is alkalmazzák. A képzések időtartama változó, és az adott módszertől függően több év is lehet, így a résztvevők mélyebb megértést nyernek a választott technikák hátteréről és alkalmazásáról. Ezek az intenzív, módszerspecifikus programok tehát nemcsak szakmai fejlődést, hanem személyes növekedést is kínálnak a segítők számára.

A pszichológusok szakképzettségük és módszerspecifikus képesítéseik alapján különböző terápiás formákat kínálhatnak, mint például egyéni, pár- és családterápia, valamint csoportos foglalkozások.

Elengedhetetlen, hogy alaposan tájékozódj a választott szakember hátteréről és képzettségéről. Ne habozz kérdezni tőle, hiszen fontos, hogy tisztában legyél azzal, mit tud vállalni, és milyen feltételek mellett dolgozik. Egy nyílt beszélgetés segíthet abban, hogy mindkét fél egyértelmű elvárásokkal és információkkal rendelkezzen.

Hogyan közelítsd meg a dolgot?

Az első pár alkalom az ismerkedés ideje. Nem muszáj az első pszichológusnál, terapeutánál maradnod, ha nem érzed megfelelőnek, vagy nem szimpatikus. Fontos, hogy biztonságban érezd magadat a pszichológusodnál. Párhuzamosan azonban ne járj több szakemberhez!

Ne habozz, kérdezz bátran! A szakértő szívesen válaszol a végzettségével, tapasztalataival és módszereivel kapcsolatos kérdéseidre. Ha valami nem világos a folyamat során, nyugodtan említsd meg! Minél inkább tájékozott vagy, annál jobban hozzájárulhatsz a folyamat sikeréhez!

Magyarországon jelenleg pszichoterápiát pszichoterapeuta szakvizsgával rendelkező szakorvos és klinikai szakpszichológus végezhet. Amennyiben függőség áll fenn, vagy rendszeres pszichoaktív szerhasználat jellemez, érdemes addiktológiai tapasztalattal rendelkező szakembert keresni. Ezeknek a szakvizsgáknak a hiányában pszichológiai tanácsadást/konzultációt végezhet az, aki pszichológus diplomával rendelkezik. Fontos, hogy a tanácsadás nem egészségügyi ellátás, nem gyógyító beavatkozás.

Légy tudatos a terápiás folyamatban! Számos írás áll rendelkezésre, amelyek részletezik a különböző képzési szinteket és a terapeutákkal szemben elvárt viselkedést. Érdemes alaposan utánanézned, és figyelemmel kísérni terapeutád hozzáállását és interakcióját. Ha úgy érzed, hogy bántalmazó vagy túlzottan kritikus a megközelítése, ne habozz kifejezni érzéseidet, vagy akár megszakítani a kapcsolatot. Az érzéseid és a biztonságod mindig elsődlegesek!

Légy őszinte! A terápia hosszas folyamat, befektetés önmagadba, amiben az őszinteség hiánya a hatékonyság akadályozója. A legnehezebb a terapeutáddal kapcsolatos negatív érzések megosztása lehet, azonban ezek nagyban rontják a terápiás kapcsolatot és a folyamat hatékonyságát, ha rejtve maradnak. Ha megosztod őket, akkor viszont nagy valószínűséggel nagyon termékeny beszélgetés alakul ki belőle, amiből saját magaddal kapcsolatos információkat is nyerhetsz.

Mielőtt tovább lépnél, kérlek, szánj egy rövid pillanatot arra, hogy elgondolkodj: mik is az első érzéseid és gondolataid a következő kérdés kapcsán: Mit várok el a terápiás folyamattól, és milyen reményekkel tekintek a jövőmre?

A pszichológia nem egy egységes szemléletet képviselő tudományág. A lelki működés sokszínűsége az elméletek és a gyakorlatok sokszínűségéhez vezet. A különböző megközelítések más-más hangsúlyt fektetnek a lelki panaszok hátterében szerepet játszó tényezőkre és a megoldási lehetőségekre. Van olyan megközelítés, ami például a gondolkodási mód szerepét hangsúlyozza, más a tudattalan érzelmeket és egyéb tartalmakat igyekszik feltárni, míg van, ami az emberi lét általános tapasztalatai mentén megjelenő szenvedéseket és kérdéseket boncolgatja. Találkozhatsz olyan szakemberrel, aki a transzgenerációs hatásokra figyel jobban, míg egy másik az itt és most eseményeit helyezi fókuszba. Van, aki csoportban, míg más az egyéni, kétfős helyzetben látja inkább a lehetőséget.

Ez a szemléleti és módszertani sokszínűség számomra rendkívül inspiráló, mivel lehetőséget ad arra, hogy egy adott problémát különböző nézőpontokból közelítsünk meg. Ezzel párhuzamosan minden kliens megtalálhatja a saját igényeinek legjobban megfelelő terapeutát. A terápiás környezet egyfajta játékos tér, ahol végtelen lehetőségek várnak ránk, és ahol felfedezhetjük a megoldások széles palettáját.

A pszichológiai szakemberek többsége úgy véli, hogy a kapcsolatban felmerülő problémák gyökerei is ott találhatók, ahol a kötelék megsérül. Ezért a gyógyulás és a helyreállítás folyamata is a kapcsolat keretein belül zajlik.

Ahhoz, hogy egy terapeuta valóban hatékonyan tudjon segíteni, kettős tudatossággal kell részt vennie az üléseken. Az egyik síkon mély empátiával kapcsolódik a klienshez, megértve és átélve a nehézségeit, miközben bátorítja őt a kihívások leküzdésére. Ugyanakkor egy másik nézőpontból bölcsen rávilágít azokra a területekre, amelyek esetleg elkerülik a kliens figyelmét, és folyamatosan figyelemmel kíséri a kettőjük közötti dinamikát. Ehhez szükséges, hogy némi távolságot tartson a hallottaktól, így képes lesz objektíven látni a helyzetet, miközben szakmai tudásával és technikai ismereteivel is naprakész marad.

Eközben azonban a terapeuta nem mindentudó, sőt nem is hiheti ezt magáról. Hiszen a vele szemben ülő kliense életét nem élheti helyette, nem dönthet helyette, és nem ismerheti meg soha teljes egészében. Annyit tud segíteni és annyit tud a kliense állapotán lökni, amennyit a kliense is beletesz a folyamatba, és amennyit meg tud osztani önmagából éppen aktuálisan.

Egy mondatban összefoglalva: a terápia olyan tér, ahol sok mindent meg lehet élni, meg lehet vizsgálni, és ahol támogatást, figyelmet és tiszteletet kaphatunk.

Fontos azonban tisztában lenni azzal, hogy vannak rossz és etikátlan terapeuták is. Ezekre a jellemzőkre érdemes odafigyelni, és jelezni, ha valamivel nem értesz egyet.

A pszichológusok munkája során különböző szintű hibák léphetnek fel, amelyek hatással lehetnek a terápiás folyamatra. A legsúlyosabb vétségek közé tartozik a titoktartás megszegése és a klienssel való szexuális kapcsolat kialakítása, amelyek súlyosan sértik a szakmai etikai normákat. Ugyanakkor léteznek olyan finomabb, de annál is zavaróbb hibák, amelyek esetleg nem azonnal észlelhetők. Ilyenek például, ha a terapeuta gyakran késik az ülésekről, vagy ha az ülés során a saját életéről oszt meg olyan részleteket, amelyek nem szolgálják a terápia célját, sőt, inkább túlzottan intimek. Továbbá, ha a szakember lekezelően, kritikusan vagy megalázóan kommunikál, az szintén komoly problémát jelenthet a terapeuta-kliens kapcsolatban.

A változás azonban nem lesz lineáris. Néha lesznek visszaesések, majd nagy fellendülések, lesznek nehéz ülések és olyanok, ahol azt érezzük, nem történt semmi. Lesz, amikor úgy érezzük, hogy nagyon tettrekészek vagyunk és már sok mindent értünk, máskor teljesen elveszve érezzük majd magunkat, és azt is elfelejtjük, miért kezdtünk bele. Lesz, amikor elfáradunk és csak megpihennénk, máskor pedig lendületet nyerve törünk előre az önismeret útján.

A Covid időszaka jelentős változásokat hozott az online terápiák világában, lehetővé téve, hogy a vidéken vagy akár külföldön élők is könnyebben hozzájussanak a szükséges támogatáshoz. Az online terápia alapvetően jól működik, azonban mindkét formának – a hagyományos és az online – megvannak a saját előnyei és hátrányai. Fontos, hogy alaposan átgondoljuk, mi motivál bennünket az online terápia választásában, hiszen ez segíthet abban, hogy a számunkra legmegfelelőbb megoldást találjuk meg a lelki egészségünk javítására.

A személyes terápia egyik alapvető előnye, hogy a szakember felelős a terápia környezetének zavartalan fenntartásáért. Ezzel szemben az online terápia esetében a kliensre sokkal nagyobb teher hárul, mivel a saját környezetük biztonságát és nyugalmát kell megteremteniük. Ráadásul az adatvédelem szempontjából is aggasztóbbnak tartom az online formát, hiszen a biztonság garantálása sokkal bonyolultabb feladat.

A személyes terápia egyik jelentős előnye a hozzá kapcsolódó utazási idő, amely lehetőséget ad arra, hogy mentálisan előkészüljünk az ülésre, és az azt követő időszakban is átgondoljuk a felmerült témákat. Az online terápia viszont rugalmasságot kínál, mivel elkerülhetjük az utazással járó időt és energiát. Ha a kényelem a fő motivációnk, érdemes mérlegelnünk, hogy a személyes jelenlétre való törekvés is beépüljön a terápiás folyamatunkba, hiszen ez különleges dimenziót adhat a tapasztalatainknak.