Megdöbbentő hír érkezett: végleg eltűnt ez a növény a magyar erdők varázslatos világából.

A legújabb kutatások alapján a világon csak a Vértes hegységben fellelhető kőhányási berkenye sajnos eltűnt természetes élőhelyéről, számolt be a Duna-Ipoly Nemzeti Park. Az elmondottak szerint a faj kihalásának fő oka nem az építkezések vagy a fakitermelés, hanem a túlszaporodott vadállomány, ami megakadályozta, hogy a berkenye természetes módon megújuljon. Ráadásul ez nem egyedülálló eset: a Kelet-Bakonyban élő bodajki berkenye is már régebben eltűnt az egyetlen ismert termőhelyéről.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park hivatalos weboldalán található információk alapján a kőhányási berkenye egy igazán különleges növény. Érdekessége, hogy bár a megtermékenyüléshez szükséges az idegen pollen jelenléte, ennek genetikai anyaga mégsem integrálódik az utódokba, így a növény lényegében klónozza saját magát. Ezenkívül az ehhez hasonló berkenye fajok meglehetősen ritkák, és általában csak korlátozott elterjedési területeken találkozhatunk velük, mint például egyetlen hegyoldalon vagy északi lejtőn.

Ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy ha az adott élőhelyet valamilyen erős külső hatás éri, tulajdonképpen az egész faj eltűnhet.

A bennszülött berkenyefajok különleges érzékenysége abban rejlik, hogy terméseik és csemetéik a vadon élő állatok számára igazi gasztronómiai csemegének számítanak. E nélkül a táplálékforrás nélkül viszont az erdő regenerálódása lehetetlenné válik. Télen a vadak az idősebb fák kérgét is megrágják, ami nemcsak a növények gyengüléséhez vezet, hanem utat enged a különféle kórokozóknak is. Továbbá, a meredek lejtőkön a vadak taposása súlyosbítja a talaj erózióját, így a talaj egyre sekélyebb lesz, és kevesebb vizet képes megkötni. Ennek következményeként a fák kiszáradnak, és ezek a folyamatok együtt végül oda vezetnek, hogy a terület fokozatosan fátlan, kopár tájjá alakul.

A kőhányási berkenye ráadásul nem az első a sorban, amelyet kiirtott a vadállomány, a Kelet-Bakonyban megtalált bodajki berkenye ugyanis már korábban kipusztult egyetlen ismert termőhelyéről.

További súlyos gondot jelent, hogy más fajok populációja is kritikusan alacsonyra csökkent, és ha nem történik változás, ezek is a szemünk láttára fognak eltűnni - figyelmeztet a Duna-Ipoly Nemzeti Park. Mint írják, ilyen veszély fenyegeti például a Vérteskozma környékén előforduló Boros-berkenyét, amelyből nemrég még hatvan növényt számoltak, idén azonban már csak nyolc élő egyedet találtak a szakemberek. Ezen túl hasonló jövő várhat a Gerecsei-berkenyére is, amely korábban több helyen is előfordult a Gerecse déli részén, idén azonban a legtöbb helyen már hiába keresték.

Szerencsére a két említett, már az eredeti élőhelyén eltűnt fajról van egy "biztosági másolat": a mesterségesen szaporított bodajki berkenyék már felnőtt fák, és kettő példányukat meg lehet tekinteni a Gaja-völgyi tájcentrumban, míg a kőhányási berkenyék még csak fiatal csemeték. Azonban ez a megoldás nem elegendő. Egyrészt ezek a néhány példány véletlenszerű tényezők, mint például betegségek vagy természeti katasztrófák, miatt könnyebben veszélybe kerülhetnek. Szükség van egy életképes populáció fenntartására, amelyben a csemetéktől a kifejlett fákig minden korosztály képviselteti magát. Másrészt elengedhetetlen az eredeti élőhely megóvása, amely számos más értéket is hordoz magában.

A tájainkat formáló összetett hatásokról és a fajok eltűnéséről már korábban is szó esett az Alapvetés podcastban. Ekkor vendégünk volt Potyó Imre, természetfotós és a Duna-Ipoly Nemzeti Park környezeti nevelője, aki mélyrehatóan osztotta meg tapasztalatait és gondolatait a természeti környezet védelméről.