A Louvre kirámolása valóban merész vállalkozás volt, de a történelem során számos olyan műkincsrablás is történt, amelyek még inkább sokkolták a közvéleményt.

Az idővel versenyt fut a rendőrség, hogy visszaszerezze a Louvre-ból mindössze hét perc alatt eltulajdonított, 88 millió euróra becsült (kulturális szempontból felbecsülhetetlen) koronaékszereket. Mivel a lopott műkincsek piacán való értékesítés szinte lehetetlen, nem zárható ki, hogy az aranyat és ezüstöt beolvasztják, míg a drágaköveket feldarabolják. A Louvre kifosztása a történelem egyik legmerészebb ékszerrablásának számít, érdemes azonban megvizsgálni, hogy milyen erős verseny zajlik a műkincsrablások világában.

Október 19-én, vasárnap reggel 9:30 és 9:40 között egy merész ékszerrablás zajlott le, amely a közelmúlt egyik legnagyobbja volt. Az elkövetők, akik csuklyát viseltek, a múzeum Szajna-parti oldalán, ahol éppen felújítási munkálatok folytak, egy teherautóra szerelt emelőkosárral jutottak fel az emeleti Apolló-galéria ablakához, ahol a francia koronaékszerek találhatók. Akkumulátoros láncfűrészükkel betörték az üveget, majd ketten behatoltak a terembe, míg harmadik társuk kint maradt, hogy őrködjön. A bátor rablók feltörték a Napóleon-vitrinek üvegét, gyorsan összegyűjtötték a zsákmányt, majd egy Yamaha TMAX motorral elmenekültek a helyszínről.

Összesen kilenc darab, összesen 88 millió euróra (34,3 milliárd forintra) becsült történelmi ékszert vittek el, köztük smaragd és zafír fülbevalókat, nyakláncokat, egy tiarát, valamint egy lenyűgöző brossot, amely 2438 gyémánttal van díszítve. Külön érdekesség, hogy az egyik ékszert, Eugénia császárné koronáját, a múzeum előtt törték el, és ott találták meg. Mivel azonban ezek az ékszerek a történelem jelentős részét képezik, valódi értékük szavakkal nem kifejezhető.

Ezek a koronaékszerek olyannyira legendásak, hogy nem árusíthatók csupán úgy, mint bármilyen más tárgy. A nyomozók szerint a legfontosabb feladatuk nem csupán a visszaszolgáltatás, hanem annak biztosítása is, hogy ezek a kincsek a történelem méltó örökségeként éljenek tovább.

Így viszont a történelmi ékszerek valószínűleg örökre elvesznek. Mindössze egy hetük van elkapni a tolvajokat, mert az ékszerek még náluk lehetnek. Ha tovább tart a nyomozás, akkor a zsákmányt valószínűleg szétszerelik és nyoma vész. "Az idővel futunk versenyt" - mondta az egyik nyomozó.

Az érték és a professzionális kivitelezés szempontjából ez az akció a történelem egyik legmerészebb ékszerrablásaként fog bevonulni. Érdemes azonban alaposan megvizsgálni, milyen erős konkurenciával állunk szemben a műkincstolvajok világában.

...ott folytatták a sötét tervüket. Az álrendőrök, akik valójában jól megtervezett bűnözők voltak, a múzeum védtelen állapotát kihasználva, gyorsan és ügyesen vágtak bele a rablásba. A Holland teremben, amely tele volt értékes festményekkel és műkincsekkel, szakszerűen válogatták ki a legértékesebb darabokat. Az ügyeletes őr, akit meglepetésként ért a helyzet, kétségbeesetten próbálta felmérni a szituációt, de hamar rájött, hogy a helyzet súlyosabb, mint gondolta. Az alagsorban bilincsben fekvő kollégájával egyetemben nem voltak képesek megakadályozni a bűnözők munkáját. A rablás mindössze 81 percig tartott, de a következmények évtizedekre nyomot hagytak a művészettörténetben. A múzeum értékes kincseinek eltűnése, köztük Vermeer és Rembrandt művei, máig megoldatlan rejtély maradt, és a bűnügyi világ egyik legnagyobb kihívásává vált. A bűnözők ügyessége és a múzeum védelmének hiányosságai örökre emlékezetessé tették azt az éjszakát, amikor a művészetet és a bűnözést egy különös találkozás kötötte össze.

A hírhedt művészeti rablás során a tettesek középpontjában Rembrandt egyik legértékesebb festménye, a Krisztus a Galileai-tenger viharában állt, de nem feledkezhetünk meg a Hölgy és úr fekete ruhában című műről sem, valamint Vermeer lenyűgöző Koncert című alkotásáról. A rablók úgy tűnik, hogy gondosan feltekerték a vásznakat, majd hajnali 2:45-kor távoztak, elhajtva a biztonsági kamerák felvételeit tartalmazó videokazettával. Az őrök a rendőrség kiérkezéséig, negyed 9-ig bilincsben maradtak, várva, hogy a hatóságok fényt derítsenek a történtekre.

Bár az FBI nyomozói már számos alkalommal közel kerültek a megoldáshoz, a múzeum továbbra is aktívan keresi a segítséget. Jelenleg is érvényben van a 10 millió dolláros jutalom, amelyet azoknak kínálnak, akik olyan információkat osztanak meg, amelyek hozzájárulhatnak az ellopott művek biztonságos visszaszerzéséhez. Ezen felül külön 100 ezer dolláros prémiumot ajánlanak a napóleoni bonszazs díszítés visszanyeréséért. "Bárki, aki bármilyen adatot tud az eltulajdonított műalkotásokról, kérjük, lépjen kapcsolatba közvetlenül a Gardner Múzeummal. Teljes titoktartás garantált."

Az eltűnt képek keretei most is üresen lógnak a falakon. A Gardner Múzeum igazgatója még 35 év elteltével is bizakodik és nem adta fel a reményt, hogy egyszer visszakerülnek az egyetemes kultúra remekművei. Szerinte egyébként "közönséges helyi bűnözők" lopták el a műtárgyakat, nem egy csapat ravasz profi tolvaj, mint A Thomas Crown-ügy című filmben, ahol Monet "San Giorgio Maggiore,alkonyatkor" című festményével sétál ki a főhős a New York-i Metropolitan Múzeumból - ahol a való életben is látható.

Mivel ilyen híres és körözött festményeket lehetetlen eladni a műkincspiacon, az sem kizárt, hogy az elkövetők megsemmisítették a "forró árukat".

Egy különleges és figyelemfelkeltő bűncselekmény zajlott 2019. november 25-én hajnali órákban, amikor is a drezdai Zöld Trezorból, más néven a Grünes Gewölbe-ből, királyi ékszereket loptak el. A bűnözők három, a 18. századból származó ékszerkészletből összesen 21 értékes darabot vittek magukkal. A zsákmány között olyan lenyűgöző ékszerek találhatók, mint gyémántok, rubinok, smaragdok és zafírok, valamint egy különleges, ezüstből és aranyból készült párbajtőr, amelyet kilenc nagy és hétszázhetven kisebb gyémánt díszít. Az ellopott tárgyak között szerepelt továbbá egy 660 drágaköves, királynői bross, egy 115 gyémántot magában foglaló kalapcsat, a 10 millió euróra értékelt Drezdai Fehér Gyémánt, valamint a lengyel király Fehér Sas Rendjének gyémántokkal ékesített mellcsillaga. A rablás mértéke és a tárgyak ritkasága miatt ez az esemény a történelem egyik legnagyobb ékszerrablásaként vonult be a köztudatba.

Egy csoport tagjai szándékosan felgyújtottak egy elektromos megszakító paneleket, hogy így áramszünetet idézzenek elő a környéken. Az épület körüli világítás teljesen megszűnt, és a biztonsági rendszerek is megbénultak, így a riasztók néma csendben maradtak. Érdekes módon, a múzeum független áramforrással üzemelő kamerái azonban zavartalanul működtek. A tettesek egy hidraulikus gép segítségével átvágták az ablak védőrácsait, majd távozásukkor ragasztószalaggal próbálták visszaragasztani azokat a helyükre. A következő lépésként baltával törték szét a vitrineket, és mohón felmarkolták a kiállított ékszereket.

majd néhány másodperccel a rendőrség kiérkezése előtt sikerült elmenekülniük egy Audival, amit egy drezdai mélygarázsban hagytak és felgyújtottak, mielőtt visszamentek Berlinbe.

A kincsestár, amely a képzőművészet, drágakövek és ékszerek iránti szenvedélyének köszönhetően jött létre, Erős Ágost, a szász választófejedelem és lengyel király jóvoltából alakult ki a drezdai vár termeiben 1723-ban. A rablás idején a gyűjteményben több mint 3000 darab arany, ezüst, elefántcsont és gyöngyökkel, gyémántokkal díszített ékszer és kincs található. Különösen figyelemre méltó egy 648 karátos zafír, amely Nagy Péter orosz cár ajándéka volt, és amely csodával határos módon megmenekült a tolvajok kezei közül.

Egy esztendőn át tartó kutatás után

akik egy vádalku keretében visszaszolgáltatták az ellopott kincsek többségét (21-ből 15-öt). Így négy év négy hónaptól hat év három hónapig terjedő börtönbüntetéseket kaptak. De egy gyémántos kardmarkolat és a legértékesebb darab, a Szászország Fehér Köveként ismert Drezdai Fehér Gyémánt máig nem került elő

A Remmo-klán tagjai nem voltak kezdők. Két évvel ezelőtt, 2017 márciusában...

(50 centiméter átmérőjű és 2,8 centiméter vastagságú) és súlyú (100 kilogramm) színarany érméjét, a Big Maple Leaf-et (Nagy Juharlevél) a berlini Bode Múzeumból. Egy biztonsági őrként ott dolgozó muzulmán gyerekkori barát segítségével emelték el a Kanadai Királyi Pénzverde által 2007-ben kibocsátott (II. Erzsébet királynőt és a juharlevelet ábrázoló) emlékérmet, és állítólag gördeszkával és talicskával gurították el a menekülőautóhoz.

Előkerültek a három fiatal tolvaj, akik a huszonéves korosztályhoz tartoznak, és a bíróság 2020-ban 3-3 év börtönbüntetésre ítélte őket. A biztonsági őr, aki a bűncselekmény során megsérült, 3 év és 4 hónap rács mögött kénytelen tölteni az időt. Ám a különleges aranyérme, amelyért a bűntettet elkövették, sajnos nem került elő, és a hatóságok sem számítanak arra, hogy valaha is napvilágot lát. A nyomozók felfedeztek aranypor maradványokat az elkövetők ruházatán és járművükben, ami egyértelműen arra utal, hogy a tolvajok valószínűleg a lopás során érintkeztek az értékes tárggyal.

Kiemelkedő eseménynek számít a Szépművészeti Múzeum 1983. november 5-i késő esti kirablása, amikor hét reneszánsz és barokk festményt vittek el a tolvajok, akik kivételesen ügyesen hajtották végre a tettet. A zsákmány között két Raffaello munka is szerepelt: az egyik a híres, akkoriban közel 20 millió dollárt érő, befejezetlen Esterházy Madonna, míg a másik az Ifjú képmása. Ezen kívül két Tintoretto, két Tiepolo és egy ismeretlen művész alkotása is a tolvajok kezére került.

Majdhogynem minden ajtó nyitva állt azon a napon, csupán a bejárati ajtók zárva maradtak.

Az elkövetők azonban számos figyelmetlenséget követtek el. A bűntény helyszínén találtak egy olasz feliratú csavarhúzót, valamint egy olasz trikolór színeivel díszített kötelet is. Pár nappal később, Százhalombatta közelében a Duna-parton rábukkantak egy zsákra, amely tele volt képkeretek törmelékeivel. A zsákról pedig kiderült, hogy Olaszországban készült állati takarmány csomagolására használták.

Tehát adott volt egy olasz szál. A hidegháborús vízumkötelezettség lehetőséget teremtett arra, hogy összegyűjtsék annak a több ezer olasznak az adatait, akik november 1. és 10. között Magyarország területén tartózkodtak. Ebből a munkából sikerült ötvenre csökkenteni a gyanús olasz látogatók számát. Már csak annyira volt szükség, hogy a rendőrség által november 9-én eltűntként bejelentett, olaszul beszélő fiatal, Jónás Katalin, akinek olasz ismerősei voltak, előkerüljön és letartóztassák.

A történet egy különös olasz-magyar vegyes társaság körül forog. A cselekmény középpontjában Efthimiosz Moszkoklaidesz áll, egy milliomos görög olívaolajgyáros, aki testvérével együtt megbízta a bűnbandát, hogy ellopjanak néhány értékes festményt. A műalkotásokat egy elhagyatott görög kolostor kertjében rejtették el, és egy zöld bőröndben tűntek fel. Egyetlen kivétel azonban akad: Raffaelo Ifjú híres képmása, amelyet a magyar bandatagok a törökbálinti határ közelében ástak el, nejlonzacskóba csomagolva, mint biztosítékot arra, hogy mindenképpen megkapják a várt 10 ezer dolláros részüket. A történet izgalmas és titokzatos fordulatokat rejt, miközben a bűn világának mélyére kalauzolja az olvasót.

A büntetőper gyorsan lefolyt, és a döntések megszülettek. Kovács Gusztávot 12 év fegyházbüntetésre, Raffai Józsefet pedig 7 év börtönre ítélték. Jónás Katalin esetében 6 hónap felfüggesztett büntetést szabtak ki. Az olasz elkövetők viszonylag enyhébben megúszták a dolgot: Olaszországban 4 év és 6 hónap, míg a banda másik három tagja 4 év és 9 hónapos elzárásra számíthatott. A görög étolajgyáros, aki megrendelőként került a gyanú hálójába, valamint testvére, a bizonyítékok hiánya miatt megúszta a felelősségre vonást. A bíróság előtt azt állították, hogy életükben soha nem hallottak Raffaellóról.