Önsorsrontó Európa: Egy különös utazás a régi kontinens árnyékában Európa, ez a gazdag kultúrák és történelmi örökségek szövevénye, egy olyan időszakba lépett, ahol a saját gyengeségeivel kell szembenéznie. Az önállóság és a közös célok keresése közötti
Amit ma tapasztalunk: a gazdasági visszaesés, az önmagunk ellen hozott képmutató szankciók (amikkel magunknak ártunk leginkább, ezért mindenki úgy játssza ki, ahogyan tudja), az egy helyben topogás, az esztelen, romboló tervek nem tegnap lettek kitalálva. A Soros-birodalom, az amerikai mélyállam, a háttérhatalom nem pár éve vetette ki hálóját a kontinensre, és válogatta ki azt a vezetői garnitúrát, amely alkalmas aljas céljai eléréséhez.
A múlt héten Münchenben megrendezett biztonsági konferencia során Európa olyan meglepetést élt át, hogy a hatására még most is zúg a fejük. Amikor napvilágra került, hogy az Egyesült Államok Oroszországgal és Ukrajnával kíván tárgyalni a békefolyamatokról, és az európai vezetők nemcsak hogy nem kaptak helyet az asztalnál, de még csak állóhelyük sem volt, az európai politikai elit arca teljesen megkövült. Mi történik itt? Hogy lehetséges ez?
De vajon miért gondolják az oroszok által májashurkának emlegetett Olaf Scholz, a bankárok által "megjátszott" Emmanuel Macron, vagy a hazájában, Németországban miniszterként megbukott Von der Leyen, hogy esetleg közük lehet egy újfajta egyeztetéshez? Hogyan ülhetnek Putyin és Trump mellett egy tárgyalóasztalhoz, amikor ők maguk is még mindig arra a partizánra fókuszálnak, aki negyven évvel a békekötés után is a dzsungel mélyén robbantgat? Már egyszer, Merkel asszonnyal az élen, eljátszották a "majdnembéke" színdarabját, ami csupán az időnyerésről szólt, és azt a célt szolgálta, hogy előkészítsék Zelenszkij rendszerét a következő kihívásokra.
Mit hoz a jövő a felelősök számára? Ki fogja megvonni a felelősséget azokkal szemben, akiknek következtében fiatalok ezrei vesztették életüket a semmiért? Ki állítja majd bíróság elé Boris Johnsont, akit Kijevbe küldtek, hogy megakadályozza a háborús tervek kudarcát? Ki fogja megfingatni Frau Merkelt, aki nyíltan elismerte, hogy időhúzást alkalmaztak? Milyen elszámolásra számíthat Biden és csapata? És mi lesz Zelenszkij sorsával, ha elmenekül? Melyik Karib-tengeri sziget eldugott villájában fog majd lassan eltűnni az ukrán nyelv?
A kérdések kérdése valójában az, hogy mikor ébred már fel az európai nép abból a kábulatból, amelyet saját magának teremtett? Mikor jön el az az idő, amikor a hétköznapi félelem, mint például Németországban, ahol az igazságszolgáltatás már szinte nem létezik, végre véget ér? Mikor fogják észrevenni, hogy suttogva beszélnek a hétköznapi élet dolgairól, mintha azok tabunak számítanának? Mikor jön el a pillanat, amikor ráébrednek, hogy JD Vance, az Egyesült Államok alelnöke nem légből kapott dolgokat mondott, amikor kijelentette, hogy Európa legnagyobb kihívása nem Oroszország vagy Kína, hanem a saját belső problémái?
