Orbán pontosan 15 évvel ezelőtt hirdette meg azt a rendszerváltást, amelynek most Magyar Péter pályázik a megvalósítására.

Orbán Viktor 2010. május 29-én tette le második miniszterelnöki esküjét a parlament előtt, ezzel megkezdődött az az Orbán-korszak, ami már 15 éve tart. Esküje után a Kossuth térre ment, ahol programadó beszédet tartott, elmondta, milyen feladatok várnak kormányára és pártjára, hogy hogyan tekint a korábbi 8 év szocialista kormányzására, és hogy milyen Magyarországot szeretne építeni.

A beszéd szövege a mai napig hozzáférhető, így bárki mérlegelheti, hogy Orbánék mennyire tartották be a 15 évvel ezelőtti ígéreteiket. Ezért ebben a cikkben nem is erről szeretnék értekezni. Sokkal inkább Magyar Péter szerepére szeretném felhívni a figyelmet. Elsőre talán jogosan vetődik fel a kérdés: miért is lenne releváns Magyar Péter említése egy 15 évvel ezelőtti Orbán-szónoklat kapcsán? Azonban, ha valaki alaposan áttanulmányozza ezt a beszédet, hamar ráébred, hogy van összefüggés. Magyar Péter ugyanis éppen azt a rendszerváltást kívánja végrehajtani, amelyet Orbán Viktor 15 éve megígért.

Magyar Péter 2024-es politikai pályafutásának elindítása óta tudatosan egy olyan párt struktúráját alakítja ki, amely a 2010 előtti Fidesz jellemzőit idézi. Magyar nem titkolja ezt a szándékát; többször is kifejtette, hogy - életkorából adódóan is - az első Fidesz-kormány, valamint a Fidesz ellenzékben eltöltött két ciklusa formálta politikai nézeteit. Politikai érdeklődése 2006-ra nyúlik vissza, amikor ügyvédjelöltként ingyenes jogi támogatást nyújtott a rendőri túlkapások áldozataivá vált tüntetőknek. Egy Direkt36 által megszólaltatott forrás szerint pedig "mélyen elutasította az MSZP-t és a gyurcsányi politikai világot".

A Tisza pedig ma nem csupán esztétikájában, de szólamaiban és politikai terveiben is a 2010 előtti, jobbközép Fideszt idézi. Valójában nincs is ennél sikeresebb recept a rendszerváltás utáni magyar politikában, 2010-ben ugyanis a Fidesz akkorát nyert, amekkorát szabad választáson korábban soha senki: 263 képviselőt küldtek az akkor még 386 fős parlamentbe. Többen szavaztak rájuk, mint az összes többi pártra együttvéve, ezzel kényelmesen meglett a kétharmados többségük. (A dolog sportértékét pedig tovább emeli, hogy a Fidesznek ez még az előző, kétfordulós választási rendszerben sikerült, mert az új rendszer, amit ők alkottak azóta, már sokkal inkább hajlamos a győztes túljutalmazására, azaz könnyebbé vált kétharmados többséget szerezni is.)

"Mindig is meg voltunk győződve arról, hogy képesek leszünk egy teljesen új, a nemzeti egységre, az összetartozásra és az együttműködésre épülő rendszert létrehozni. Olyan rendszert, amelyben a magyar emberek állnak a középpontban, a nemzeti érdekek minden más szempontot megelőznek, és ahol a hazaszeretet az Alkotmány legelső pontját képezi" - hangsúlyozta Orbán a 2010-es beszédének elején, büszkeséggel a hangjában. A miniszterelnök ezt a választási győzelmet "kétharmados forradalomnak" és "rendszerváltásnak" nevezte. Ezzel azt kívánta kifejezni, hogy a Fidesz üzenete szerint az 1990-ben megkezdődött rendszerváltás valójában 2010-ben zárult le, és a két időpont közötti 20 év csupán egy zűrzavaros közjáték volt. Az igazi szakítás a kommunista múlttal nem 1990-ben, hanem 2010-ben, az MSZP drámai választási vereségével következett be. Orbán a Kossuth téren kiemelte: a fideszesek mindig is hittek abban, hogy mi, magyarok végérvényesen képesek leszünk lezárni a kommunista örökséget.

A Fidesz azt a narratívát használta, amit a magyar jobboldal már a rendszerváltás előtt kezdett el építeni: hogy le kell győzni a kommunistákat, és szakítani kell végre a múlttal. Szerintük azonban ez a szakítás nem sikerült, mert az MSZP 1994-ben, majd 2002-ben visszatért a hatalomba. Azzal, hogy Orbán 2010-ben a kommunista múlttal való szakításról beszélt, nem csupán a gyurcsányi MSZP-t mosta össze a Kádár-rendszerrel, de saját magát is a rendszerváltás eszméinek igazi örököseként állította be.

Magyar Péter is ezt a receptet követi. A Tisza Párt egy új fejezet lezárására törekszik, amelyet egyre inkább "rendszerváltásnak" neveznek. Kétségtelen, hogy a Fidesz és Orbán Viktor a 2010 óta eltelt éveket már "korszakként" definiálta, hiszen négy parlamenti cikluson keresztül kétharmados többséggel irányítanak. Magyar Péter azonban ritkán használja az „Orbán-korszak” kifejezést, ehelyett gyakran utal az „Orbán-Gyurcsány-korszakra”.

Ez pedig pontosan ugyanaz az összemosás, amit Orbán Viktor is használt 2010-ben: Magyar Péter pont a 2010 előtti Fidesz elsöprően sikeres politikai narratívájának erejét csapolja meg ezzel, Orbánt pedig egyszerűen átlöki a másik oldalra, amellé a Gyurcsány Ferenc mellé, akiről éppen Orbánék hitették el a magyar közvélemény jelentős részével, hogy még a patás ördögnél is sokkal rosszabb. A Tisza Párt pedig ezzel a 2010 előtti Fidesz (és ezen keresztül) az 1990-es rendszerváltó jobboldal szellemi örökösévé válik, azaz két, a maga idejében elsöprően sikeres és közkedvelt politikai projekt utódjának mutatja magát.

A politikai szocializáció szempontjából Magyar Péter életében kulcsfontosságú élmény lehetett, amikor fiatal felnőttként részt vett a 2006-os tüntetéseken, ahol a hatalom túlkapásai ellen emelte fel a szavát. Ezen a téren párhuzam vonható Orbán Viktor tapasztalataival is, aki szintén huszonévesen, a Kádár-rendszer végső napjaiban állt ki az elnyomás ellen. Mindkét figura életútját jelentősen befolyásolták ezek a politikai fordulatok, formálva identitásukat és jövőbeli politikai törekvéseiket.

Az Orbán- és Gyurcsány-korszakok párhuzamba állításával Magyar Péter a húszéves zűrzavarnak egyfajta lezárását javasolja, hasonlóan ahhoz, ahogyan 2010-ben Orbán Viktor is tette. Orbán szavai így hangzottak:

"Az elmúlt két évtizedben Magyarország olyan helyzettel szembesült, amely egy ideges, feszülten élő emberhez hasonlítható, akit folyamatos bizonytalanság gyötör. A vérnyomása megemelkedett, állandó stressz és belső konfliktusok terhelik, mind önmagával, mind a világgal. Ez a folyamatos zaklatottság fokozatosan kikezdi az egészségét. A magyar emberek békére és nyugalomra vágynak, egy olyan fejlődésre, amely harmóniában zajlik."

Ugyanezt akár Magyar Péter is mondhatta volna valamelyik beszédében. Eddig káosz volt, én nyugalmat kínálok.

Magyar Péter tudatában van annak, hogy a 2010-es Orbán Viktorhoz hasonlóan, az elmúlt három évtizedben Magyarországon minden kormányváltás a centrum felé való elmozdulás ígéretével zajlott. A politikai táj folyamatosan arról tanúskodik, hogy minden olyan párt, amely az ellenzékből sikeresen győzte le a hatalmon lévő kormányt, a politikai középhez való visszatérés melletti ígéretekkel kampányolt. Az MDF például már 1994-ben "A nyugodt erő" mottóval hódította meg a választókat, elutasítva az izgalmasabbnak és radikálisabbnak tűnő liberálisokat. Az MSZP is sikeresen tálalta magát a centrum pártjának, amikor azt ígérték, hogy szakértelmükkel orvosolják az ország gazdasági problémáit, amelyeket az MDF nem tudott megoldani. A 1998-as választásokon a Fidesz, a konzervatív irányvonalra való elmozdulással, szintén a politikai jobbközép támogatásával aratott sikert, míg 2002-ben a szociális intézkedésekre fókuszáló MSZP és az Orbán Viktor diktatórikus hajlamaira összpontosító SZDSZ osztotta meg a színpadot.

2010-ben pedig a Fidesz nem csupán a 2006 és 2010 közötti káosz miatt tűnhetett higgadt, középen álló erőnek, hanem azért is, mert ekkoriban erősödött meg a Jobbik, ami 2010-ben be is jutott a parlamentbe, és nyilvánvalóan jobbra állt a Fidesztől. Az akkori Jobbikhoz képest az akkori Fidesz tényleg egy mérsékelt, európai jobboldali párt volt.

Jelenleg is a Tisza jobbközép arculatának középpontjában ez a gondolat áll, amit Magyar Péter többször is hangsúlyozott jelmondatában: "Nincs jobb, nincs bal, csupán magyarok vagyunk".

Orbán Viktor és a Fidesz távolodása a 2010-es választási ígéreteiktől szembetűnő, és ezt a jelenséget talán a legjobban egy konkrét részlet hűen tükrözi az akkori Orbán-beszédből. A Tisza szelleme, amely immár a politikai diskurzus középpontjába került, jól mutatja, hogy mennyire megváltozott a párt korábbi retorikája és értékrendje.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Jelenleg elérkezett az idő, hogy minél több magyar honfitársunk elinduljon a mélyreható átalakulás útján, amelynek révén véglegesen a becsület, a haza, a szorgalom és a tudás értékei mellé tudunk állni. Tisztában vagyok azzal, hogy szembesülnünk kell majd politikai vezetőkkel és olyan befolyásos személyekkel, akik eddig a privilégiumaik kényelmét élvezték. Mégis, határozottan állok elébe, mert hiszem, hogy a korán kelők, a jegyet váltók, a metrón utazók, a gyermekeiket nevelők, a boltban türelmesen várakozók, a betegeket gondozók és a diákokat tanítók – vagyis mindazok, akik felelősséget vállalnak egymásért és végzik a munkájukat – mellettünk fognak állni.

Jelenleg úgy fest, hogy a Tisza folyó kiszorította a Fideszt abból a szerepből, hogy a "kiváltságos nagyságok" ellen emelhesse fel a szavát, hiszen ezek a "kiváltságos nagyságok" túlnyomórészt a Fidesz kötelékében találhatóak.