Mik rejlenek a statisztikák mögött, amelyek alapján Orbán a nyugat-európai lakosságcserére tett utalásokat?

A miniszterelnök tusványosi beszédében említett migrációs statisztikák között szerepel az Európán belüli mozgás, valamint azok is, akiknek csupán egy szülője vagy nagyszülője született más országban.

Orbán Viktor idén július 26-án tartotta meg hagyományos éves előadását Tusványoson, ahol számos fontos állítást vetett papírra, melyeket már részletesen elemeztünk korábbi cikkünkben. A miniszterelnök külön figyelmet szentelt a migráció kérdésének, és ezzel kapcsolatban több konkrét adatot is közölt:

Megkerestük a Miniszterelnökséget, hogy megtudjuk, honnan származnak az Orbán által említett adatok, de a cikkünk publikálásáig nem érkezett válasz. Ezért saját kutatásba kezdtünk, és igyekeztünk összegyűjteni azokat az információkat, amelyekre Orbán hivatkozhatott. Ezeket az adatokat a cikkünkben bemutatjuk, kiegészítve a felmérések szakszerű értelmezését segítő módszertannal.

Az általunk begyűjtött információk fényében arra a következtetésre jutottunk, hogy a miniszterelnök valóban hiteles statisztikákra támaszkodott. Ugyanakkor a bécsi diákokra vonatkozó adatokat a kezdeti bejelentés óta módosították, ami azt jelenti, hogy a keresztény és muszlim diákok aránya sokkal kiegyenlítettebb, mint ahogyan azt Orbán beszédéből sejteni lehetett.

Orbán beszédéből nem derült ki az sem, hogy a német és a francia adatot nem lehet egy az egyben összehasonlítani, mert míg a német statisztika azt tekinti bevándorló háttérrel rendelkezőnek, akinek legalább egy szülője külföldön született, a francia felmérés azokat is ideveszi, akiknek legalább egy nagyszülője bevándorlóként érkezett Franciaországba.

A Pew Research Center kutatásai is alátámasztják, hogy Európában folyamatosan emelkedik a muszlim közösség aránya. Ha azonban a teljes európai népességet nézzük, a 2010 és 2020 közötti időszakban ez a növekedés csupán kevesebb mint egy százalékpontot tett ki.

Az Orbánéval azonos adatokat találtunk 2022-re és 2024-re is, azonban ezek nem a tanulókra, hanem a 15 év alatti gyermekekre vonatkoznak. Németországban a tankötelezettség életkora 15-16 év között változik, attól függően, hogy melyik tartományban és milyen típusú iskolában tanulnak a diákok. Ezért elmondható, hogy a két adatcsoport nagyjából átfedésben van egymással.

Ezek az információk a legfrissebb német mikrocenzus adataira épülnek. A mikrocenzus egy olyan statisztikai felmérés, amely a népesség kisebb minta alapján történő összeírását jelenti, és amely a két teljes népszámlálás között zajlik. Németországban 1957 óta minden évben elvégzik ezt a felmérést, amely során a lakosság körülbelül egy százalékát kérdezik meg különféle témákban.

A német hivataltól megérkeztek az abszolút adatok is (ha rákattintasz erre a linkre, automatikusan letöltődik egy táblázat; számunkra az excel fájl 12211-05 nevű lapja a legérdekesebb): a megkérdezett 11703 fő közül 15 év alatti fiatalokból 4975-en bevándorló háttérrel rendelkeznek, ami így 42,5%-os arányt képvisel.

Ez a 42,5 százalék megegyezik az Orbán Viktor által hivatkozott adattal. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy pontosan tisztázzuk, mit is értünk bevándorló háttér alatt: a német statisztikai megközelítés szerint bevándorló hátterűnek számít az a személy, akinek a családja korábban más országból érkezett.

A közel 5000 bevándorló hátterű 15 év alatti gyermek közül több mint 3800-nak nincs saját bevándorlási tapasztalata, ami arra utal, hogy valószínűleg másodgenerációs bevándorlókról van szó.

A statisztikák világában számos izgalmas adat vár felfedezésre, amelyek rávilágítanak arra, hogy a 42,5 százaléknyi bevándorló hátterű fiatal nem tekinthető az európai lakosságcserének reprezentatív mintájának. Ez a csoport sokszínűsége és egyedi jellemzői miatt nem alkalmas arra, hogy általános következtetéseket vonjunk le az egész európai társadalomról.

Az utóbbi 20 év során a teljes lakosságra vonatkozó statisztikai adatok is rendelkezésre állnak. Ezekből számos érdekes következtetés vonható le:

Ezt az információt egy kutatóközpont hivatalos weboldalán közzétett összefoglalóban és a Le Monde egyik cikkében is fellelhető. Mindkét írás a Le Figaro 2022 októberében publikált cikkére hivatkozik. A cikkben Pierre Lellouch, egy korábbi államtitkár szavait idézik, aki egy X-posztban arról számolt be, hogy a 0 és 4 éves kor között lévő gyermekek 40%-a bevándorló háttérrel bír. A politikai személyiség a francia Statisztikai Hivatal 2022 júliusában közzétett jelentéseit használta fel az állítása alátámasztására.

A francia társadalmi kontextusban ez a szám nem csupán azokra vonatkozik, akik maguk is bevándorlóként érkeztek Franciaországba, hanem kiterjed azok körére is, akiknek egy vagy mindkét szülője bevándorló, illetve azokra is, akiknek legalább egy nagyszülője külföldön született. Ezt a csoportot a francia hivatalos terminológia "vegyes származású" néven említi, amely azt jelzi, hogy az érintettek családi hátterében megtalálható legalább egy bevándorló nagyszülő.

Ha a német számítási eljárást alkalmaznánk, akkor 25,4%-os arányt kapnánk. Ezzel az eredménnyel az Orbán által említett kategóriák egybevágnának. Ez a szám azt jelzi, hogy a 4 év alatti gyermekek közül ennyien születtek Franciaországon kívül, vagy legalább az egyik szülőjük külföldön látta meg a napvilágot.

A bevándorló származású gyermekek többsége jellemzően abba a csoportba sorolható, ahol vagy mindkét szülő bevándorló (13,3%), vagy legalább az egyik nagyszülő külföldön született, amit "vegyes származásúnak" nevezünk (12,2%). Ezzel szemben az összes francia 4 év alatti gyermek csupán 0,8%-a született más országban.

A születési országra vonatkozó adatok szerint a bevándorló hátterű 4 év alattiak (vagy szüleik, nagyszüleik) negyede érkezett valamelyik európai országból, nagyrészük Spanyolországból, Olaszországból, Portugáliából vagy más EU-s országból. A legtöbben pedig a Marokkót, (a vitatott státuszú) Nyugat-Szaharát, Algériát, Tunéziát és Líbiát magában foglaló Magreb térségből vándoroltak Franciaországba. Líbia kivételével az említett országok francia gyarmatok voltak.

Idén áprilisban több cikk is megjelent egy felmérésről, amelyet Bettina Emmerling, a bécsi oktatásért, ifjúságért, integrációért és átláthatóságért felelős városi tanácsos készíttetett. A kutatás a bécsi tanulók vallási hovatartozását vizsgálta, és a cikkek megerősítették Orbán korábbi kijelentéseit: a felmérés elsődleges eredményei szerint a bécsi diákok 41,2%-a muszlim, míg 34,5%-a keresztény. Érdekesség, hogy a publikálásuk után egy nappal már szükség volt a számok pontosítására, amit a hvg.hu is észrevett.

A Bécsi Érsekség Iskolai Hivatala később adta le a jelentését, ami tartalmazta a katolikus magániskolák számait is. A korrekció után a keresztény diákok aránya 38,3 százalékra nőtt, muszlim vallású diákokra vonatkozó új adatokat viszont nem szolgáltattak. Ha feltételezzük, hogy a katolikus magániskolákból érkező adatok nem vagy alig növelték a muszlim tanulók számát, akkor körülbelül azonos keresztény és muszlim arányok jönnek ki a felmérésből, de legalábbis biztosan nincs 7 százalékpontos muszlim többség.

A hvg.hu a bécsi önkormányzattól friss, 2024 eleji statisztikákat szerzett be, amelyek a városban élő külföldi állampolgárokra vonatkoznak. Az adatok a következőket tükrözik:

Az Orbán által említett három adatból csupán egy volt kifejezetten a muszlim közösségre utaló, de ennek ellenére mélyebbre ásva igyekeztünk feltérképezni a növekvő muszlim népesség jelenségét. Fontos hangsúlyozni, hogy a világ számos pontján tapasztalható muszlim lakosság növekedése figyelemreméltó tény, amely mögött számos szociális, gazdasági és politikai tényező áll.

A Pew Research Center 2025 júniusában közzétett tanulmánya rámutatott, hogy a muszlim közösség világszerte folyamatosan növekszik: míg 2010-ben a számuk 1,7 milliárd volt, addig 2020-ra ez a szám 2 milliárdra emelkedett. A kutatás eredményei szerint a muszlimok egyharmada Indonéziában, Pakisztánban és Indiában él, és a leggyorsabb növekedés az ázsiai térségben figyelhető meg. Európában is jelentős változások történtek, hiszen a muszlim lakosság száma csaknem 16 százalékkal nőtt, 39 millióról 45 millióra.

Ha az európai összlakosságon belüli arányokat nézzük, akkor a 10 év alatt 6 milliós növekedés azt jelenti, hogy míg 2010-ben az európaiak 5,3 százaléka volt muszlim, 2020-ban már 6 százalékuk.

Orbán kijelentése, miszerint a nyugati nagyvárosok "belátható időn belül" muszlim többségűvé válnak, egy olyan előrejelzés, amelyet nem tudunk megerősíteni, mivel, ahogy a kutatási módszertanunk is hangsúlyozza, a jövőbeli eseményekre vonatkozó jóslatok nem vizsgálhatóak. Ugyanakkor érdemes alaposan megfontolni a Pew Research Center muszlim népesség növekedésére vonatkozó forgatókönyvét, még ha az országos szintű adatokra is vonatkozik, nem csupán a nagyvárosokra.

A kutatóintézet 2017-ben átfogó kutatást végzett Európa növekvő muszlim népességéről, amiben megállapították, hogy 2016-ban Európa lakosságának 4,9 százaléka volt muszlim (itt földrajzilag szűkebben definiálták Európát, mint a fent idézett kutatásban, ezért jöhetett ki valamivel alacsonyabb arány). Felvázoltak három lehetséges szcenáriót 2050-re attól függően, hogy folytatódik-e a 2015-2016-os migrációs hullám, enyhül, vagy jelentősen csökken az Európába érkező muszlim bevándorlók száma.

Az előrejelzésből az látszik, hogy "magas intenzitású migráció" mellett (a negyedik kép) jelentősen megnövekedne például Svédország, Németország, Franciaország vagy a Benelux-államok muszlim népessége: ebben az esetben a közel 30 százalékos svéd arány lenne a legmagasabb Európában.

A muszlim lakosság aránya 2050-re közepes bevándorlás mellett és további migráció nélkül is emelkedne Svédországban: az előbbi forgatókönyvben 20,5, az utóbbiban 11 százalékra.

A Pew Research 2024-es tanulmányának eredményei alapján a muszlim bevándorlók legfőbb célpontja Szaúd-Arábia. Az első tíz legkeresettebb ország között mindössze három európai szerepel: Törökország, Németország és Franciaország. Az adatok azt mutatják, hogy Németország és az Egyesült Államok között alig észlelhető különbség a muszlim bevándorlók számát illetően, mindössze 100 ezer fő a németországi javára.

Orbán Viktor tusványosi beszédét követően három nappal Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, egy Facebook-bejegyzés keretében erősítette meg a miniszterelnök nyugati országokra vonatkozó megjegyzéseit. A posztban egy olyan grafikont osztott meg, amely a rablások számát mutatja be 100 ezer lakosra vetítve az uniós tagállamok között. Az adatok az Eurostat 2019-es statisztikáin alapulnak.

Orbán Balázs a miniszterelnököt idézve annyit fűzött a képhez, hogy ez az ábra megmagyarázza, miért mondta Orbán Viktor tusványosi beszédében, hogy "Közép-Európáé a jövő." Arról azonban nem tesz említést, miért éppen a rablások számát közli és ezt miért köti össze a bevándorlás mértékéről szóló miniszterelnöki állítással - ám ezzel azt sugalmazza, hogy ez a két dolog összefügg.

Orbán Balázs nyilvánvalóan nem véletlenül választotta a rablásra vonatkozó statisztikák kiemelését, hiszen, ahogy azt egy korábbi írásunkban is részleteztük:

Ebben a cikkünkben az Eurostat által vizsgált 21 bűncselekménytípusra vonatkozó statisztikákból 15-öt vizsgáltunk meg, mert azokra találtunk magyar adatokat is. A rablásra vonatkozó 2022-es adatok így alakultak:

Ha megvizsgáljuk a rablásra vonatkozó idősoros adatokat, akkor ráadásul az látszik, hogy azok száma úgy Magyarországon, mint sok nyugati-európai országban, köztük Franciaországban is csökkenő tendenciát mutat (Magyarországon a legfrissebb, 2023-as adatok éppen enyhe növekedést mutatnak, de az elmúlt 10 évben a tendencia egyértelműen csökkenő). Ha a rablások magasabb száma Nyugat-Európában a migráció következménye lenne, ahogy azt Orbán Balázs implicite állította, akkor a 2015-2016-os bevándorlási hullám hatására emelkedést kellene látnunk a számokban. Azt azonban nem látunk.

Ha megvizsgáljuk a többi 14 bűncselekménytípust, például a szándékos emberölések esetét, azt tapasztaljuk, hogy több nyugat-európai ország kedvezőbb eredményekkel büszkélkedhet, mint hazánk.

Érdemes emellett a szubjektív biztonságérzettel kapcsolatos felmérésekhez is fordulunk, amiről bővebben egy korábbi cikkünkben írtunk már. Ehhez ismét az Eurostat adatsorát hívhatjuk segítségül, ami megmutatja, hogy az Európai Gazdasági Térség országaiban az emberek milyen arányban számolnak be a környezetükben bűnelkövetésről, erőszakról vagy vandalizmusról. Ezen a listán Magyarország a kilencedik helyen szerepel, igaz, csak egy nyugat-európai ország, a nem EU-tag Norvégia előzi meg.