A részvényesek egy különleges kérdést vitattak meg: vajon Mike Merrill, aki tőzsdére vitte saját magát, vállaljon-e vazektómiát?

Mike Merrill, az első olyan személy, aki szó szerint részvényekre osztotta fel önmagát, igazi különlegességgel bír. 2008 óta a befektetők folyamatosan döntésekkel befolyásolják az életét: ők választják ki, milyen formájú szakállt viseljen, hogy költözzön-e össze a barátnőjével, vagy éppen legyen-e vazektómiája. Sőt, még a szellemekbe vetett hitét is a befektetők szavazatai formálják. Bánhegyesi-Tóth Balázs írása.

Mike Merrill kalandos élete az alaszkai Coldfoot nevű településen kezdődött, ahol saját elmondása szerint több jávorszarvassal találkozott, mint emberrel. Ez nem meglepő, hiszen abban az időben mindössze tíz lélek élt a környéken, és a közösség felét a Merrill család tette ki. Édesapja korábban afrikai misszionáriusként tevékenykedett, majd rendőrként szolgált, míg édesanyja a helyi mentőosztag vezetőjeként irányította a sürgősségi segítségnyújtást.

Mike és két testvére - Curt és Gene - gyerekként nem kaptak intézményi oktatást, szülei otthon tanították őket, idejük nagy részét pedig állatok között töltötték, ami a szociális készségeik fejlődését igencsak hátráltatta. Télen hónapokig tartott a sűrű sötétség, nyáron viszont szinte sosem nyugodott le a nap. Mike és a testvérei szórakozásként háromkerekű motorokkal száguldoztak a tundrán, síléceken egyensúlyoztak az olajvezetékek tetején, olykor pedig a kerítésük körül ólálkodó medvéket figyelték.

„Rendszeresen hívtuk a jávorszarvasokat az ablakhoz, de óriási csalódás volt számunkra, amikor egy alkalommal behajoltak, és felfalták a képregényeinket” – mesélte Gene a Playboy magazinnak.

Egy idő után, 11 éves korában, a családja a Kenai-félszigeten található Soldotna kicsiny városába költözött. Itt Merrill számára megnyílt a lehetőség, hogy először tapasztalja meg az aktív közösségi élet izgalmait.

"Itt találkoztam először az emberi kapcsolatok varázsával, de kezdetben teljesen tanácstalan voltam abban, hogyan is létesítsek kapcsolatot más gyerekekkel" - osztotta meg egy Tedx előadás során. Hozzátette, hogy az úszócsapat és az iskolai vitaklub nyújtotta élmények segítségével végül sikerült elsajátítania a társas interakciók alapjait.

Merrill érettségi után három évre bevonult a hadseregbe, de nem érezte jól magát. Portlandbe költözött, ahol beszippantotta a művészeti világ: slamestekre, garázskiállításokra, irodalmi klubokba járt, de leginkább érdeklődőként, külső megfigyelőként, semmint aktív résztvevőként vett részt a programokon.

"Aztán a kezembe került Warrent Buffett éves beszámolója, amiben a Berkshire Hathaway nevű cégről, befektetéseiről, sikereiről és bukásairól írt. Ez villantotta fel bennem a lehetőséget" - mondta a TEDx színpadán. Rádöbbent, hogy nem akar befektető lenni, viszont nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy mi történne, ha saját maga lenne a "vállalat", amibe mások befektetnek.

A gondolatmenet egyszerű, mégis provokatív: ha egy vállalat értéke darabolható, vajon miért ne alkalmazhatnánk ugyanezt egy ember életére? Az ötlet sziklaszilárd alapokra épült, hiszen a saját piaci értékét 100 ezer dollárra becsülte. Ezt követően, 2008. január 26-án, elindította a KmikeyM.com nevű platformot, ahol 100 ezer darab részvényt bocsátott ki, mindegyiknek névértéke 1 dollár volt. A rendszer működéséhez és a szavazási mechanizmushoz egy barátja nyújtott technikai támogatást. Így a regisztrált befektetők nem csupán vásárolhatták és eladhatták a részvényeket, hanem "igen/nem" szavazataikkal minden, Merrill által felvetett kérdésben kifejthették véleményüket.

Az első tíz napban tizenkét közeli ismerős 929 részvényt vásárolt, s bár Merrill ekkor még birtokolta a tulajdonrészének mintegy 99%-át, önmagát szavazat nélküli kategóriába sorolta, így a teljes kontroll a befektetők kezébe került.

Kezdetben a részvényesek véleményét kérte olyan szokatlan ügyekben, mint például, hogy érdemes lenne-e télre bajuszt növesztenie (ezt a javaslatot végül elvetették), vagy hogy fektessen-e be 79,63 dollárt egy ruandai csirkefarm projektbe (ezt viszont támogatták). Később azonban észrevette, hogy a mindennapi döntések meghozatala számára gyakran kihívást jelent, így felmerült benne, hogy talán a részvényesek segítségét is igénybe vehetné személyes ügyekben.

Egyszer, egy 1897-ben épült panzióban töltötte az éjszakát Mississippiben, amikor hirtelen felriadt. A sötétben egy női alakot pillantott meg a szobájában, ami azonnal pánikot keltett benne. Másnap reggel izgalmas történetét megosztotta a weboldalán, és a követőit kérdezte arról, hogy hisznek-e a szellemek létezésében. A válaszok többsége igennel érkezett. "Azóta magam is hiszek a szellemekben" - tette hozzá ironikus mosollyal az előadás során.

Az igazi fordulópont akkor érkezett el, amikor Merrill és a barátnője hosszú hónapoknyi tanakodás után arra a kérdésre került, hogy vajon érdemes lenne-e vazektómiát végrehajtania. A döntés nem csupán a pár életét befolyásolta, hanem a részvényesek is határozottan ellenezték ezt a lépést, és egyértelmű nemet mondtak.

"Nagyon megkönnyebbültem, mert elég ideges voltam a beavatkozás miatt. A barátnőm persze teljesen kiakadt, mert úgy tekintett erre az egészre, hogy idegen emberek szavaznak a leendő gyerekeinkről és a jövőnkről. Pedig ő is részvényes volt, feltételeztem, hogy él a szavazati jogával. Végül szakítottunk" - mondta.

A vazektómia-szavazás után Merrill minden olyan ügyet, amelyben bizonytalannak érezte magát, felvitt a KmikeyM-felületre.

Amikor 2012-ben véget ért a párkapcsolata, Merrill a randevúzást is formális keretek közé terelte. Külön aloldalt nyitott Romance Project néven, ahová részletes, nicknevekkel ellátott beszámolókat töltött fel minden egyes találkozóról: hová mentek, miről beszélgettek, hogyan érezte magát. A részvényesek értékelték a jelölteket és szavazataik alapján rangsort állítottak fel.

Ekkor ismerkedett meg "Agassi"-val, aki pénzügyi területen dolgozott. A szokásos pezsgő-osztriga vacsora után Merrill feltöltötte a részletes beszámolót a randevúról. A bejegyzés lelkes hangvételű volt, a részvényesek pedig a megszokott pontozórendszerben azonnal az élre szavazták a jelöltet.

Agassi nem csupán elfogadta a nyilvános rendszert, hanem részvényeket is vásárolt, és egy különös kapcsolatkezelési szerződést is aláírtak. Ebben a megállapodásban rögzítették a költségek megosztását, a konfliktuskezelés módját, s sőt, a szexuális együttlétek gyakoriságát is. Ha valaki megszegte a megállapodás ezen részét, pénzbírságra számíthatott. A részvényesek több mint 80 százalékos támogatásával fogadták el ezt az egyezséget, amelyben az is szerepelt, hogy a legfontosabb kérdésekben a részvényesek dönthetnek.

A 2013-as év aztán mindent felforgatott. Merrill történetét egyszerre kapta fel a Wired, a The Atlantic, a Today Show és a Playboy; a részvényesek száma néhány hét alatt ötszörösére ugrott, az árfolyam pedig 20 dollárra emelkedett. Az ismeretlen részvényesek jóval kockázatvállalóbbak voltak: megszavazták a polifázisos két óránkénti alvást és a republikánus pártba való regisztrációt is. A csúcson egy hollywoodi stúdió is licenct vásárolt Merrill életére, de a film végül nem jött össze.

Amikor Agassit súlyos családi tragédia sújtotta, sürgősen kérte, hogy a befektetők vonuljanak vissza a magánéletükből. Merrill ezt követően egy határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben azt javasolta, hogy a részvényesek mondjanak le a párkapcsolatuk feletti kontrollról, mivel elhatározta, hogy eljegyzi Agassit. A javaslatot a részvényesek lenyűgöző, 99 százalékos többséggel támogatták. Azonban nem sokkal később a férfi startupja súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdött, és egyre inkább elzárkózott a nyilvánosságtól, a kapcsolatuk pedig fokozatosan hanyatlásnak indult. A szakítás is hivatalos keretek között zajlott: a részvényesek beleegyeztek, hogy Merrill prémiumáron kivásárolja Agassi teljes részvénycsomagját, cserébe pedig mindketten aláírtak egy megállapodást, melyben vállalták, hogy nyilvánosan nem fognak egymás ellen hangot adni.

"Elmondtam, hogy jelentős hitelkártya-tartozásom van, és egy pénzügyi coach segítségét szeretném kérni. Ezt jóváhagyták, én pedig bevallottam, hogy munkanélküli vagyok és 100 részvényt ajándékozok mindenkinek, aki segít nekem munkát találni."

A részvényesek támogatásával Merrill nem sokkal később Los Angeles varázslatos világába költözött.

Ekkor újra aktívan bevonta a közösségét különféle döntésekbe, olyan kérdéseket vetve fel, mint hogy szurkoljanak-e a Dodgersnek, érdemes-e belevágni a meditációba, vagy hogy az első fizetését inkább matracra vagy internet előfizetésre költse. Később egy adósságrendezési tervet terjesztett elő, amelyet a részvényesek lenyűgöző 98 százaléka támogatott. 2024-re pedig megszületett a Governance 2.0 névre keresztelt koncepció, melynek keretében hivatalos igazgatótanácsot alakítottak. A 12 fős testület élére Merrill került, aki három tagot saját maga jelölt ki, míg a legnagyobb részvényes egyet választott, és további kettőt a közgyűlés szavazott meg. Emellett hat pozíciót bárki megvásárolhatott, így szélesebb körű részvételt biztosítva a döntéshozatalban.

Az évek folyamán a projekt új dimenziókat nyert. Merrill rendszeresen rendez roadshow-t, ahol közvetlenül kapcsolatba lép a részvényesekkel; pókerversenyeket szervez számukra, és elindította a Hamburger Business Review című podcastot is, amely friss perspektívákat kínál.

A legérdekesebb kezdeményezés a MIKE-program (Mutual Image Known Endorsement), amely egy különleges jutalmat kínál a résztvevőinek: egy szimbolikus tetoválást. Azonban a programhoz való csatlakozás nem egyszerű, hiszen a részvételhez szigorú feltételeknek kell megfelelni. A jelentkezőknek legalább öt éve részvényesnek kell lenniük, vagy minimum 100 részvényt kell birtokolniuk. Emellett van egy harmadik lehetőség is, amely szerint egy egyszeri 1000 dolláros díj megfizetésével is be lehet lépni a programba. A résztvevők cserébe személyre szabott ajánlólevelet, LinkedIn-ajánlást és referenciát kapnak Merrill-től, így a program nemcsak egyedi élményt kínál, hanem szakmai előnyöket is biztosít.

A K5M árfolyama 2023 végére körülbelül 6,5 dollárra stabilizálódott, míg a cikk írásának időpontjában 5,28 dolláron állt. Az utolsó szavazásra májusban került sor, amikor a részvényesek dönthettek arról, hogy Merrill milyen napszemüveget vásároljon. A több mint 1200 résztvevő közül 81%-os többséggel a Roka Falcon márka egyik aviátor stílusú modellje nyert.