Csehország területén izgalmas felfedezésre bukkantak: prehisztorikus női bányászok nyomait találták meg. Ez a felfedezés új fényt derít a történelem egy olyan szakaszára, amikor a nők aktívan részt vettek a bányászatban, megdöntve ezzel a hagyományos elké

Rekonstrukció a két nő arcáról. Kép: F. Fojtík in Vaníčková et al. 2025

Majdnem harminc éve kerültek elő a csehországi Krumlov-erdőben a kovakőbányászatra utaló nyomok, amelyek a holocén kezdetétől egészen az őskor végéig aktív bányászati tevékenységet tanúsítanak. Ez a tevékenység nem volt elterjedt a korabeli munkák között, inkább néhány speciális régészeti kultúrához kapcsolódik, amelynek jelentősége kiemelkedő a történelmi kutatások szempontjából.

Néhány ilyen lelőhelyen temetkezésekre is bukkantak, például a bécsi Mauer-leletnél, írja a Phys.org. Itt széles aknákból, akár 8 méteres mélységig folyt a bányászat. A Mauer-temetkezésekkel együtt a Krumlov-erdőben feltárt sírok a legrégebbi ismert európai bányatemetkezések közé tartoznak.

Az erdő mélyén, egy elhagyatott lelőhelyen, három emberi maradványra bukkantak: két felnőtt nő és egy újszülött. A felnőttek életkorát a szakértők 30-35, illetve 35-40 év közöttire becsülték, amikor az életüket vesztették. A csontok vizsgálata során kiderült, hogy rendkívül megterhelő fizikai munkát végezhettek, hiszen a csigolyáikon csontkinövések, valamint a gerinc kóros görbülete és eróziója mutatkozott. E felfedezés nemcsak a múlt rejtelmeibe nyújt betekintést, hanem a munkásélet nehézségeire is rávilágít.

Ezek a degeneratív elváltozások és a markáns izomtapadási nyomok arra engednek következtetni, hogy a nők előrehajolt testtartásban végeztek munkát - valószínűleg bányászként, szűk és zord földalatti aknákban.

Izotópos elemzések rámutattak arra, hogy a vizsgált egyének helyben éltek, és étrendjükben a vártnál jelentősebb mennyiségű állati fehérje volt jelen, összehasonlítva más kortárs népek táplálkozásával a mai Csehország területén. Felvethető, hogy a nők tudatosan részesültek nagyobb mennyiségű állati eredetű táplálékban, hogy könnyebben megbirkózzanak a bányászati munkával.

Ezzel ellentétben egy olyan singcsonttörés nyomaira is rábukkantak, amelyet nem hagytak megfelelően begyógyulni. Ez arra enged következtetni, hogy a nők még sérült állapotban is kénytelenek voltak dolgozni.

Korábban felmerült egy érdekes elmélet, miszerint a rézkor idején a férfiak társadalmi szerepének megerősödése következtében a nőket kényszerítették a legkeményebb munkákra. Elképzelhető, hogy a bányászat nem a legnagyobb erővel bíró egyének feladata volt, hanem inkább azoké, akiket a legkönnyebben lehetett manipulálni. E nők talán éppen ennek az elméletnek a megtestesítői.

A DNS-elemzések alapján a két nő között rokoni kapcsolat állt fenn, valószínű, hogy testvérek voltak. Gyermekként számos nehézséggel kellett szembenézniük. Haláluk körülményei azonban továbbra is rejtélyesek maradtak.

Az újszülött rejtélyesebb eset. 38-40 hetes korában halt meg, és a DNS-vizsgálatok szerint nem állt rokonságban a két nővel. Nem tudni, miért temették el hármukat együtt.

A kovakő egy különleges anyag, melyet az adott népcsoport presztízstárgyak, mint például elegáns balták, hosszú pengék és tőrök előállítására használt. Ezeket a műalkotásokat később gyakran rituális tárolókban helyezték el, hangsúlyozva ezzel nem csupán a gyakorlati hasznosságukat, hanem a társadalmi és kulturális értéküket is. A kovakő bányászata tehát messze túlmutatott a mindennapi szükségleteken; egy szent tevékenységnek számított, amely hidat képezett az élők és az ősök föld alatti birodalma között. Ez a munka nem csupán anyagi javakat termelt, hanem mélyebb, spirituális összefonódásokat is teremtett a közösség tagjai között.