**Ukrajnai Menekültek Három Évnyi Küzdelme: A Pokol Közepette - Helsinki Figyelő** Az ukrajnai menekültek számára az elmúlt három év egy igazi próbatétel volt, amely tele volt fájdalmas élményekkel és kihívásokkal. Az évek során a háború borzalmai elől m

A háború három évének során a Magyar Helsinki Bizottság több mint 14 000 embernek nyújtott információt és jogi támogatást. Jelenleg is több menedékes család érdekeit képviseli, akiknek az állam önkényesen megtagadta a lakhatási támogatást. Bakonyi Anikó, a jogvédő szervezet menekültügyi programjának vezetője osztja meg tapasztalatait és válaszait.

Valóban terhet jelent Magyarországnak az ukrajnai menedékesek ellátása. De korántsem akkorát, amekkoráról a kormány beszél, vagy amekkora terhet visel a többi Ukrajnával szomszédos állam. A kormány előszeretettel beszél arról, hogy ez "Magyarország valaha volt legnagyobb humanitárius akciója", de ez nem igaz, és különösen nem igaz a magyar állam terheire. A kevés megbízható szám is ezt mutatja.

A kormánytól gyakran hallunk arról, hogy az elmúlt három évben másfél millió ember érkezett Magyarországra a háború sújtotta országból. Azonban fontos megjegyezni, hogy ezek közül a legtöbben csupán átutaztak, és nem maradtak itt hosszabb távon. Jelenleg is sok olyan személy található, aki segítségre szorul, és közöttük számos kettős állampolgársággal rendelkező ember is akad.

Még Pál Norbert kormánybiztos is óvatosan fogalmaz, amikor azt nyilatkozza, hogy "több tízezren tartózkodnak jelenleg is Magyarország területén, és több ezer ukrajnai gyermek jár magyar iskolába". Az utóbbi adat különösen figyelemfelkeltő, hiszen a menekültek többsége valószínűleg gyermekkorú. Ez arra utal, hogy a magyar állam csupán a menedékes gyerekek egy kis részének biztosít oktatási lehetőséget, vagy pedig azt jelenti, hogy a menekültek száma legfeljebb néhány tízezerre rúghat. Lehetséges, hogy mindkét megállapítás egyszerre helytálló.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága adatai szerint az ukrajnai menekülők közül ma 6,9 millió él más országokban, közülük 6,3 milliónyian Európában. Három év alatt összesen 49 ezren kértek védelmet Magyarországon, ebből nem következik még, hogy ennyien itt is maradtak volna. Sőt, valószínűbb, hogy kevesebben lehetnek. De maradjunk csak a három éves összadatnál.

Ha összevetjük ezeket az adatokat más országok statisztikáival, például a bolgárok 203 ezer fős, a csehek 640 ezer fős, a románok 193 ezer fős vagy a szlovákok 164 ezer fős közösségével, akkor világosan látható, hogy itt nem lehetünk túlzottan nagy létszámra számítani. (A németek 1,169 milliós és a lengyelek 1,903 milliós létszámát pedig most inkább hagyjuk figyelmen kívül.)

Az Ukrajnából Európába érkező menekültek közül mindössze a 0,8%-a fordult Magyarországhoz segítségért.

Noha az ukrajnai menedékesek többsége ma is a hazájával szomszédos országokban talál védelmet, Magyarországon arányaiban feltűnően kevesen maradnak. Miért? Bizonyosan szerepet kap ebben a magyar államnak és intézményeinek menekültellenes hozzáállása is. A tíz éve zakatoló menekült- és idegenellenes politika beépült a zsigerekbe. Ezt tetézi a kormánynak a "békepárti", azaz ukránellenes politikája és retorikája is. És az állam egyre szűkebb marokkal méri az elve nem túl bőkezű támogatásokat is.

Hogyan segíthet egy civil jogvédő szervezet? E témában folytattunk diskurzust Bakonyi Anikóval, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programjának vezetőjével.

Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le, hogy milyen szöveget szeretnél egyedivé tenni, vagy adj meg egy témát, amiről szeretnél beszélni!

A 2022-es helyzetben a kormány nyitottsága szembetűnő volt, hiszen a határ azonnal megnyílt azok előtt, akik az orosz támadás elől próbáltak menekülni.

Ami azonban eltért a korábbi menekültválságok tapasztalataitól, az a megdöbbentő mértékű kezdeti szolidaritás, amelyet az Ukrajnából érkező háborús menekültek váltottak ki. Miközben a kormány hosszú ideje igyekezett félelmet kelteni a menekülőkkel szemben, a magyar emberekben mégis hatalmas segítési szándék bontakozott ki. Évek során jelentős összegeket fordítottak gyűlöletkampányok finanszírozására, ám ennek ellenére különösen szívszorító volt látni, ahogyan az ország minden tájáról érkeztek emberek, kinyitható asztalokkal, szendvicseikkel és Balaton szeleteikkel, hogy már a határon támogassák a bajba jutott szomszédokat.

Ezt a fajta szolidaritást már 2015-ben is tanúi lehettünk, amikor lelkes önkéntesek az ország különböző részein segítettek a menekülőknek eligazodni. Most úgy tűnik, hogy még többen álltak ki mellettük, ami igazán figyelemre méltó. 2022-re ugyanis hatalmas összegeket költöttek arra, hogy a menekülőket félelmetes ellenségként tüntessék fel. Ennek ellenére a magyar társadalom reakciója meglepően más volt. Ezt személyesen is nagyon értékelem és tisztelem.

Mindenkit készületlenül ért, ami történt. A határmenti települések önkormányzatai rengeteget segítettek például férőhellyel és más humanitárius segítséggel. Ehhez képest lassabban reagált a kormány. Eleinte nehézkesen ment az érkezők regisztrálása, nem volt világos, mi a jogi helyzetük. A tájékoztatás, ami hatósági feladat, az ma is nagyon hiányzik ebből a rendszerből, A bizonytalanság az elején különösen fájó volt. Az volt a legrosszabb, hogy a valójában ideiglenes védelemre (menedékes státuszra) jogosultak is csak ideiglenes tartózkodási engedélyt kaptak.

Manapság sokkal kevesebb érkezővel találkozunk, és a reakciók is sokkal szervezettebbek, ám a kezdeti időszakban a segítségnyújtás koordinációja még nem volt megfelelő. A különböző civil és karitatív szervezetek, valamint az önkéntesek rendkívül gyorsan reagáltak a helyzetre. Hamarosan egy spontán rendszer alakult ki, amely lehetővé tette, hogy önkéntesek szállítsák az embereket a határról vagy a pályaudvarról a szállásokra. Azonban az állami szerepvállalás jelentősen hiányzott ebből a folyamatból. A mai napig az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága az egyedüli olyan platform, amely fenntart egy koordinációs mechanizmust a helyzet kezelésére.

Kicsit elkésve aztán a kormány kreált egy központi érkezési helyet, és attól kezdve átvették az irányítást. Ez jó volt. Az más sokkal kevésbé, hogy egyúttal ki is zárták az addigi segítőket. Ebben voltak biztonsági megfontolások, de szerintem simán elfértek volna még civil és önkéntes segítők abban a helyzetben. Azóta az állam a karitatív tanács tagjain keresztül vesz részt a támogatásban, nekik juttat erre erőforrást. Ebben kitüntetett szerepet játszik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amely egyedüliként ma már csak nagyon szigorú feltételek mellett nyújt szállást állami pénzből a menedékeseknek.

Ukrajnában számos külföldi élt, akiknek nem volt sem ukrán állampolgárságuk, sem ukrán családtagjuk. Különösen azok a diákok, akik ukrán egyetemeken tanultak, és nem tudtak visszatérni hazájukba a kialakult helyzet miatt. Számukra egyre nehezebb lett elhagyni Ukrajnát, és Magyarországon menedékhez jutni, mivel nem jogosultak menedékes státuszra. A legkedvezőbb forgatókönyv szerint "befogadottként" maradhatnak, ami azonban nem jelent nemzetközi védelmet számukra.

Egy újabb jelentős változás, hogy egyre kevesebb lehetőség nyílik a lakhatásra, holott ez alapvető eleme az ideiglenes védelemnek, amely a menedékes státusszal összefügg. A magyar kormány már 2023-ban szigorította a jogosultsági feltételeket az ingyenes szállásra. Egy rendeletben pontosan meghatározták, kik számítanak sérülékeny menedékesnek, és azt is, hogy amennyiben egy családban mindkét szülő Magyarországon tartózkodik, csak az egyikük jogosult a támogatásra. Ezen túlmenően számos egyéb megszorítás is sújtja a helyzetet, ami drámai hatással van a már valamennyire integrálódott családok életére. A családok kénytelenek voltak választani: együtt maradnak egy olyan szálláson, ahol mindenkinek fizetnie kell, vagy szétválnak, így az egyik szülő a gyermekkel marad, míg a másiknak el kell hagynia a közös otthont. Érthetően legtöbben az előbbi opciót választották, ami azt eredményezte, hogy a gyerekek kikerültek az iskolából és óvodából, a szülők pedig elveszítették munkahelyeiket. Nagyon szomorú volt látni, ahogyan azok, akik már másfél éve itt éltek és próbáltak berendezkedni, hirtelen kénytelenek voltak mindent a nulláról újra kezdeni, sokkal nehezebb körülmények között.

Ezt az uniós jogot sértő rendelkezést még tovább lehetett fokozni. 2024-ben a kormány úgy döntött, hogy meghatározza, Ukrajna mely területeit érinti közvetlenül a háború, és csak az onnan érkezők számára biztosít szállást. Életszerűtlen dolog lenne statikus módon elképzelni egy háborús helyzetet, mintha a harcok mindig ugyanott zajlanának, ahol korábban, vagy mintha a háború két évének következményeként mindenhol megfelelő infrastruktúra állna rendelkezésre egy országban. Ennek következtében kiadtak egy megyék szerinti listát, amelyen Kárpátalja nem szerepelt, pedig sokan onnan érkeztek Magyarországra. Ennek következményeként tavaly augusztusban ezrek veszítették el a támogatott lakhatásukat.

A létfenntartási támogatásra jogosultak számára felnőttek esetén havi 22 800 Ft, míg gyermekek esetében 13 700 Ft áll rendelkezésre. Azonban a helyzet bonyolultabbá válik, mivel a támogatott lakhatásból kiszorult családok folyamatos költözése miatt nehézségek merülnek fel a támogatás igénybevételében. Különösen problémás, hogy az érintettek hogyan juthatnak hozzá ehhez a minimális összeghez, amelyet általában a bejelentett lakcímükhöz legközelebbi postán tudnak felvenni.

A rendszerből mindig is hiányzott a szociális munka, ami kulcsszerepet játszhatna a gyerekek beiskolázásának, az egészségügyi ellátás elérésének és a munkakeresés támogatásának folyamatában. A szociális munkások jelenléte jelentősen javíthatná a hozzáférés lehetőségeit, hiszen jelenleg sokan csak korlátozottan jutnak el ezekhez az alapvető szolgáltatásokhoz. Megfigyelhettük például, hogy egyes szálláshelyeken időnként munkalehetőségeket kínálnak a lakóknak, vagy hogy egy ott dolgozó személy, amennyire az ideje engedi, segít az ügyintézésben a helyben tartózkodóknak. Az ilyen támogatás elengedhetetlen lenne a hatékonyabb integrációhoz.

Ez változó mértékben igaz, de a lakhatási támogatást korlátozó intézkedések mindenképpen jelentős akadályokat gördítenek az útba.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és mi nyújtunk ilyen jellegű tájékoztatást. Személyesen, online és telefonon látjuk el személyre szabott információkkal a hozzánk fordulókat. A 3 éve alatt több mint 14 000 embernek nyújtottunk segítséget. Ez elég jelentős szám egy civil szervezet lehetőségeihez képest.

Sokak számára az elején még érthetetlen volt, mit is jelent pontosan a menedékes státusz, hogyan lehet ezt hivatalosan kérelmezni, és hogy egyáltalán dolgozhatnak-e a menedékesek. A létfenntartási támogatás elérhetősége továbbra is gyakran felmerülő kérdés, amellyel ügyfeleink hozzánk fordulnak. Jelenleg 30 család ügyét képviseljük a bíróság előtt, ahol támogatott lakhatási ügyekben állunk ki az érdekeikért. A per során azt az álláspontot képviseljük, hogy a menedékesek jogosultak a támogatásra, függetlenül attól, hogy Ukrajna melyik részéről érkeztek és milyen rászorultsággal bírnak.

Emellett sok más szervezettel működünk együtt, akik más jellegű szolgáltatásokat nyújtanak, például humanitárius vagy pszichoszociális segítséget.

Fontos lenne, hogy a magyar helyzet összhangban álljon az uniós irányelvekkel, lehetővé téve ezzel az Ukrajnából érkező menekültek szálláslehetőségeit. Emellett elengedhetetlen a szemléletváltás is: a hangsúly már nem csupán a humanitárius gyorssegélyeken kell, hogy legyen, hanem szükség van egy átfogó integrációs stratégiára azokra, akik éveken át itt élnek. Számukra alapvető, hogy hozzáférjenek a munkaerőpiac lehetőségeihez, biztos lakhatást találjanak, és gyermekeik iskolázhassanak. Hosszú távon ez mindannyiunk érdeke és a közösség fejlődésének záloga.

Folytatjuk azt a munkát, amit eddig is végeztünk. Egyrészt visszük tovább a szálláshelyhez való hozzáférést érintő pereskedést. Továbbra is rendelkezésre állunk jogi tanácsadással, tájékoztatókkal.

Továbbra is hangsúlyos lesz az együttműködés a partnerszervezetekkel, hiszen a segítségnyújtás komplex feladat, és szükség van mindannyiunk munkájára, hogy célt érjünk.

Ezek mellett pedig uniós szinten is igyekszünk ügyfeleink érdekeit érvényesíteni a fent már említett, uniós jogot sértő igazságtalansággal szemben.