Vigyázz ezeknek a halaknak a fogyasztásával: súlyos mérgezés kockázatát rejthetik magukban, és megdöbbentő felfedezések láttak napvilágot - Pénzcentrum.

Világviszonylatban ugyan kevés halat esznek a magyarok, a karácsony közeledtével előkerülnek a hagyományos halételek receptjei. Érdemes azonban nagyon átgondolni, milyen halat vásárolunk, ugyanis egyes fajtákban nem elhanyagolható higanyszintet mutattak ki, amiért az ipari tevékenység okolható. A legszennyezettebb fajták a nagyobb testű ragadozó halak, míg például a kagylót és a garnélarákot biztonságosabban fogyaszthatjuk. A konzervek esetében szintén fontos, milyen terméket veszünk le a polcról.

Bár a magyarok viszonylag kevés halat fogyasztanak - évi 6 kilót/fő, míg a világon évente 21 kilogramm az átlagos fejenkénti halfogyasztás -, a halat itthon is hosszú idő óta egészséges táplálékként tartják számon. Nagyon nem mindegy azonban, hogy honnan és milyen halat veszünk, főleg a karácsony közeledtével: a szennyezett hal fogyasztása ugyanis elsődleges forrása a higanykitettségnek. Ez a nehézfém különösen káros az emberi szervezetre, idegrendszeri károsodást, vesekárosodást és fejlődési rendellenességeket okozhat.

A higanykoncentrációt az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) alaposan elemezte és rangsorolta különböző halpopulációk és mintanagyságok alapján. A rangsorban a nehézfémek koncentrációját millió részesedésben adják meg, és bár az egyes halfajtákra vonatkozó adatok sok esetben évek, sőt évtizedek óta gyűlnek, a megfigyelt higanyszintek összességében nem mutatnak jelentős eltérést. Az FDA és az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) közös kutatásai azt mutatják, hogy ezek a számok stabilak maradtak, sem növekedés, sem csökkenés nem figyelhető meg a mért adatokban.

A halpopulációk szennyezettségét a széntüzelésű erőművek és gyárak által kibocsátott higany okozza, ami szennyezi a levegőt és a természetes vizeket. Innen veszik fel a táplálékkal a mérgező anyagokat a kisebb élőlények és halak, majd a nehézfém általuk indul el felfelé a táplálékláncban: mivel a nagyobb halak elfogyasztják a kisebbeket, a koncentráció minden egyes lépéssel ebben a láncolatban.

A higanyszint eltérései szoros összefüggésben állnak a halak fajtájával, méretével és élőhelyével. Általános tendencia, hogy a nagyobb méretű halak esetében a higanykoncentráció is magasabb értéket mutat. Például a nagy ragadozó halak, mint a marlin, amelynek higanyszintje 0,49 milliód rész, vagy a nagyszemű tonhal, amelynek értéke 0,69 milliód rész, szintén ide tartoznak. A cápák esetében ez az arány még magasabb, 0,98 milliód rész, míg a kardhal akár 1 milliód részt is elérhet.

A legnagyobb koncentrációt a homoki cseréphalban mutatták ki, méghozzá a Mexikói-öbölben található példányokban, amikben 1,12 milliomod rész a higanysűrűség. Ezek a halak mélyvízi fenéklakók, akár 30-40 évig is élhetnek és körülbelül 36 kilogrammosra nőnek meg. Kitettségük azért különösen magas, mert a mexikó-öböli cseréphalak meleg, sekély vizekben élnek (90-300 méter), így az ipari tevékenységből származó szennyező anyagok csapdába esnek a területen, a halak pedig a kisebb szennyezett zsákmányokból hamar felhalmozzák a higanyt.

A kutatás eredményei révén pontosan tudhatjuk, hogy mely halak fogyasztása mennyire biztonságos, valamint hogy ezekből mekkora mennyiség ajánlott havonta. Négy fő kategóriát különböztethetünk meg: az első csoportba azok a tengeri herkentyűk tartoznak, amelyek higanytartalma elhanyagolható. Ide sorolhatók például a kagylók, a fésűkagylók és a garnélák, amelyek kis méretük miatt kevesebb nehézfémet halmoznak fel, így biztonságosabban élvezhetjük őket a tányérunkon.

A második kategóriába tartozó halak esetében azonban érdemes fokozottabb figyelmet fordítani. Ezekből a fajtákból egy hónapon belül legfeljebb hat adagot javasolt fogyasztani, ami nagyjából heti egy halételt jelent. Például tőkehal, sügér vagy tonhalkonzerv formájában. Ezek a halak olyan higanykoncentrációval rendelkeznek, amely 0,1 és 0,3 mikrogramm között mozog.

A harmadik kategória tengeri herkentyűi esetében a higanyszint már jelentősen megnövekedett, így érdemes fokozott figyelmet fordítani a fogyasztásukra. Javasolt, hogy havonta legfeljebb három alkalommal élvezzük ezeket az ínycsiklandó finomságokat. Ide tartozik például a sárgaúszójú tonhal és a fehér tonhal, de említhetjük még a fekete tőkehalat és a fűrészes sügért is, amelyek szintén a figyelmet érdemlő kategóriába tartoznak.

A negyedik kategóriába tartozó halak a nagyobb, ragadozó fajtákat foglalják magukban, mint például a cápa, a kardhal vagy a homoki cseréphal. Ezek a halak olyan jelentős higanytartalommal bírnak (amely 0,5 és 1,12 milliód rész között változik), hogy fogyasztásukat érdemes teljes mértékben elkerülni. Bár a cápa Magyarország számára távoli élőlénynek tűnik, valójában nem kell messzire utaznunk ahhoz, hogy találkozzunk vele; Horvátország egyes éttermeiben már kínálnak ilyen fogásokat. Ha tengerparti nyaralást tervezünk, mindenképpen figyeljünk oda az étlapra, hogy mit választunk, hiszen ez a többi tengeri ételre is érvényes.

Összességében megállapítható, hogy bizonyos esetekben a higanyszint elfogadhatóan alacsony ahhoz, hogy biztonságosan fogyasszuk a halakat. Ugyanakkor nem elhanyagolható, hogy milyen gyakorisággal és milyen mennyiségben étkezünk ezekből a forrásokból. Különösen figyelmet kell fordítanunk a kisgyermekekre és a várandós nőkre, hiszen ők fokozottan érzékenyek lehetnek a higanyra és más káros anyagokra.

Fontos, hogy a konzervek kiválasztására is fokozott figyelmet fordítsunk, mivel nem mindegy, milyen terméket választunk a boltban. A tartósított halak közül a kisebb fajták a legbiztonságosabbak, mivel ezek nem halmozzák fel olyan mértékben a nehézfémeket, mint a nagyobb halak, amelyek gyakran szennyezett környezetből származnak. Ennek köszönhetően a higanytartalmuk is alacsonyabb. Például a "chunk light" tonhalkonzervek, amelyek apróra vágott, enyhébb ízű halhúst tartalmaznak, jó választásnak bizonyulhatnak.

A konzerv lazac különösen kedvező választás, mivel kevesebb higanyt tartalmaz, mint sok más hal. Ennek oka, hogy a lazac, akárcsak a kisebb és rövidebb életű halfajták, nem halmoz fel annyi higanyt. Továbbá, a konzerválási eljárás során a higanyban gazdagabb részeket gyakran eltávolítják, ami még inkább fokozza a termék biztonságát a fogyasztók számára.

Ha valóban biztosra szeretnénk menni, érdemes hazai halat választani. Ezek a halak sokkal kisebb és könnyebben ellenőrizhető halgazdaságokból érkeznek, így garantáltan mentesek a mérgező anyagoktól. A legjobb, ha a helyi halpiacokon vagy halboltokban keresgélünk, ha friss és kiváló minőségű halra vágyunk.