Mi vár ránk ebben a helyzetben? A földkéreg alattunk egyre csak repedezik és törik.

A kutatók felfedezték, hogy a Cascadia régiójában, ahol a Juan de Fuca és az Explorer tektonikus lemezek fokozatosan süllyednek az észak-amerikai lemez alá, egy szubdukciós zóna lassú leépülésen megy keresztül. Ezek a szubdukciós zónák a Föld felszínén olyan helyek, ahol két tektonikus lemez ütközik; a sűrűbb lemez alábukik a másik alatt, és visszatér a földkéreg mélyebb rétegeibe. Ezen a területen gyakran megfigyelhetők mélytengeri árkok, valamint aktív vulkáni tevékenység, mint például szigetívek kialakulása, továbbá földrengések is jellemzőek.

Ez az első alkalom, hogy részletes megfigyelésekre nyílt lehetőség egy szubdukciós zónában. Miért is olyan lényeges ez a felfedezés? Mert ezek a szubdukciós zónák a Föld legnagyobb erővel bíró és legmeghatározóbb geológiai rendszerei közé tartoznak. Ezek a zónák nemcsak kontinenseket mozgatnak meg, hanem katasztrofális földrengések és vulkánkitörések színhelyévé is válnak - számol be róla a Scitech Daily.

A szakértők eddig is tisztában voltak azzal, hogy a szubdukciós zónák élete egyszer véget ér, de a pontos mechanizmusra eddig nem volt válasz. Most azonban fény derült erre a rejtélyre. Brandon Shuck, a Louisiana Állami Egyetem geológusa és a kutatás vezető szerzője a jelenséget egy vonat mozgásához hasonlította. Rávilágított, hogy egy szubdukciós zóna aktiválása óriási energiát igényel, akárcsak egy vonat elindítása. Azonban, miután a folyamat beindult, rendkívül nehéz megállítani. "Ahhoz, hogy megszüntessük, valami rendkívüli eseményre van szükség - lényegében egy vonatszerencsétlenségre." - részletezte a geológus.

Az expedíció során a kutatók egy hajó fedélzetéről hanghullámokat irányítottak a tengerfenék irányába, és egy 15 kilométeres víz alatti érzékelőhálózat segítségével figyelték meg a hullámok visszaverődését. Az így nyert adatok részletes képet adtak a régió mélyén rejlő struktúrákról, felfedve a mély repedéseket és törésvonalakat, ahol a tektonikus lemez kezd lassan felhasadni.

Shuck a folyamatot így írta le: "Ahelyett, hogy hirtelen megállna, a lemez fokozatosan, darabokra hullik szét, mikrolemezeket és új határokat formálva. Így egy hatalmas vonatszerencsétlenség helyett inkább úgy tűnik, mintha egy vonat lassan kisodródna a sínekről, szakaszonként."

Ezen kívül felfedezték, hogy létezik egy hatalmas törésvonal, amely folyamatosan roncsolja a lemezt. Amikor azonban a törés bekövetkezik, a kőzetek már nem tapadnak össze, így nem idéznek elő további földrengéseket. Ez segít megérteni, miért figyelhetünk meg a földrengés-aktivitás jegyzőkönyveiben, hogy bizonyos szakaszok továbbra is szeizmikusan aktívak, míg mások teljesen csendesek maradnak.

A kutatók megfigyelései alapján a lemezek szétesése nem egy hirtelen esemény, hanem fokozatosan, szakaszokban zajlik le. A transzformációs határok, vagyis azok a vetők, ahol a lemezek egymás mellett elmozdulnak, kulcsszerepet játszanak ebben a dinamikus folyamatban. Ezek a határok "átvágják" a lemezeket, lehetővé téve új mikrolemezek kialakulását, miközben a szubdukció más területeken továbbra is aktívan működik.

A kutatók ezen megfigyelések alapján választ kaptak arra a kérdésre is, hogy végül hogyan ér véget ez a bonyolult folyamat. Amikor a kisebb lemezdarabok leválnak, a nagyobb lemez lendülete fokozatosan csökken; mintha a kocsikat leválasztanák a megvadult vonatról. Így a Cascadia alatti lemezek most egyfajta lassú, de biztos haláltusát vívnak.

A legfrissebb kutatási eredmények új perspektívát nyújtanak a szokatlan vulkáni aktivitás megértésére, különösen a Kaliforniai-alsó partvidéken zajló jelenségekre vonatkozóan. E régióban a tudósok már hosszú ideje figyelemmel kísérik a fosszilis mikrolemezeket, amelyek eddig rejtélyes eredetük miatt nagy érdeklődés öveztek. Bár már korábban is felmerült, hogy ezek a mikrolemezek a haldokló szubdukciós zónák nyomait őrzik, a mögöttük álló mechanizmusokat sokáig homály fedte. A Cascadia régió alapos vizsgálata azonban rávilágított arra, hogy a szubdukciós zónák nem egyszeri, drámai események következtében omlanak össze, hanem fokozatosan, lépésről lépésre romlanak le, miközben mikrolemezeket hagynak maguk után, mint geológiai emlékeket.