Egyedülálló etruszk sírkamra: különleges felfedezés a San Giuliano nekropolisz területén.

Az etruszk nekropoliszok évszázadokon keresztül a tombaroli, vagyis sírrablók célpontjai voltak. Ebből adódóan kiemelkedő jelentőséggel bír az a Caiolo-dombon felfedezett érintetlen sír, amely Barbarano Romano határában található. A Kr. e. 7. század végére datált temetkezési hely új fényt vet az ókori Etruria egyik legfejlettebb kultúrájának temetkezési hagyományaira és szokásaira, így bővítve tudásunkat e lenyűgöző civilizációról.

A San Giuliano régészeti lelőhelyen fekvő sír rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen gazdag történelmi öröksége révén sokat mesél az egykori kultúrákról. A sírkamra több mint 2600 éven át érintetlen maradt, így a régészek számára igazi kincsesbányát jelentett. A bejáratot záró födém eltávolításakor olyan gondosan elrendezett tárgyakra bukkantak, mint a geometrikus motívumokkal díszített edények és a finom etruszk kerámiák. A temetkezési szokások részletei – például a sírban felfedezett medence és a bronzból készült díszek – az orientalizáló korszak keleti mediterrán hatásait tükrözik, gazdagítva ezzel a régió történelmét és művészetét.

A sír feltárása jelenleg a dokumentációs szakaszban zajlik. Ez a lépés elengedhetetlen a tárgyak sértetlen rögzítéséhez és a temetkezési szokások rekonstruálásához. A San Giuliano nekropoliszban több mint 500 sír található, ám ezek közül a legtöbb már kifosztásra került. Azonban a most felfedezett, eredeti állapotában megőrzött sír rendkívüli lehetőséget biztosít az etruszk temetkezési hagyományok alaposabb megismerésére.

Az új lelet egy szélesebb feltárási projekt része. Korábban itt tárták fel a Királyné sírját, egy monumentális, dór stílust idéző építményt, illetve a mellette fekvő dádatípusú sírt, amely három sírkamrájával bonyolult építészeti struktúrát mutat. A Szalamandra sírjában egy vörös karneolból faragott szkarabeuszt is felfedeztek: egy lovas harcost ábrázoló tárgyat, amely a Kr. e. 4. századból származik.

A Caiolo-domb a környék egyik legjelentősebb etruszk temetkezési helyszíne. Különösen figyelemre méltó a Szarvas sírja, amely a bejáratánál található, finoman vésett szarvasalak miatt kapta a nevét. Ezen kívül az Ágyak sírjában négy különleges temetkezési ágyat rendeztek be, köztük kettőt, melyek kifejezetten gyermekek számára készültek.

A feltárás az olasz kulturális minisztérium engedélyével, régészeti hatóságok és örökségvédelmi szervek szoros együttműködésében zajlott. A projekt célja nemcsak a fizikai emlékek megőrzése, hanem a tudományos adatok sértetlenségének biztosítása is volt. A sír felnyitása egyszerre technikai kihívás és érzelmi tapasztalat - tiszteletteljes találkozás egy 2600 éve hallgató történettel.

A tárgyak kontextusukban való megőrzése nemcsak a régészet, hanem a kollektív emlékezet szempontjából is kulcsfontosságú. Ilyen módon nem csupán egy sírkamrát, hanem egy civilizáció elbeszélését is sikerült megmenteni az enyészettől.

Az újonnan felfedezett Caiolo-marca sírja lehetőséget ad arra, hogy mélyebb betekintést nyerjünk az etruszkok élet- és halálfelfogásába a Kr. e. 7. században. A temetkezési hagyományok, az építkezési stílusok és a tárgyi kultúra vizsgálatával egy olyan gazdag és kifinomult civilizáció képe rajzolódik ki, amely hosszú évszázadokon keresztül formálta Itália történelmét. Ez a lelet egyértelműen megerősíti, hogy a múlt értékeinek megőrzése elengedhetetlen a jövő építéséhez.

A Caiolo-dombon feltárt sírkamra nem egyedülálló abban az értelemben, hogy az elmúlt évtizedekben több jelentős etruszk temetkezési hely is napvilágra került. A Tarquinia és Cerveteri városokhoz köthető nekropoliszok - amelyek az UNESCO világörökségi listáján is szerepelnek - már a 19. század óta vonzzák a régészeket és kalandorokat egyaránt. Itt a híres falfestményekkel díszített sírok, mint a Leopárdok sírja vagy a Vadászat és halászat sírja, fontos vizuális forrást nyújtanak a temetkezési szokások és túlvilági hiedelmek megértéséhez.

Az utóbbi években Vetulonia, Populonia és Chiusi térségében számos olyan sírra bukkantak, amelyek viszonylag jó állapotban őrizték meg az etruszk kézművesség csodálatos alkotásait: bronztükrök, díszes fibulák, kerámiák és szobrok. Külön figyelemre méltóak azok az esetek, amikor görög, föníciai vagy egyiptomi tárgyak kerülnek elő, amelyek jól tükrözik Etruria nyitott és kereskedelmi kapcsolatokkal átitatott világát. Ezek a leletek nemcsak az etruszk kultúra gazdagságát, hanem a különböző civilizációk közötti élénk interakciót is bizonyítják.