Peking szövetségese határozottan visszautasította a felemelkedő nagyhatalom lépéseit: a nukleáris tengeralattjárók körüli feszültség szította az ellentéteket.
Mianmar váratlan lépésként megakadályozta az indiai haditengerészet látogatását a Coco-szigeteken. A háttérben valószínűleg regionális hatalmi játszmák állnak, ahogy azt az Eurasian Times is jelentette.
A Mianmar partjaitól körülbelül 400 kilométerre fekvő Coco-szigetek a Bengáli-öböl keleti szegletében helyezkednek el, és kulcsfontosságú stratégiai jelentőséggel bírnak. A közeli Malaka-szoroshoz vezető, vagy onnan távozó hajózási útvonal a világ egyik legforgalmasabb kereskedelmi csatornája, így a szigetecskék helyzete különösen értékes. Dél felé az Indiához tartozó Andamán- és Nikobár-szigetek terülnek el, melyek lényegesen nagyobbak, és itt jelentős katonai támaszpontokat alakítottak ki. Mivel ezen a tengeri úton Kína kereskedelmi forgalmának jelentős része halad át, Peking fokozott figyelmet szentel ennek a stratégiai térségnek. Az utóbbi időben érkező hírek szerint
A keleti nagyhatalom a Coco-szigeteket választotta ki, hogy ott egy megfigyelőállomást létesítsen, ezzel figyelemmel kísérve a térségben zajló eseményeket.
Indiát nem a kereskedelmi célú információszerzés aggasztja, hanem sokkal inkább a haditengerészete utáni kémkedés.
Mianmar területeivel szemben, a Bengáli-öböl nyugati partján helyezkedik el India haditengerészetének egyik kulcsfontosságú bázisa, ahol a nukleáris meghajtású tengeralattjárók állomásoznak. E helyszín révén Kína hozzáférhet olyan létfontosságú információkhoz, amelyek jelentős előnyt biztosíthatnak számára legnagyobb riválisa, India ellen. A térség rádiójelek elfogásával a tengeralattjárók, rakétarendszerek és egyéb stratégiai fejlesztések adataihoz juthatnak, így Peking felkészülhet egy esetleges feszültségre az indo-csendes-óceáni térségben. Ennek ellenére Mianmar hivatalosan tagadja, hogy a Coco-szigeteken kínai jelenlét lenne, és hogy ott India ellen kémkednének.
A polgárháborút átélő ország nem engedélyezte, hogy az indiai haditengerészet egy hajója belépjen a területére.
a régió geopolitikai feszültségei folyamatosan változnak. Az indiai kormány attól tart, hogy a Mianmar által végrehajtott katonai fejlesztések, különösen a Coco-szigetek körüli aktivitás, olyan fenyegetést jelenthetnek, ami befolyásolhatja India biztonsági helyzetét. Az elmúlt évtizedek során számos titkos információ szivárgott ki, amelyek arra utalnak, hogy a szigeteken történő infrastruktúra-fejlesztés célja lehet akár katonai célú lehallgatás is. A 2005-ös vizsgálat, amely során Arun Prakash megerősítette, hogy nincsenek idegen állomások, már akkor is sokak számára kérdéseket vetett fel, hiszen a világpolitikai helyzet folyamatosan alakul, és azóta a technológiai fejlődés is új lehetőségeket teremtett a kémkedésre. Az indiai kormány számára a helyzet bonyolult: egyrészt kívánják fenntartani a diplomáciai kapcsolatokat Mianmarral, másrészt pedig szükségük van a biztonsági garanciákra, amelyek megnyugtatják őket. A két ország közötti viszony feszült, és a katonai beruházások csak tovább növelik a gyanakvást. India figyelemmel kíséri Mianmar minden lépését, hiszen a dél-ázsiai stabilitás kulcsfontosságú a régió jövője szempontjából. Az elkövetkező időszakban várható, hogy India még inkább fókuszál a helyzet alakulására, hogy megvédje saját érdekeit és megszüntesse a bizonytalanságot, amely már így is évek óta terheli a két ország közötti kapcsolatokat.
Újdelhiben egyre inkább elterjedt az a vélemény, hogy Peking célja Indiának a nemzetközi színtéren való elszigetelése.
A 21. század globális versenyfutásának egyik legfontosabb színtere az indo-csendes-óceáni régió lesz, ahol a két ősi rivális, India és Kína kiemelkedő szerepet játszik. A felemelkedő hatalmak közötti rivalizálás új irányt vehet a tengeri versenyfutás terén, különösen a Bengáli-öbölben, ahol potenciális összetűzések várhatóak. Ez a helyzet komoly aggodalommal tölti el az indiai vezetést, hiszen az Indiai-óceán térségét hagyományosan saját befolyási övezeteként kezelik. Ha Kína itt jelentős erőfölényre tenne szert, az komoly kihívást jelentene számukra. Már most is vannak jelek arra vonatkozóan, hogy Peking aktívan dolgozik ezen a területen, hiszen növekvő jelenlétét tapasztalhatjuk Pakisztánban, Sri Lankán, Bangladesben és Mianmarban is.
