A fülemülesitke, Magyarország egyik lenyűgöző madárfaja, a legszebb énekesek közé tartozik. Ez a kis madár, mely a fák sűrű ágai között rejtőzik, nem csupán a látványával, hanem varázslatos dallamaival is elbűvöli a természetkedvelőket. A felnőtt egyedek
A legkitartóbbakat mesteri alkotásaival és a szoros családi kötelékek felejthetetlen pillanataival honorálja.
"A legkisebb nádfoltoktól a legnagyobb kiterjedésű mocsarakig mindenütt előfordulnak a nádban élő és költő nádiposzáták. A termetesebb nádirigón kívül a kisebb nádiposzátákat a nép egyszerűen nádiverébnek titulálja és nem tesz különbséget a fajok között. Az első pillantásra nagyon hasonló nádiposzáták között, mint a gyakori cserregő- és foltos nádiposzáta, olyan ritka, és a többi nádiposzátától eltérő fajt is felfedezhetünk, mint amilyen a fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon). A fülemülesitke termete és színezete szinte teljesen megegyezik a gyakori foltos nádiposzáta mintázatával. Ha azonban közelebbről vesszük szemügyre a kézben tartott madarat, láthatjuk, hogy a feje teteje sötétebb, csaknem fekete, a szemsávja pedig világosabb, majdnem fehér színű"- így kezdi a faj bemutatását Gergely József a Magyar Szó 1987-es számában.
A feljegyzések szerint hazai jelenlétére elsőként Mikuska József ornitológus figyelt fel a Ludasi-tavon, a hatvanas évek elején. Később sikerült bizonyítania a faj fészkelését is - ami nagy szerencse, hiszen a fülemülesitke - rejtett életmódja miatt - még ma is kihívások elé állítja a megfigyelőket. A sitke nevet állítólag Herman Ottó adta neki, méghozzá azért, mert népies elnevezése nem volt ismert, és még a pákászok is csak az ornitológusok elbeszélése révén ismerték meg a fajt. A sitke egy dunántúli ősi családnév, amit ismeretlen okokból Herman Ottó alkalmasnak talált a madár számára. A fülemüle előtag pedig azért került a neve mellé, mert a sitke éneke nagyon hasonlít a fülemüle emelkedő trillájára.
A nádiposzáta, a legkorábban érkező madaraink közé tartozik, ám vonulása során a legnagyobb türelemmel várakozik, mielőtt elhagyja hazánkat. Október végén, sőt még november elején is fellelhetjük őt a nádasok rejtekében, ahol szívhez szóló énekével varázsolja el a természetet. Kellemes dallamai ilyenkor is örömet okoznak, és emlékeztetnek bennünket a közelgő télre.
Az MME adatlapja alapján a fülemülesitke a mediterrán térség édes és brakkvizes nádasain tölti a telet. A brakkvíz olyan víz, amely sótartalmában a friss és a tengervíz között helyezkedik el. Hazánkban, elterjedésének nyugati és északi határait érintve, főként a Fertő-tónál és az izsáki Kolon-tónál figyelhető meg, ám időnként más területeken is felbukkanhat. Érdekes, hogy ha egyszer rátalál egy számára kedvező élőhelyre, ritkán vált másikra; a fészkelési és telelési területek iránti elkötelezettségét a nagy területhűség is mutatja.
A fészek, melyet felülről zár, lehullott és összetöredezett nádakra, valamint zsombékokra épül. Mivel ez a lakóhely közvetlenül a víz közelében található, különösen érzékeny a költési időszak alatt tapasztalható vízszint ingadozásokra. Évente kétszer költ, és a fészekaljanként 4-5 tojásra kizárólag a tojó ültet. Márciusban foglalja el költőterületét, amit a hímek egyedi énekével jeleznek. Április elején a fészekalja már teljes lehet, így júniusra a második költéshez is hozzáláthat.
A hím és tojó fiókanevelési feladatait közösen vállalják, kiváló csapatmunkával etetve csemetéiket, főként vízi rovarokkal, legyekkel és szúnyogokkal. Érdekes, hogy alig néhány másodperc telik el, míg a másik szülő újra megérkezik a következő falattal. A Velencei-tónál végzett kutatások során kiderült, hogy a fülemülesitke család minden apró rezdülése egy középpont körül forog. Radetzky Jenő beszámolójában olvasható, hogy "A fiókák valószínűleg jól meg tudják különböztetni a szél által keltett növényi zörejeket a szülők érkezésének hangjától. Az érkező szülők nem adnak ki semmiféle saját hangot. Elég, ha a fiókákat szemmel tartjuk: ha tátogatják a szájukat, biztosak lehetünk benne, hogy valamelyik szülő közeledik." Radetzky és kutatócsapata alaposan megfigyelte a faj fészekrakási és fiókanevelési szokásait, melyek apró részletei rengeteg tanulsággal szolgálnak a megfigyelők és kutatók számára. Ez a különleges érzékekkel rendelkező faj, bár zárkózott életet él, mindennapjai során olyan érdekességeket oszt meg velünk, amelyek gazdagítják tudásunkat.
Védelme ráadásul nem véletlen: a fülemülesitke hazai állományát komolyan veszélyezteti az öreg nádasok és gyékényesek aratása, illetve a mocsarak szétdarabolódása, feltöltődése. 1901 óta élvez védettséget hazánkban: természetvédelmi értéke 50 000 forint.
Címlapfotó: ChristopheBernier30/wikimedia és Dr Raju Kasambe/wikimedia
