Ukrajna sorsa megpecsételődne, ha a Nyugat elfordulna tőle, és ezután Európa is új kihívásokkal nézne szembe...

"Oroszország éhsége nem csillapodott, s most magabiztosnak érzi magát nemcsak a konkrét hadszintéri előrenyomulása miatt, hanem mert úgy érzékeli, hogy a Nyugat magára hagyja Ukrajnát. Ha azonban ez bekövetkezne, akkor Ukrajna elbukna... utána pedig felkészülhetne Európa..." - szögezte le Tarjányi Péter. A Hírklikknek adott interjújának apropója az volt, hogy Oroszország csütörtökön atomtöltet/töltetek hordozására is alkalmas interkontinentális ballisztikus rakétát lőtt ki Ukrajnára. Felerősödtek a világháborús veszéllyel riogató hangok, nem utolsósorban Orbán Viktor és a magyar kormány ilyetén megnyilvánulásai. A biztonságpolitikai szakértő szerint már most is egyfajta világháborús korszakban élünk a kereskedelmi háborúk és amiatt is, hogy több kontinensen zajlanak fegyveres háborúk is. Határozott véleménye, hogy ha a Nyugat nem hagyja magára Ukrajnát, ha az USA keményebb lépéseket tesz, akkor Oroszország nem tudja megnyerni ezt a háborút.

Lehet-e objektív megállapításnak tekinteni, vagy inkább hisztériakeltésnek számít a világháborús fenyegetés körüli riogatás, amelyre Orbán és a kormány már a csütörtöki orosz támadás előtt is hangsúlyt fektetett az utóbbi napokban?

Az én nézőpontom ebben a kérdésben meglehetősen összetett. Harminc-ötven év múlva valószínűleg azt fogják tanítani, hogy a jelenlegi időszak egyfajta világháborús környezetet tükröz. A kereskedelem terén komoly konfliktusok zajlanak Kelet és Nyugat, Európa, az Egyesült Államok és Kína között; emellett különböző fegyveres összecsapások is tapasztalhatók, például Oroszország és Ukrajna, Izrael és Irán, valamint a Nyugat és a terrorszervezetek között Afrikában, a Közel-Keleten és Európában. Ami a nukleáris fegyverek bevetésével kapcsolatos pánikhangulatot illeti, fontos megérteni, hogy a helyzet bonyolultabb, mint ahogyan azt sokan látják. Még ha az Egyesült Államok engedélyezte is az ATACMS rakétarendszer, Nagy-Britannia a Storm Shadow cirkálórakéták, Franciaország pedig a SCALP nagy hatótávolságú fegyverek bevetését orosz területek ellen, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy Oroszország is nukleáris fegyverek bevetésére készül. Oroszország katonai doktrínája az atomfegyverek használatával kapcsolatban megváltozott, és sokkal szigorúbb, mint a hidegháború időszakában. Most már nem csupán arról van szó, hogy Oroszország csak akkor vethet be atomfegyvert, ha egy nukleáris hatalom támadja meg, hanem akkor is, ha egy hagyományos fegyverekkel rendelkező ország atomhatalom által biztosított fegyverekkel támadást intéz Oroszország ellen. Ukrajna pedig e doktrína keretein belül már kimerítette a lehetőségeit azzal, hogy ATACMS és Storm Shadow rakétákkal támadta orosz területeket. Ha Oroszország az új doktrínát szigorúan alkalmazza, akkor joggal választhatná a nukleáris válaszcsapást, mint lehetőséget.

Mégsem valósult meg a várakozás - a csütörtöki beszámolók alapján ugyanis "csupán" klasszikus töltettel indították el az interkontinentális ballisztikus rakétát.

Az oroszok nem naivak; tisztában vannak azzal, hogy Ukrajna milyen korlátozott kapacitással bír az eddig kapott fegyverekkel. Orosz elemzők szerint, a saját szempontjukból pesszimista megközelítés alapján, akár 15-18 támadási hullámban is képesek lehetnek indítani offenzíváikat, hullámonként 6-9 rakétával. Optimizmus esetén viszont 6-8 hullámot valószínűsítik, ami azt jelenti, hogy Ukrajnának legfeljebb néhány száz rakétája lehet. A lényeges kérdés, hogy az Egyesült Államok hajlandó-e pótolni Ukrajna rakétakészleteit. Ugyanez a helyzet a Storm Shadow cirkálórakétákkal és a francia Scalp robotrepülőkkel is. Véleményem szerint Ukrajna rendelkezhet néhány tucat, legfeljebb százas nagyságrendű mennyiséggel ezekből a fegyverekből.

Ez mire lehet elég Ukrajna számára?

Úgy vélem, hogy a közeljövőben a határtól számított 200-300 kilométeres távolságban több katonai támaszpont, repülőtér, logisztikai csomópont és katonai vezetői központ is komoly veszélynek van kitéve. Oroszország ezt a helyzetet már nagyrészt kalkulálta, különösen azért, mert az ukrán erők eddig is sikeresen támadták ezeket a létesítményeket a saját eszközeikkel. Ami az ön által említett hisztériakeltést illeti, úgy látom, hogy egyre többen beszélnek arról, hogy Ukrajna most olyan fejlett fegyverrendszereket kapott, amelyekkel jelentős mértékben fokozni tudják a konfliktust.

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: "Mi a véleménye erről?"

Cáfolom azt is, hogy ezzel Ukrajna eszkalálná a háborút és azt is, hogy ezekkel totális erőfölénybe került volna. Ukrajna jelenleg nem tudja megfordítani a háború menetét. És nem tudja leállítani az oroszok nagyon lassú, napról napra történő előrehaladását a Donyeckben. Az persze más kérdés, hogy Ukrajna ezekkel az eszközökkel milyen veszteségeket okoz, s azok mennyire fognak fájni az oroszoknak, legyen szó akár az energetikai létesítményekről, olaj-gázelosztókról, hidakról, logisztikai csomópontokról, illetve arról, hogy hány topvezető veszíti el az életét az orosz és észak-koreai oldalon. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok becsukta (majd ismét kinyitotta) a kijevi nagykövetségét, ugyanis kockázatelemzést végzett, és pontosan tudta, hogy lesz orosz válaszcsapás - ez be is következett, mégpedig az interkontinentális ballisztikus rakéta kilövésével.

Ilyen esemény még sosem zajlott le a történelem színpadán...

Ez valóban egy rendkívüli történelmi pillanat, hiszen még soha nem fordult elő, hogy a bolygón olyan interkontinentális ballisztikus rakétát vetettek volna be, amely képes nukleáris tölteteket is szállítani. Szerencsére ezúttal nem nukleáris arzenálról volt szó; "csupán" 500 kilogrammnyi robbanóanyag csapódott be, amely egy ipari létesítményt teljesen a földdel tett egyenlővé. Ez Oroszország részéről egy határozott figyelmeztetés volt, amely egyben megmutatta, hogy a katonai doktrína bármikor aktiválható. A Kreml ezzel azt is jelezte, hogy a jogi és katonai keretek között bármikor dönthetnek a tömegpusztító fegyverek alkalmazásáról. Putyin és környezete bármikor készen állhat arra, hogy a legrosszabb forgatókönyvet válassza.

A Facebookon csütörtökön délelőtt megjelent posztjában arról ír, hogy Putyin taktikázik. Konkrétan?

Azt gondolom, hogy Oroszország kivár, várja Donald Trump januári beiktatását, s arra számít, hogy a válság mérséklődik, és elsősorban Oroszország felé billen majd el a mérleg nyelve - amit persze Ukrajna nem akar. Emiatt a várakozás miatt pedig miért is vetne be Oroszország tömegpusztító fegyvert most, hiszen a NATO válasza erre semmiképpen sem késlekedhetne, ami után Trump sem lehetne megértő és nevezhetné Putyin lépését bocsánatos bűnnek. Oroszország tehát figyelmeztetett, de tisztában van azzal, hogy Ukrajnának nincs elegendő fegyverrendszere (kérdés, szállítja-e majd az új republikánus adminisztráció az utánpótlást - szerintem inkább az a valószínű, hogy nem), illetve, hogy nem tud olyan mélységű csapásokat végrehajtani, amelyeket Oroszország ne tudna elviselni. Elnézést a kifejezésért, nem kisebbítve egyetlen ember halálát sem, de ebbe a háborús helyzetbe az oroszok számára belefér, ha néhány tábornokkal kevesebbje marad életben.

Mégiscsak igencsak feszültté vált a szituáció.

Valóban, az utóbbi időszak feszültségei nagymértékben Észak-Korea belépésének tudhatók be. Putyin jól tudta, hogy a Nyugat, élén az Egyesült Államokkal, nem maradhat tétlen. Ráadásul nem elhanyagolható, hogy a térségbe érkezett észak-koreai tábornok, Kim Jongbok vezérezredes, aki a kurszki régióban az orosz és koreai erők együttműködésének zökkenőmentességéért felel, Kim Dzsongun legfőbb bizalmasa, és egy 200 ezer fős titkos egység parancsnoka is. Feltehetően az ő feladata a következő, százezer katonából álló észak-koreai kontingens frontra érkezésének előkészítése is. Ha egy harmadik ország nem csupán technikai támogatást, hanem élő erőt is biztosít a harcokban résztvevő katonák mellé, akkor a Nyugat nem nézheti ezt tétlenül. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország által engedélyezett támadások valójában válaszként és figyelmeztetésként szolgálnak Moszkva számára, hogy ne folytassa ezt a veszélyes irányvonalat.

Mire számít a következő időszakban?

Nagy a valószínűsége annak, hogy Oroszország nem fogja visszafogni magát Észak-Korea belépésével a konfliktusba. Sőt, elképzelhető, hogy számos észak-koreai katona, akár százezres létszámban, csatlakozik a harcokhoz. Ebben az esetben Trump békekötési tervei szinte biztosan kudarcra fognak állni, és az új amerikai elnök sem tudja majd ezt megakadályozni. Észak-Korea belépése elengedhetetlen, hiszen a szövetségesek nem engedhetik meg, hogy az oroszok áttörjék a frontvonalat. Az oroszok célja nem csupán a négy vitatott megye megszerzése, hanem jóval nagyobb ukrán területek elfoglalása is.

A korábban említett bejegyzésében világosan hangsúlyozta, hogy "a hazai hírekkel ellentétben a jelenlegi helyzet az említett észak-koreai események következménye, valamint azért, mert sokan elfelejtik, hogy Oroszország TÁMADTA meg Ukrajnát!!!". Emlékszem, hogy 2021 decemberében a Hírklikknek adott interjújában már előre jelezte az "óment": Putyin konkrét szerződéstervezettel állt elő, amit ön akkor úgy értelmezett, hogy ez a globális átrendeződés első lépéseit jelzi. Mostanra pedig odáig jutottunk, hogy már a világháború lehetősége is a köztudatban van, és azzal való félelem is terjed. Orbán Viktor csütörtökön már azt is kifejtette, hogy a Nyugat civilizációs dominanciájának 500 éve véget ért a Kelet felett.

Európában egyre inkább körvonalazódik a Nyugat és a Kelet civilizációs ellentéteinek összecsapása. Erről Putyin is többször nyilatkozott, hiszen a Kelet szeretné levetni magáról a nyugati dominancia terhét, és a mostani konfliktus is ennek a harcnak a része. Évek óta hangsúlyozom ezt a nézőpontot, és most úgy tűnik, a politikai vezetők is kezdenek tudomást venni erről a jelenségről. Nem állítom, hogy én vagyok a megvilágosodás szószólója, csupán arról van szó, hogy a politikai diskurzus eddig elkerülte ezt a témát. Nem meglepő, hogy egy orosz hadsereg által kidolgozott jövőbeli stratégiai tervben olvashatunk arról, hogy Oroszország célja 2045-re Ukrajna megszüntetése, akár a Nyugat beleegyezésével. A javasolt felosztás keretében Ukrajna egyes részei Lengyelország, Románia és Magyarország birtokába kerülhetnének. Számos forgatókönyv létezik arra vonatkozóan, hogyan kívánja Oroszország a Nyugatot belekergetni ebbe a helyzetbe. Oroszország ambíciói nem csillapodtak; a hadszíntéren elért előnyök és a Nyugat Ukrajna iránti látszólagos közömbössége révén magabiztosan lép fel. Ha azonban ez a forgatókönyv valóra válik, Ukrajna súlyos vereséget szenved el, és Európa is új kihívások elé nézhet.

Mi történik, ha a Nyugat nem engedi el ezt a helyzetet?

Amennyiben a Nyugat nem fordít hátat Ukrajnának, és az Egyesült Államok határozottabb intézkedéseket hoz, Oroszország esélyei a háború megnyerésére jelentősen csökkennek. A ballisztikus interkontinentális rakéták zaja ellenére is nyilvánvaló, hogy 2022 februárja óta Oroszország nem tudta elérni a kitűzött céljait. A helyzet azonban drámaian változhatna, ha a Nyugat elhagyja Ukrajnát, ami lehetőséget adna Oroszországnak a pozíciójának megerősítésére.