Sokan meglepődnek, amikor hallanak a méhlepény fogyasztásáról, pedig ez a gyakorlat mély gyökerekkel rendelkezik az ősi kultúrákban. A szokás nem csupán egy étrendi választás, hanem szoros kapcsolatban áll a spiritualitással és az életenergia felerősítésé

Ha a köldökzsinórt és az abból a méhlepényben szerteágazó ereket kiterítenéd egy papírra, egy fa alakzatot kapnál. Ez az életfa. Gyönyörű kép. Születés, növekedés, új élet, halál, az univerzum körforgásának lenyomata. Maori nyelven a méhlepény (whenua) ugyanaz a szó, mint az otthon, a föld, ahol élsz. A placenta nem csupán biológiai, hanem kulturális és spirituális jelentésével is figyelmet érdemel. Számos kultúra és társadalom tartotta és tartja ma is különleges tiszteletben, hiedelmekkel, varázserővel és gyógyítási praktikákkal ruházva fel azt.

A várandósság egy igazán különleges állapot, melyet nem véletlenül tartanak áldottnak. A legnagyobb csoda talán az, hogy két különböző lélek egyesül egyetlen testben, létrehozva egy új életet. A placenta szerepe ebben a folyamatban felbecsülhetetlen: ő a híd az anya és a baba között, biztosítva a szükséges oxigént és tápanyagokat, miközben eltávolítja a felesleges anyagokat. Ezenkívül hormonokat is termel, amelyek segítik a terhesség fenntartását. A szülés után a placenta leválik, és az anya szervezetéből, akár természetes módon, akár orvosi beavatkozással, eltávozik – ezzel is jelezve egy új élet kezdetét.

A legfrissebb kutatások alapján a placentán keresztül a magzat különleges "ajándékot" nyújthat az anyának: a várandósság során a magzati DNS a női véráramba juthat. Ez a felfedezés lehetőséget biztosít a születendő gyermek genetikai állapotának vizsgálatára is. Érdekes módon, a tudományos elemzések arra is rávilágítanak, hogy egyes nőknél a gyermek DNS-e hosszú távon is megmaradhat az anya szervezetében.

Akit a szíve alatt hordott, annak lenyomata marad a testében.

A Nemzetközi Epidemiológiai Folyóirat (International Journal of Epidemiology) egyik tanulmánya szerint jellemzően a vizsgált 50 feletti nők csoportjában azt észlelték, hogy ritkábban fordult elő náluk szív- és érrendszeri probléma, daganatos betegség, Alzheimer, ahhoz a kutatási csoporthoz képest, akik szervezetében nem találtak ilyen DNS-t. A jelenséget mikromerizmusnak hívják, melyben a placentának kulcsszerepe van.

A placenta őssejtjei napjainkban egyre inkább reflektorfénybe kerülnek az őssejtkutatás világában. Ezek az őssejtek olyan „építőelemek”, amelyekből a szervezet különféle szövetei és szervei fejlődhetnek ki. Például a placenta őssejtjei képesek segíteni a csontok, porcok, izmok, vagy akár idegsejtek létrehozásában is. Ezért rendkívüli potenciál rejlik bennük az orvostudomány területén, különösen a regeneratív gyógyászatban, amely a sérült szövetek újjáépítésére összpontosít. Amennyiben az édesanya beleegyezését adja, a placentából és a köldökzsinórból speciális módszerekkel nyerik ki az őssejteket, majd ezeket gondosan tárolják. Ezek az őssejtek akár évek múltán is felhasználhatóak különböző betegségek kezelésére, így jelentős szerepet játszhatnak a jövő orvosi innovációiban.

Az univerzum csodáihoz hasonlóan lenyűgöző folyamat zajlik, amikor a mikroszkopikus megtermékenyített petesejt beágyazódik, és életre kelti a kisbaba fejlődését. E folyamat során a placenta is létrejön, amely a sejt méhfal felé irányuló részéből formálódik. Ez a csodálatos együttműködés a természet legszebb titkai közé tartozik.

A méhlepény sorsa a szülés után szinte minden kultúrában különleges és szimbolikus jelentőséggel bír. Az élet forrásaként tisztelték, olyan erős energiákkal ruházva fel, amelyek az anya és gyermeke közötti köteléket erősítik. Ezt az organikus kötődést gyakran földöntúli erőkkel társították, hiszen az anyai és a gyermekágyi létezés szent egységét képviseli. Az ősi hagyományokban nemcsak a fizikai, hanem a szellemi dimenziókat is érintette, így különböző kultúrákban varázserővel bírt. Például Balin a méhlepényt olyan élőlényként kezelik, amelyik tele van lélekkel, éppen úgy, mint az újszülött. Rituális keretek között, tiszteletben tartva, fehér kendőbe csomagolják, majd eltemetik, mintegy megörökítve az élet körforgását. Az afrikai és ázsiai népek számos hagyománya is fellelhető, ahol a placentát az újszülött védelmező amulettjeként őrzik, ezzel is biztosítva a gyermek biztonságát és jólétét a jövőben.

Hisznek benne, hogy a placenta megóvja a gyermeket a gonosz szellemektől, betegségektől és balszerencsétől. A polinéz szigetvilágban elásták a földbe, hogy termékenységet hozzon a családnak vagy a közösségnek. A placentát gyógyító szervnek is tartották, egyes természetgyógyászati irányzat szerint kiszárítva, összeőrölve és por formájában elfogyasztották.