Szakértő: Nem meglepő, ha Magyarország titkos hírszerző rendszert alakított ki egy szomszédos államban.

Az ukrán fél utólagos kommunikációjának hitelessége nem garantált - nyilatkozta egy szakértő a HVG-nek. Két alapvető kérdés merül fel: egyrészt ki állt a háttérben az ellenséges magyar hírszerzés megbízásánál, másrészt pedig milyen konkrét feladatokat kaptak a kémek.

Pénteken Szijjártó Péter külügyminiszter két ukrán diplomatát kiutasított, akiket kémkedéssel vádoltak. Az eseményre mindössze néhány órával azután került sor, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) bejelentette, hogy felfedték a magyar kémeket, akiknek feladata az volt, hogy a kárpátaljai ukrán védelmi pozíciókról információkat szolgáltassanak a magyar katonai hírszerzés számára.

A hírszerzés működésére rálátók szerint az esettel kapcsolatban az lehet a két legfontosabb kérdés, hogy ki volt a hírszerzés megrendelője, valamint hogy a kémeknek mi volt a pontos mandátumuk. Az ugyanis, hogy egy ország hírszerző tevékenységet folytat, egyáltalán nem számít rendkívüli esetnek, és még a szövetséges államok között is igen gyakori.

Általánosságban elmondható, hogy a hírszerzés folyamata során mindig konkrét célok kerülnek meghatározásra, amelyek alapján az adott ország vezetése kívánja megszerezni a szükséges információkat. Fontos hangsúlyozni, hogy ezeket a célokat nem a hírszerző ügynökség határozza meg, hanem mindig egy megrendelő áll a háttérben. A 24.hu-nak nyilatkozó szakértő egy lehetséges megrendelőként Oroszországot említette, de nem zárható ki, hogy Magyarország is részt játszott a folyamatban.

A HVG forrásai szerint az ukrán hivatalos közlésekben megjelent célok lehettek valósak (hangulatjelentés, magyarság megítélése, gyenge pontok felkutatása), és adott esetben ennyire részletesen is felderíthették a kémek tevékenységét. Ám az már egyáltalán nem biztos, hogy az utólagos kommunikációban mindenben igazat is állít az ukrán fél: nem mindegy például, hogy valóban magyar csapatok megjelenésével kapcsolatban szondázták a helyieket, vagy csak általában a magyarellenességet vizsgálták.

Az, hogy pontosan milyen információkat kellett begyűjteni, nagyban függ attól is, hogy katonai vagy civil fókuszú volt az információszerzés. (Előbbi esetben általában a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat jár el, utóbbinál az Információs Hivatal.)

Kiemelkedően lényeges, hogy a megszerzett tudás hogyan kerül felhasználásra, valamint kikkel osztjuk meg ezeket az értékes információkat.

Nem meglepő, ha Magyarország kémhálózatot alakított ki egy szomszédos ország területén, hiszen ez a gyakorlat nem számít különösebben szokatlannak a nemzetközi kapcsolatok világában.